Magyarország versenyképessége, és klímacéljai bánják, ha nem kezdődik el minél hamarabb a Hatvan-Szerencs vasútvonal felújítása. A nyílt levelet a hevesivasutak.blog.hu tette közzé.

Tisztelt miniszter úr!

Nekünk, Heves megyében élőknek a 80-as, Budapest-Miskolc vasútvonal természetesen elsősorban egy fontos, hasznos és kedves kötöttpályás távolsági közösségi közlekedési eszköz, amely – minden jogos építő és túlzó rossz szándékú – kritika ellenére egy, az elmúlt évtizedben sokat fejlődött vasútvonal.

Nyilván nekünk érzelmi kérdés is ez a vonal, a meseszép hevesi tájakkal, a vonalat keresztező folyókkal, patakokkal, a Mátrával, a Bükkel, amely hegyeink csodálatos látványát minden magyarnak receptre kellene felírni. A 80-as vasútvonal azonban – mint azt Ön is jól tudja – Magyarországnak nem csak ezt jelenti.

Ez a vasútvonal ugyanis másik, Európában ismertebb nevén, az 5. számú Páneurópai Vasúti Folyosó (Velence – Trieszt/Koper – Ljubljana – Maribor – Budapest – Ungvár – Lviv – Kijev)  fontos része. Fontos és elhanyagolt része.

Miniszter úr nálunk talán még jobban és pontosabban tudja: ahhoz, hogy ez a vonal betölthesse rendkívül fontos logisztikai, klímapolitikai – és a mai háborús viszonyok között nyugodtan hozzátehetjük – biztonságpolitikai szerepét, van néhány olyan kritérium, amelynek meg kell felelnie. 

Csak a teljesség igénye nélkül: 225 Kn tengelyterhelésre alkalmas sínhálózat, valamint 140-160 km/h legnagyobb megengedett sebesség elérése.

De azt kell mondjuk: jelen állás szerint a Magyarország 5 legnépszerűbb, legnagyobb utasszámú Budapest-Miskolc vonal jövője szempontjából, még az évi sok millió utas kényelmi szempontjainál is százszor fontosabb: sikerül-e záros határidőn belül megfelelnünk a Páneurópai Vasúti Folyosók fent már felsorolt kritériumainak.

Sikerül-e “idecsábítani” a környezettudatos ” sínen gördülő” nemzetközi áruszállítás Ázsia és Európa, a Baltikum és a Földközi tenger térsége között. Sikerül-e ezáltal elérnünk, hogy Hatvan, korszerű regionális csomópontként (akár egy RoLa átrakóként) újra a magyar vasút egykor dicső napokat látott központja lehessen. Sikerül-e elérnünk, hogy Füzesabony csodaszép vasútállomásával és remek fekvésével, akár a mostanában újrainduló vasúti postai kiscsomag szállítás fellegvára, korszerű regionális csomópont – és a vasútbarátok mekkája lehessen.

Tisztelt miniszter úr!

Önt a közvélemény – és mi magunk is – egy tettrekész, karakán embernek ismerte meg, aki nem fél őszintén beszélni kényes ügyekről, és – ha kell – akár részérdeket sértve, határozott lépéseket tenni. 

Itt és most, pont erre kérjük!

Nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország jövője, versenyképessége, klímacéljai szempontjából, “élet-halál” kérdése a 80-as vonal Hatvan és Mezőzombor közötti (beleérte Hatvan, Vámosgyörk, Kál-Kápolna, Füzesabony, Mezőkövesd, Nyékládháza, Miskolc Rendező, Szerencs, Mezőzombor állomások)  teljes vonalszakasz felújítása, teherszállítás szempontjából versenyképessé tétele. Ennek érdekében félre kell tenni minden politikai és presztízs szempontot, a közúti áruszállító lobbi megtévesztő érveit, az ellenzék bármifajta esetleges akadékoskodását, vagy bármilyen más provinciális rész érdek figyelembe vételét.

Ráadásul gyilkos versenyt futunk az idővel.

A modern európai vasúti logisztikában ugyanis azt látjuk, hogy amennyiben az iparág nagy szereplői reménytelenül elhúzódónak ítélnek egy számukra fontos vasúti közlekedési útvonal korszerűsítését, egy idő után simán fogják magukat, és “kilogisztikáznak” egy másik, alternatív, a leromlott vasúti infrastruktúrájú szakaszt, térséget vagy akár országot kikerülő útvonalat.

Biztosak vagyunk abban, hogy azt a szégyent egyetlen magyar, és nyilvánvalóan Ön, a magyar vasút jövőjéért felelős politikusként sem szeretné megérni, hogy “elfogyjon a türelem”  és lemondjanak a piaci szereplők az 5-ös Páneurópai Vasúti Folyosó magyar szakaszáról. Azt a szégyent elérve, hogy Szlovákia, vagy akár Lengyelország irányába keressenek esetleg hosszabb, de mégis gyorsabb vasúti útvonalat sok milliárd tonna áru környezettudatos szállítására Európai és Ázsia között.

Ha ez mégis megtörténne, az nem csak a magyar közlekedéspolitika, de az egész Keleti és Déli Nyitás politikájának szörnyű, nagyon nem kívánatos kudarcát is jelentené.