250 fotográfián keresztül mutatja be Benkő Imre fotográfus, fotóriporter hat évtizedes munkásságát a Valós látomások című tárlat a Műcsarnokban.
Tulipán Zsuzsanna, a kiállítás kurátora szerint Benkő szigorúan építkezett a pályája alatt, amely klasszikus sajtófotózással indult, majd az évtizedek során autonóm életművé vált. A tárlaton látható 250, nagyrészt fekete-fehér képet több ezer fotográfia közül válogatták ki. A kiállítás a Műcsarnok három termében kapott helyet: az elsőben a külföldi, a másodikban magyarországi, a harmadikban budapesti fényképek láthatók.
Benkő Imre 18 évig dolgozott a MTI fotóriportereként, amely lehetőséget biztosított számára, hogy a szocialista tábor különféle helyszínein kitanulja a riportfotós életét. Az első teremben összesen 88 kép látható, amelyek a különböző kiküldetések és magánutak során készültek. Benkő több mint ötven országban járt, a kiállításon a Franciaországban, Angliában és Hollandiában készített fotóiból látható válogatás, de bekerültek New Yorkban vagy az 1980-as években rögzített moszkvai fényképei és kínai portréi is. Kambodzsában árvaházépítést dokumentált, indiai fényképein pedig a nyomort és az emberi kiszolgáltatottságot ábrázolta.
A második teremben kiemelkedő itthoni sorozatai láthatók. Az MTI kulturális fotóriportereként sok színházi próbafolyamatot kísért végig: egyebek mellett a Pécsi és Győri Balettot, a budapesti operaház balettelőadásait és Köllő Miklós pantomim színházát fotózta. Kilenc évig kísérte figyelemmel a kohászat leépülését, az Ózdi Kohászati Üzemek sorsát, ezzel a fotóesszével 1992-ben elnyerte a New York-i Eugene Smith Memorial Fund ösztöndíjat. Az ózdi sorozat mellett a második terem nagy egysége a magyar vidékről készült fényképanyag, amelyben ipari tanulók szállása, pszichiátriai intézetben élők és hajléktalan emberek hétköznapjai jelennek meg, esküvői képek és ikerpárokról készített sorozata mellett.
9 évig? 40 éve tart, Ózd azóta is 1980-ban ragadt.