Magyarország klíma szempontjából lecsúszott Bulgária helyére

Van egy nagyon szemléletes térkép, ami megmutatja, hogy Magyarország klíma szempontjából lecsúszott Bulgária helyére.

A faültető mozgalmak hazai és nemzetközi kritikája egyrészt a laikus résztvevőket emeli ki, másrészt pedig azt, hogy ezek az akciók alkalmasak a lelkiismeret megnyugtatására, de valójában nem fogja megmenteni a bolygót. Vagy ennél azért összetettebb a kérdés? Mi erre a válaszotok?

Fotó. Miskolc. Kivágott fa

Nézd, ez valószínűleg jogos valamilyen szempontból, ha csak innen nézzük, akkor igaz. De nem teljesen, mert ha mondjuk azt vesszük, hogy rengeteg fiatal gyerek jár pszichológushoz, mert klímaszorongása van, de eljöhet ültetni hozzánk, aminek egyértelműen van szorongásoldó hatása. Nemcsak a közösségi cselekvésnek, hanem egyszerűen azzal, hogy hozzájárulunk a világhoz, pozitív értelemben is aktívak vagyunk, teszünk valamit.

Mondhatjuk azt, hogy ez vakság, de nem okvetlen vagyunk mi vakok, látjuk, hogy mik a folyamatok, de azért

nem mindegy, hogy milyen mentális állapotban éljük az életünket, még akkor sem, hogyha tudjuk, hogy a civilizációt fenyegető kritikus korszakban vagyunk.

Mondhatjuk azt, hogy elaltat, de szerintem inkább oldja a feszültséget, amire egyébként szükség van. A hajdan kivágott erdők, növényzet helyére visszakerülő szerves élet pedig nem vitathatóan, igazi érték.

És mit mondasz a másik kritikai vonalra, mely szerint a jó szándék sokszor lehet kontraproduktív?

Hogy mondjam, én legalábbis személy szerint óriási lendülettel futottam bele, és az első ötletem az volt, hogy bizony kimegyek éjszakánként, és teleültetem a Városligetet, és nem érdekel semmi. Ez tartott mondjuk 48 óráig. Miután az első beszélgetéseimet lefolytattam szakemberekkel, akkor rájöttem, hogy csináljuk, nagyon jó lesz, de nem úgy. Hülyeséget nem csinálunk. Szerintem az amatőrizmusból ki lehet jönni, és talán azért is van értelme, hogy vannak faültetőszervezetek, amelyek túljutottak ezeken a gyerekbetegségeken, hogy aki most akar becsatlakozni, vagy most kezdi, az már látja, hogy milyen módon lehet.

Úgyhogy azt kell mondjam, nem vagyunk amatőrök, a 10 millió Fában lévő szakemberekkel professzionális működést és eredményeket tudunk biztosítani. Mondok egy apró dolgot, amire rendkívül büszke vagyok: csináltunk egy közvéleménykutatást, ami azt mutatja, hogy az országos ismertségünk 33 százalék körül van. Érted, mi egy civil szervezet vagyunk, nem egy cég, amelyik bevezeti a termékét, és elkölt irgalmatlan pénzeket a névismertető kampányokra.

Mi lesz egyébként a 10 millió Fa jövője?

Egyre inkább professzionalizálódva, egyfajta társadalmi vállalkozásszerű formációvá fog alakulni, de természetesen a közösségi oldala is megmarad. Azt gondolom, hogy hosszú távon a vállalatoknak is el kell kezdeniük a civil szférák felé mozdulni, egyre több társadalmi funkciót átvállalva, ha úgy tetszik, a profit rovására, az emberiség javára.

Tehát, amikor nem az van, hogy a részvényes hulla boldog, mert csak az osztalékot várja, hanem a túlélést.

De ez a jelenlegi struktúrában nehezen megvalósítható. Amíg a kontinenseken átívelő nagyvállalatok negyedévekben és osztalékokban gondolkoznak, addig nem lesz változás.

Valószínűleg nem. A struktúrának kell változni, de legalább valami elindult. Ott van például a Patagonia nevű cég. Szerintem akkor fogunk tudni kilábalni a jelenlegi helyzetből, hogyha a verseny helyett az együttműködés lesz a meghatározó reflex. Sok ember azt gondolja az Egyesült Államokban vagy épp Ázsiában, hogy az élet egyenlő üzlet. De miért volna az élet egyenlő az üzlettel? Az élet egy nagyon komplex dolog.

