Miskolcon nem csak a kocsonya remeg, de az ellenzéki összefogás is, név szerint a Velünk a Város. Ja, együtt rezegnek
Fotó: Tóth- Szántai mém
Elolvasom!
S akkor következzenek vidéki híreink: Miskolcon nem csak a kocsonya remeg, de az ellenzéki összefogás is, név szerint a Velünk a Város. Ja, együtt rezegnek. Azt is kirezegték magukból, hogy nem lesz elég az ellenzéki összefogással megválasztott Veres Pálnak az, hogy a Fidesz beállt egy „civil”, hogy azt ne mondjam, „teljesen független” jelölt, nevezetesen Tóth-Szántai József, a helyi rádió száguldó riportere mögé, de kell neki még az is, hogy a helyben összebútorozó DK és LMP is ráindítson egy jó katonát, Hegedűs Andrea személyében. Dusza Erika és Pusztai László cikkében nem csupán a politikai couleur locale aktuális csodáival ismerkedhet meg a figyelmes olvasó, hanem a város komplett rendszerváltás utáni történelmével is, mely persze nem az a kimondott sikersztori, de akkor sem következik belőle egyenesen az ellenzék mai szerencsétlenkedése – ahhoz kellenek ugyanis a jelen furcsa pártaktorai is. Ám ezzel együtt sem valószínű, hogy Hegedűs Andrea lesz Magyarország második városának polgármestere, hiszen egyes helyi erők analízise szerint még a dékások sem fognak reá szavazni – akkor biztos megéri jelölni. Nem mintha fájna érte a szívünk, de itteni jelenléte segít átkötni Szécsi Noémi remek tárcájának kommendálására.
Elolvasom!
Olvassa el, kedves Olvasó, piszok jó szöveg ugyanis. A magyar politika, a magyar államvezetés nődolgozóiról szóló írás Bédy-Schwimmer Rózától indulva jut el Katalin és Judit nővérünk csúfos lelépéséig, a rövid létű Károlyi-kormánytól a Horthy-érán át napjainkig. A beszélő nevű Keserű Jánosné nem lép fel benne, de annál nagyobb szerepet kapnak a napjaink állami működését – mindannyiunk nagy szerencsétlenségére – biztosítani rendelt férfiak, akik épp kamaszkori fantáziáikat igyekeznek megvalósítani. Ez a rész még vicces is, mellyel én a továbbiakban sajna adós maradok, hacsak azon nem kacagunk egy jót, hogy a rádiókritikánk Balog Zoltán – épp a nehéz napokban – a nemzeti főadón lenyomott imáját vizsgálja. Mert az tényleg kész röhej, már amennyiben a szerfelett vastag arcbőrön van kacagnivaló.
Kilépvén a nagyvilágba sem derűs semmi, egy előre tudott, de mégis lesújtó halálhírt segít megérteni állandó orosz publicistánk, Kirill Haratyjan Alekszej Navalnij meggyilkolásáról szóló cikke. Tüdőembólia végzett vele – az orosz börtönvilág ismerői szerint ez az álcázás állandósított terminológiája. Tudjon meg hát Ön is minél többet Vlagyimir Vlagyimirovics Tüdőembólia Oroszországáról, hasznos tudás az a mai magyar világban.