Miskolc. Mi nem tévét néztünk

– Ez egyfajta családi közös program. Mi nem tévét néztünk, nem étterembe jártunk, vasárnap reggelente közösen futottunk, ami összehozta a családot, ez mindig stabil programunk volt. Ünnepként tartjuk számon az egyes futóversenyeket – mondta Anna. Mesélte, sosem járt futóedzésre. Igaz, gyerekként két évet kézilabdázott, úszni is járt, de futni mindig csak úgy, magától futott. A Népkert mellett laknak, úgyhogy az adta magát, a másik helyszín pedig az Avas volt.

– Van egy családi körünk, otthonról indulunk, majd 5-6-7 kilométer után érünk haza. A húgommal néha szoktunk többet is, 10-15 kilométereket, ezeket az útvonalakat váltogatva futjuk együtt vagy külön-külön.

Körbedeszkázták a Balatont

Kérdeztük, emlékszik-e arra, milyen volt az első öt kilométerét lefutni. – Inkább az első egy kilométerre – válaszolta. – Apa félmaratont futott, és volt egy rövid pálya egészen kicsi gyerekeknek. Soha életemben nem szenvedtem annyira, azt éreztem, ez nem nekem való. Aztán jött az újabb közös futás, közös verseny, és megszerettem.

Pusztai Annáról és Virágról egyébként írt lapunk néhány éve, 2016-ban, amikor kettesben indultak útnak 17 és 13 évesen, hogy longboarddal körbegördeszkázzák a Balatont. Persze ez sem volt példa nélküli, hiszen előtte kétszer a szüleikkel együtt biciklivel, négyszer a családi csapattal futóversenyen, az évente megrendezett UltraBalatonon váltóban futották le a tó körüli 220 kilométert.

– Az első félmaraton? Mondják, hogy hosszú, de annyira mégsem az, 2-2,5 óra alatt meg tudja tenni, aki jó kondiban van. Nekem apukám sok félmaratont futott, amikor én lefutottam először, az nem volt olyan nagy lépés, természetesnek vettem – 15 éves voltam akkor. Maga a maraton azonban nem „adta magát” ilyen könnyen.

Athén, az eredeti helyszín

– Ha az ember fut, és bekerül a futókultúrába, rálát, hogy milyen lépcsőfokok vannak, és az 5, majd 10 kilométer után nagyon automatikusan jön a félmaraton. A maratonon éveken át gondolkodtam, de sokáig nem éreztem magam elég erősnek, felkészültnek, edzettnek hozzá. Aztán 2023-ban jött el az ideje.

– Tavaly január elején nyílt meg a nevezés az athéni maratonra, és nagyon éreztem, ott akarom lefutni életemben először. Nem vagyok nagy „történelemrajongó”, de úgy éreztem, hangulata van ott futni, ahol időszámításunk előtt 490-ben a görög katona, Pheidippidész is megtette.

A neten talált ingyenes edzéstervet, mint mondta, meglepően jól működött. Heti 5 edzést írt elő, ebből egy hosszú futás, három egyszerű, tempós futás, és van két nap pihenő: aki maratonra készül, annak azt is szigorúan be kell tartani. A teljesítendő táv és idő folyamatosan nő a program alatt, a hosszú futások eleinte 8 kilométeresek, majd felmennek 32-re.

– Mellette sokat kell aludni, és minőségi ételeket enni, ha ezt betartja az ember, akkor 3-4 hónap alatt fel lehet készülni. Én pedig jól tudtam tartani a tervet. Éreztem, hogy ez nem egy félmaraton egy helyi kis versenyen, ezt nem szabad elviccelni.

Még sok-sok maraton vár rá

– Milyen élmény volt maga a futás?

– Nagyon nehéz, hosszú az a 42 kilométer. A pályában van egy hegy, amit mindenki tud, de mégis mindenki megszenvedi a 20 kilométer után. De Athénban futni különleges élmény, mondják, egyetlen nagyvárosban sincs ilyen hangulata.

Kérdeztük, mikor érezte először, hogy sikerülni fog. – Szokták mondani, hogy a maratonnál van egy fal, úgy 30-31 kilométernél. Nekem azért nem volt, mert nagyon sokáig rosszul voltam, hányingerrel futottam. Akkor éreztem, hogy sikerülni fog, amikor mentünk fel a hegyre, és láttam, hogy olyan embereket is lehagyok, akik úgy nézett ki, jobb kondiban vannak, de belegyalogolnak a hegybe. És úgy éreztem akkor, hogy az az erő, ami még bennem van, az elég lesz.

– Érdekes élmény volt, hogy még a hostelben, ahol megszálltunk, megismerkedtem egy mongol lánnyal, aki Budapesten tanul az egyetemen, ő is az első maratonját futotta. Azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Annától megtudtuk, még sok-sok maraton vár rá, aztán majd meglátja, mikor, de szeretne ultramaratont is futni. Heti 3-4 alkalom futás fér most bele az idejébe az egyetem mellett. Az ELTE pszichológia mesterszakát végzi – az utolsó szemeszterét kezdi –, és mellette kutyaasszisztált terápia képzésen vesz részt, ezt most jó iránynak tartja. Mindig voltak és vannak kutyái, úgy érzi, segítségükkel szeretne majd emberekkel foglalkozni.