Említetted, hogy a kezdetekkor volt már néhány tucat ilyen közösség, mára viszont akár több ezer is lehet. Létezik egy európai ökoszisztéma? Van, akivel tartjátok a kapcsolatot?

A magyarországiakkal is van együttműködésünk, de említhetem a One Tree Plantedet, ami a világ egyik legnagyobb faültető szervezete. Tényleg a globális világcégekkel tartják a kapcsolatot, és ők kerestek meg minket, hogy közösen ültessünk, úgyhogy jó néhányat együtt csináltunk végig.

Ha jól értem a szituációt, most nem az van, hogy kevés a fóka, itt most pont fordítva van, annyira sok a feladat, hogy nem vagytok egymás konkurensei.

Az én vízióm az, hogy a világ úgy fog megváltozni, hogy a kapitalizmus is meg fog változni. Tehát azok a beidegződések, működési alapvetések, amik eddig voltak, szerintem muszáj, hogy átalakuljanak. Valójában az együttműködés korszaka jöhet. Itt az a kérdés, hogy még időben, vagy csak az utolsó utáni pillanatban.

A muszáj alatt azt értem, hogy én úgy látom, nincs olyan egy forint profit, ami ne abból a nagy közös természeti erőforrásból lenne kivéve, elvonva és kisajátítva, ami egyébként természetes módon mindenkié volna.

Amikor terméket előállítok, ott az anyagból van, az az anyag valahonnan származik, az a természeti erőforrásokból jött ki. Következésképpen, én úgy látom a jövőt, hogy egyszerűen ugyanannyit vissza kell majd pakolni, és hát sajnos, bizonyos értelemben, ez a profit visszaadását is jelenti.

Hála Istennek ezt már Elon Musk is kimondta, aki enyhén szólva nem barátja az ilyen „szélsőbalos” szempontoknak, mint amit most mondtam. Az nem megy, hogy mindig elveszünk, mindig valamilyen módon kisajátítjuk, és emberi logika alapján használjuk fel, miközben a természet logikája tök más. Tehát valahogy meg kell értenünk a természet működését, és vissza kell vigyük. Ha nem, akkor összeomlik.

A partnerségeken is ezt értem. Elég sok megkeresést kapunk, és nagyon örülünk annak, amikor partnerek tudunk lenni cégekkel, amelyek szeretnének a környezetvédelem területén valamit csinálni. Nekünk van szakmai hozzáértésünk, vannak jó projektjeink, amiket be tudunk mutatni, nekik meg van pénzük. Mindenki azt veszi bele, amije van.

Ugyan nem vagy építész, de hosszú éveken keresztül voltál hivatásszerűen építészeti szakíró. Mit gondolsz, hogyan kellene a városainkat, házainkat, köztereinket átalakítani? Hogyan kezdjünk hozzá?

Attól tartok, ha nagyon józan szempontokat mondok, az radikálisnak fog hangzani.

Az nem baj.

Ott kezdődik, hogy az üvegépítészetnek vége van. Szerintem nem lehet már üveggel építeni, mert az magával von olyan energetikai agyonterhelést, amit csak légkondival és áram felhasználásával tudsz ellensúlyozni. Tehát azt, hogy úgy biztosítsál relatíve jó munkahelyet embereknek, hogy irgalmatlan pénzt költesz a klimatizálásra, az nem lehet.

Pillanatokon belül többet költünk már hűtésre, mint fűtésre, egyre melegebbek a telek, egyre forróbbak a nyarak, ezen gondolkozni kell. Az én radikális elképzelésem, amit most azonnal kell csinálni, hogy a homlokzatokat repkénnyel kell beborítani,

mert ennél jobban légkondicionálni semmi nem tud. Amikor a levél 21 fokon tartja magát, ő maga elvégzi azt a légkondicionáló munkát, amit mi ügyetlenül, sokkal rosszabb eszközökkel, nagyon drágán. Akkor miért nem hagyjuk a növényt végezni a dolgát? De egyébként ezek úgy radikális elképzelések, hogy menjen ki valaki Bécsbe, aztán nézze meg. Ott ezekből a példákból rengeteggel találkozhat.

A másik, amit fontosnak tartanék, hogy be kell vezetni a környezetterhelési járulékot. Tehát minden egyes ingatlanberuházás költségvetésében szerepelnie kell egy nagyon erős tételnek, ami lényegében a bontással járó környezetterhelési költség és környezeti terhelési költség, meg az építéshez kapcsolódó környezetterhelési költséget jelenti. Tehát akkor, amikor Kínából behozom a csempét, és beviszem a belvárosba a teherautóimon, majd utána hozom Németországból a fürdőszobát, és beteszem, hát ez, ha jól belegondolunk, valami teljesen eszement dolog. Az végképp abszurdum, amikor egy házat le is bontanak, azért, hogy oda tegyenek a helyére egy újat.

