A Facsén A. Zoltán írta. “Van itt valaki, hozzáértő, aki érdemleges választ tudna adni arra, mit tehetnénk még a 36 fokos lakás hőmérsékletének csökkentéséért, a klíma bekapcsolásán kívül?
A távhőnél ezidáig csak gépekkel beszélgettünk, süket fülekre találtunk.
Az egy dolog, hogy októbertől májusig az utcát fűtjük, de ebben a februári tavaszban már ez sem segít. Mit lehetne tenni, hogy érdemben is történjék valami? A klímaválságról ne is beszéljünk, mi csupán élni szeretnénk ebben a mérhetetlen pocsékolásban is”
Egy másik miskolci rákontrázott. “Nem tudom, melyik a rosszabb… nekem rá kell segíteni, mert a sima távhővel csak 19-20 fok van.” “Küldj át nekem a 21 fokhoz.” “Alsó-Majláthon is alig fűtenek, éjszaka is langyos volt a radiátor.” “Nekünk a földszinten alig éri el a 21 fokot a szoba hőmérséklete, én is kérnék néhány fokot tőled” – jöttek a reakciók.
Fotó: Időjárási anomáliák. Atrchív
Nyugi. Megszavazod Pató Palit, és a távhőt is odaadja három kabátgombért a fidesznek, mint a vízművet.
a MÁV-ot már odaadták az elvtársaid?
Melyik ipart nem adták oda elvtársaid a „fejlett, haladó, progresszív Nyugatnak sz@rért-húgyért?
Nyugodj le. Intézik Neked.
„Az Új-Mexikó államban található olaj- és gázkutakból és csővezetékekből lényegesen nagyobb mennyiségű metán szivárog, mint azt a korábbi adatok mutatták – derült ki a Stanford Egyetem kutatóinak vizsgálatából. A metán köztudottan a globális felmelegedés egyik fő okozója, sokszor erősebb, mint a szén-dioxid.
A Permian-medence felett gyűjtött légi adatok friss elemzése azt mutatja, hogy az ottani olaj- és gázipari létesítmények óránként 194 tonna metánt bocsátanak ki – ez a szám hatszorosa az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség legutóbbi becslésének. A riasztó tanulmányt, amelynek szerzői Yuanlei Chen és Evan Sherwin, az Environmental Science & Technology című folyóiratban tették közzé szerdán.
A két kutató leírta, hogy hitetlenkedtek, amikor először látták a megdöbbentő eredményeket. Dr. Sherwin, aki a Stanford Egyetem energiaforrás-technológia posztdoktori kutatója, a The New York Timesnak elmondta, hogy ő és kollégája „az elmúlt több mint két évet azzal töltötték, hogy ide-oda járkáltak és azon gondolkodtak, hogyan tévedhettek, és beszélgettek a metánnal foglalkozó más szakértőkkel”. Megjegyezte, hogy a kezdeti kételyek után a kutatók „rájöttek, hogy ez a legjobb becslésünk a metánkibocsátásról ebben a régióban és ebben az időben, és ezt közzé kell tennünk”.