Európának tartósan sok új munkáskézre lesz szüksége

Harapófogóba került Európa bevándorlásügyben: a közvélemény nyomására már a mainstream európai politika is napról napra egyre bevándorlásellenesebb hangokat üt meg. Ugyanakkor a munkaerőpiaci és demográfiai trendek azt vetítik előre, hogy Európának tartósan sok új munkáskézre lesz szüksége. Az európai kormányoknak tehát úgy kell külföldi munkaerőt csábítaniuk az országaikba, hogy közben a bevándorlásellenes hangok egyre erősebbé válnak. A helyzetet tovább rontja, hogy szépen lassan elapad egy nagyon fontos munkaerőforrás, és egyelőre nem látszik világosan, hogy mi tudná biztosítani az utánpótlást. A munkaerőhiánnyal küzdő nyugat-európai országok az elmúlt két évtizedben nagymértékben támaszkodhattak a közép-európai országokból történő bevándorlásra, ami lényegesen csökkentette az Európán kívülről érkezők iránti igényt. A jellemzően szakképzett, nyugat-európaihoz kulturálisan közel álló országokból történő bevándorlás elapadásával és a demográfiai trendek romlásával pedig a nyugati országoknak egyre nagyobb mértékben kell majd Európán kívül munkaerőre támaszkodniuk, hacsak az EU újabb bővítési köre nem képes betölteni ezt az űrt.

A bevándorlás minden bizonnyal a 2024-es év európai választásainak egyik fő témája lesz. Ivan Krastev és kollégája friss elemzésükben rámutattak arra, hogy az európai közvéleményt egyre inkább sérelmek és kevésbé ideológiák mentén lehet mozgósítani. A migráció számos európai társadalomban okozott tartós traumát, különösen a 2015 óta legtöbb menekültet befogadó Németországban. Az elmúlt hónapokban egyértelmű fordulat mutatkozik az európai politikában, és a tavaly év végén elfogadott EU-s migrációs paktum a korábbi menekültpolitikához képest lényegesen szigorúbb szabályokat fogalmaz meg. Az EU legnagyobb országaiban, Németországban és Franciaországban a kormánypártok egyre keményebb menekültügyi szabályokkal igyekeznek kifogni a szelet a szélsőjobboldal vitorlájából. Mindeközben a munkaerőhiány a gazdaság stagnálása ellenére sem enyhül. Sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy az európai ipar versenyképessége múlhat azon, hogy sikerül-e megfelelő számú szakképzett munkavállalóhoz jutni. Egyre jobban érezhető a politika és a gazdasági szükségszerűség közt feszülő ellentét bevándorlásügyben. Ezt a dilemmát jól példázza, hogy a magyar kormány is tojáshéjon táncol, amikor a bevándorlás ellen hangolt közvéleménnyel el kell fogadtatnia a vendégmunkások érkezését. De hasonló problémával szembesül Németország is, ahol a szigorodó kitoloncolási szabályok mellett olyan törvényeket fogadnak el, amelyek a szakképzett munkavállalók bevándorlását és letelepedését ösztönzik. A probléma a következő évtizedben még tovább mélyülhet, hiszen a nyugati társadalmak elöregedése mellett egy másik problémával is szembesülni kell: honnan lehet majd pótolni az elmúlt két évtizedben Közép-Európából folyamatosan érkező munkavállalók áradatát?