Nem tudtam előtte elképzelni azt a halálszagot, ami a levegőből árad

Nem az orroddal érzed, hanem a lelkeddel. Nem tudsz evésre gondolni, nem tudsz inni, nem kell vécére menned.

Egy szippantás friss levegőért kapkodnál csak közben, de hiába. Nincs friss levegő. Bárhová nézel, bárhová lépsz, a halál vesz körül. Még ma is.

Felfoghatatlan, elmondhatatlan horror, ami még a turistaáradaton is átüt, nem számít, hány csoport tapossa egymás sarkát. Ott van a halál, nem tűnt el, nem szívódott fel, nem lehet már onnan kiirtani.

Jonathan Glazer filmjének főhősei, Hedwig és Rudolf Höss ebben éltek, ők üzemeltették a gépezetet. Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok volt 1940 és ’43 között, majd amikor elindították a magyarországi transzportot – amiről tudták: minden addiginál nagyobb lesz, és minden korábbinál rövidebb idő alatt kell megsemmisíteni –, visszarendelték 1944 májusában, hogy ezt még levezényelje. Mert nem csupán végrehajtó volt, egy szürke eminenciás, aki nem gondolkodott, csak parancsot hajtott végre, hanem a népirtás egyik legkreatívabb, legaktívabb közreműködője és elősegítője, az SS egyik legsikeresebb tisztje.

Csak egy német család

Az Érdekvédelmi terület első jelenetében fürödni látjuk a családjával az Auschwitz melletti folyóparton. Puhány, hófehér bőrű férfi, felnyírt frizurával, súlyos csenddel. Nincs az arcára írva az agresszió. Nem fűti gyűlölet. A haja a legijesztőbb benne. Nem tudjuk, mire gondol, amíg a hétvégi napsütést élvezve hagyja a vízcseppeket legördülni az arcán. Még semmit sem tudunk róla. Csak egy német családfő, aki fürödni vitte a gyerekeit a nyári melegben.https://wmn.hu/kult/61972-vajon-a-tomeggyilkosban-is-lakozik-szeretet–brutalis-film-az-5-oscarra-jelolt-erdekvedelmi-terulet