Amit nyerek a vámon, Elvesztem a réven, Hát bliccelek a MÁV-on. Ezek mennek
 
HIMNUSZ-PARAFRÁZIS Pi Slam
Isten, értsd meg a magyart!
Jó kedvű, bőséges.
Gazdagabb lett, mint akart,
Pártjához hűséges.
Akad, aki régen tép,
Nem számol esztendőt,
Megálmodta – na, még szép! –
A múltat s jövendőt.
Ő se büszke túlzottan
A kettős mércére,
De csak legyint: megszoktam!
S kiserken a vére.
Nem nyilazunk már hátra,
Mindig csak előre.
Ami nekem nektár, az
Mészárosnak lőre.
S merre zúg a traktor, és
ti szátok, fületek?
Magyar leszek akkor is,
Ha újraszületek.
Átélhetem majd újra
A para fázisát:
Építik-e Felcsútra
Nemzetünk bázisát?
Félszavakból megértünk
Kunságot, szittya vért,
Horthy Miklós testvérünk
Szelleme visszatért.
Zászlónk sticker, koszos, bús.
Nem mindenki spicli.
Ami itthon rántott hús,
Bécsben wiener snicli.
Mátyás téren galambhad,
Leszarnak, ez normál.
Szerencsét hoz? Maradhat.
Ilyen az én formám.
Amit nyerek a vámon,
Elvesztem a réven,
Hát bliccelek a MÁV-on,
Bliccelek a héven.
Forgalomból kivont kard
Brifkóm. Hungarikum.
Minden másra MasterCard.
Mi jön most, Aquincum?
Vagy a Filatori-gát.
Két napja nem ettünk,
Mert a banktól rabigát,
Jelzálogot vettünk.
Hányszor támadt ötletem
Szép hazám javára!
Add át üdvözletem,
Kéne pénz kajára.
Bújt az üldözött bent a
vérnyúl barlangjában.
Pörköltnek jó! S elment a
Búsba hamarjában.
Bércen hág, és hölgye les
Egy turult fölötte.
Kiömlött a húsleves,
A madár fölette.
Emese most már indul
Az álomfejtésből
Haza. Laza könnye hull
Harmadik szeméből.
Értsd meg, Isten, a magyart!
Mert más má’ nem fogja.
Kulcs kell neki, azt akart.
Rab. Önmaga foglya.
Van sors, ami régen szép,
Bort ád s teli bendőt,
Át is írták már ekképp
A múltat s jövendőt.