Idézet egy korábbi kiállításunk bevezetőjéből:

Valamikor 2003 elején, már jó tíz éve, megcsörrent a telefon budapesti galériánkban. Egy idősebb női hang mutatkozott be.

— Kaufman Ágota vagyok, Kondor Béla első felesége, és közös ismerősünk, egy volt iskolatársam ajánlotta Önöket, hogy foglakoznának-e Béla nálam lévő grafikáival.

A nem szöveghűen idézett, és még hosszan folytatott telefonbeszélgetés után összetapsoltunk Lacival: megyünk a Kanári-szigetekre! Kiderült ugyanis, hogy Ágota La Palmán él, ez az egyik sziget a Kanárik közül, ott vár minket, hogy meglátogassuk és megbeszéljük, mi lenne a teendőnk „Béla” grafikáival. Az első látogatást még több követte, összebarátkoztunk Ágotával, aki sem fényképezni nem engedte magát, de azt sem, hogy magnóra vegyük, amit Kondorról és magáról, kettejükről mesélt. Nem túl nagy, de szép, 60-as évekbeli olasz dizájnbútorokkal berendezett, az óceánra néző házában az első látogatást követően később is sokat beszélgettünk. Az első napon kiderült, hogy három éve nem volt „lent”, a háza minden ablakából és a kertből is jó látható  óceán parton, nem nagyon van kedve kimozdulni otthonról, – mondta. Élete Kondor Bélához kötődött, olyan végletesen és végzetesen, hogy a sajátja szinte csak annak függvényeként volt értelmezhető. Ágota szeretetre méltó és meghatóan szomorú asszony volt, akinek arcán még hetvenévesen is átsugárzott fiatalkori fantasztikus szépsége.  Pár fotót vett elő később, ezeken láttuk őt fiatalon, aztán „Béla” leveleit, melyeket a Papának, Ági apjának írt Izraelbe vagy Bécsbe. Furcsa és különleges viszony alakult ki köztünk és Ágota között.  A bevásárlások , kerttakarítás matrac vásárlás mellett sok szeretet is belefért ebbe a kapcsolatba, bár ez az egész az elején csupán üzleti kapcsolatnak indult.

Négy Kanári-szigeteki utunk során számos Kondor grafika jött haza Magyarországra, és utoljára, Ági halála előtt (egy budapesti műgyűjtő révén) Kondor ötven darab rézkarcdúca is, melyeket már korábban, évekkel azelőtt végignézhettünk a hálószoba egyik fiókjából kivéve. A régi újságpapírokba csomagolt lemezek önmagukban is nagy hatást kiváltó tárgyak, bár nem műtárgyak. Nagy sokára győztük meg Ágit, hogy ezeknek a lemezeknek Magyarországon a helyük. Tudtunkkal ezek 2006 nyarán érkeztek haza Magyarországra. Pár hónap múlva, októberben jött egy telefon közös ismerőstől, hogy Ági ott, La Palmán egy privát öregek otthonában váratlanul meghalt. A hozzá bejáratos házvezetőnő szerint háza egy hét múlva teljesen ki lett ürítve, minden eltűnt belőle. Később még többször próbálkoztunk telefonon az idős otthon német tulajdonosát keresve, de mindannyiszor sikertelenül, durva elutasításban részesültünk. Ági hagyatékában maradt Kondor művek, Nagyméretű litográfiák, sok rézkarc, levelek, fotók és más, az ő számukra teljesen értéktelen dokumentumok így mindörökre eltűntek. Szinte semmi nem maradt Ági után. 

Most, 18 évvel Ági halála után került újra kézbe az akkor tőle kapott boríték, melyben sok fotó mutatja őt gyermekkorától fogva, egészen a Kondorral való együttlétéig a budapesti nagy műteremben. A fotók arra vártak, hogy megfelelő helyen publikáljuk majd őket, de mivel nem adódott erre jó alkalom, most nyilvánosságra hozzuk mindet, hátha valaki felhasználhatja majd kutatásához, publikációjához. Így emlékezünk Ágira, vagy Ágotára, Kondor első feleéségre. Többek között kapcsolatukról  is írt egy szép tanulmányt Nagy T. Katalin a MissionArt által kiadott, Kondor 37 rézkarcát bemutató Abszolútnak és öröknek című katalógusba.