Én ma már a Hungária körgyűrűn belül egyetlen foghíjtelekre sem adnék építési engedélyt, kizárólag parkot. Csak zöld, csak fák, csak növény. Budapest statisztikailag egész jól áll zöldben. De ez kizárólag Budáról szól, mert itt vannak hegyek és erdők, de hogy a pesti oldal is élhető maradjon, ahhoz intenzív zöld kell. Ez a városnak olyan modern karaktert adna, ami nem a toronyház és üveghomlokzat modernitását jelenti, ami passé, ami a 20. századdal elmúlt, hanem a szerves együttélés a természettel. Ezt a koncepciót még nem sajátítottuk el. És ennek az esztétikája sem alakult ki, pedig hatalmas potenciál van benne.

És ha mégis építhetnél valamit?

Van egy befejezetlen épület a Rákóczi úton, a Blaha és a Keleti között, azt nagyon megcsípném magamnak. Úgy áll vagy tizenöt éve. Megerősítve a födémeit, telerakni földdel az összes szintjét, telerakni növényekkel, tehát gyakorlatilag egy vertikális dzsungelt lehetne csinálni belőle teraszokkal, co-working helyszínekkel, éttermekkel, tárgyalóként működő lugasokkal. Biztos vagyok benne, hogy 7–8 éven belül visszahozná az árát.

Egy évvel ezelőtt egy teljesen más jellegű vállalkozásba is belevágtál. Az életed felét a Szent György-hegyen töltöd, itt indítottad el a Vulkán című folyóiratot.

Miközben zöld lettem, azért óhatatlanul maradtam egy ilyen literally gentleman, ha nagyképű akarok lenni. Megmaradt a bölcsész énem és a vénám, és amióta világ a világ, mindig csináltam újságot. Idén negyven éve jelent meg az első cikkem, úgyhogy valahogy ez a fajta igényem mindig megmaradt.

Az életem felét a Szent György-hegyen töltöm, és ez a vulkán oldalában való létezés, ez valóság is, meg egyfajta metafora is, tehát egy soha ki nem számítható állapotban, nem tudhatni, hogy milyen váratlan meglepetésekkel szolgáló környezetben élünk. Ez ma a földi ember létállapota, ezért jött létre a Vulkán.

Mi a lap profilja?

Egy év alatt kinyílt a tematika, az irodalom mellett egyre több teret kap a környezetvédelem is. Ez egy hagyományos humánértelmiségi lap. Úgy érzem, hogy egy új civilizáció hajnalán vagyunk, új gondolkodás, új nyelv, új metaforarendszer van kialakulóban, amiben az olyan szoft gondolkodás, mint az irodalom, a költészet, sokat lendít előre.

Nagyon szegregált a gondolkodásunk a világban, tudományágak és szakmai dobozok vannak. Ezekbe nagyon nehéz beilleszteni, hogy mi az érzelmeket, emlékeket, vágyakat jól kifejező szövegmegfogalmazásnak a helye, mi az irodalom szerepe.

És ha már a tudományágakat említetted. Eredetileg művészettörténész vagy, és most ezt a tantárgyat gyakorlatilag ki akarják vezetni a közoktatásból. Ha csak pár mondattal kellene érvelned, miért lenne fontos, hogy megmaradjon ez a tantárgy?

Művészet nélkül nincs élet. Mágikus gondolkodás, mágikus tapasztalatok, érzelmek nélkül nincs élet. Fantasztikus nagyságrendű ugrások voltak az elmúlt százötven évben a tudományos megismerés területén, de az is csekélység ahhoz képest, hogy a világ mekkora, milyen, hogy működik. Magyarul marad ez a bizonyos mágikus kapcsolódás, amit a művészet tud biztosítani. Írd le fizikai képletben azt az érzést, amit mondjuk egy festmény, egy vers, egy színházi előadás vagy épp egy zene meghallgatása okoz…

Művészettörténet alatt alapvetően az építészet, a szobrászat és festészet tematikát szokták érteni. Igen, de ezek nyitnak ajtót a kor zenéjére, irodalmára.

Mondhatjuk azt, hogy ez a 21. századi hiperracionalitás világa. De az ember nem egy technicista gép, hanem lélekkel bíró valaki, és ennek a léleknek kell a művészet.https://forbes.hu/zold/bojar-10-millio-fa-vulkan-epiteszet/