Továbbra is statikus hadviselés jellemzi az ukrajnai háborút, de az oroszok visszatértek egy korábban bevált, brutális taktikához.
- Ennek a lényege, hogy a tüzérségük addig lövi az ukrán védelmi létesítményeket, amíg azok használhatatlanná válnak.
- A túlzott veszteségek elkerülése érdekében pedig az ukránoknak vissza kell vonulniuk.
Tágabb kontextus: az ilyen támadások újdonsága, hogy az ellenség védelmének áttörését követően a páncélos és gépesített alakulatok gyorsan betörnek a mögöttes területekre, és elfoglalják azt.
- Ezzel próbálkoznak most Avgyijivkánál és Bahmut délnyugati előterében is, részsikereket elérve.
Felülnézet: az oroszok most azért is tudják nagyobb sikerrel alkalmazni ezt a stratégiát, mert míg nekik stabil vagy javuló a tüzérségi és létszámbeli helyzetük, a ukránoknak romló.
- Az oroszok jelenleg napi mintegy 10 ezer nagy kaliberű tüzérségi lőszert lőhetnek el, míg az ukránok legfeljebb kétezret.
- A gyalogság létszámában szintén a korábbinál is nagyobb fölénybe kerültek, orosz oldalon a toborzás jól működik, miközben az ukránok ebben is problémákkal küzdenek.
Mi várható? Hacsak nem fogynak ki az ukránok a lőszerekből (ami hadseregük összeomlásával járhatna), az a legvalószínűbb, hogy a következő hónapokban tovább folytatódik az orosz hadsereg előre araszolása.
Tovább a G7 cikkéhez
nagy segítség ez a magyar családoknak
Valami egészen csodálatos dolog lehet ennyire korlátoltnak lenni. Olyasmi lehet, mint amikor elmegy valakinek a szebbik esze, mindenki szenved a családjában és körülötte, egyedül ő nem, mert ő nem tud erről semmit. Még olvasni is hátborzongató, dicső vezérünk mennyi értelmezhetetlen ökörséget hordott össze egy interjúban, bár feltételezem, főként a saját, nem kirívóan eszes szavazóinak szánta az üzenetet, a sakálmédia pedig tenni fog arról, hogy mindenhová eljusson minden egyes, milliárdokat érő – mármint nekünk ennyibe kerül – szava a miniszterek elnökének.
Magyarország, mint szuverén állam, ellenzi a költségvetésnek ezt a módosítását, de egy független országnak ezt a jogát a huszonhatok nem fogadják el, ezért próbálják Magyarországot meggyőzni, nyomást gyakorolni rá, zsarolni, hogy rákényszerítsék a támogatásra.
A csúti libalegelőn talán nem volt ilyen oktatás, de az a helyzet, hogy amennyiben egy ország tagja egy olyan szövetségnek, mely szövetségbe önként, mindenféle kötelezettségeket vállalva kapaszkodott be, akkor bizony a szuverenitása addig terjed a közös kérdésekben, ameddig nem sérti a többi tagállam szuverenitását. Márpedig ha egy huszonhét tagállamból álló közösségben 26 tagállam egységesen akar valamit, egy tagállam nem akarja azt, akkor nem az a megoldás, hogy zsarolni próbálja a többséget, majd amikor ez nem sikerül, akkor ordítani kezd, hogy őt azzal zsarolják, hogy nem engedik zsarolni. Ha ennyire más elképzelések vannak, akkor vagy meg kell hajolni a többség akarata előtt, és ki kell menni pisálni, kávézni vagy teázni, vagy ki kell lépni a közösségből. Harmadik lehetőséget én nem látok, de szerintem más se nagyon. Amit Orbán akar, hogy évente szavazzanak, kap-e pénzt Ukrajna, az semmi másról nem szól, mint az ő évente megújuló zsarolási lehetőségéről. El nem tudom képzelni, hogy nem képes felfogni, hogy vesztett. Még ha a saját bőrét vinné a vásárra, nem is bánnám, de az egész ország szív már most is miatta, és ez még sokkal rosszabb is lehet. Arra pedig szerintem nem érdemes építeni a szép jövőt, hogy majd nyáron elfoglalja Brüsszelt, és akkor az lesz, amit ő akar. Nem foglalja el, és nem lesz az.
Az Európai Bizottságot politikai szándék vezérli, mert ideológiai háborút folytat Magyarország ellen; az új sérelem pedig a migrációra és a genderre vonatkozik, ennek semmi köze a korrupcióhoz vagy az igazságszolgáltatás minőségéhez. Nyilvánvaló, hogy nem a jogállamiság az igazi érv Magyarország ellen – mondta.
Mondja ezt az Európai Unió bizonyítottan legkorruptabb országának vezére. Tényleg nem tudom, mi lesz ennek az ámokfutásnak a vége, de tartok tőle, hogy hamarosan meg fogjuk tudni. És fájni fog. Nagyon. Mindenkinek.