Napi Gáti. Tisztelt Professzor Emeritus Úr! És mást gondol a küldetéstudatos lokálpatrióta, aki erre biciklizik

Borkuti László Imre

önkormányzati képviselő

Velünk a Város

4. önkormányzati választókerület

borkuti.laszlo@velunkavarosszive.hu

Tisztelt képviselő Úr, kedves László!

Tájékoztatlak, hogy körzetedben belegányoltak a forgalmi rendbe. Amennyiben egyeztettek veled, az nagyon szomorú, de ha a hátad mögött történt mindez, az még nagyobb égés a városüzemeltetésnek.

A Deák Ferenc utcán, amelynek egyik oldala préri, a másikon jókora távolságban vannak csak épületek, azaz kiválóan belátható, mindenféle akadályokat helyeztek el, ráadásul az utolsó, a Borbély és Szabó Károly közötti szakaszt egyirányúvá tették a cementgyár felé. Az egy dolog, hogy tucatnyi ostobaságot követtek el, a teljesség igénye nélkül pár példa, nem figyelmeztettek a forgalmi rend változásra, nem figyelmeztettek a szembejövő kerékpáros forgalomra, és a Borbély utcánál sem figyelmeztettek, hogy vége az egyirányú szakasznak, szembejövő forgalomra kell számítani, de ráadásul a Deák Ferenc utca forgalmát ráfordították a keskeny, kátyúkról és parkoló gépkocsiktól hemzsegő Borbély utcára. Nagy szívességet tennél a környéken lakóknak és az arra közlekedőknek egyaránt, ha képviselőként haladéktalanul intézkednél a korábbi forgalmi rend azonnali visszaállítására, továbbá a tervezett változtatások egyeztetésére egyrészt a környék lakóival, másrészt a dilettáns közútkezelők helyett hozzáértő közlekedési szakemberekkel.

A sürgős intézkedést az is indokolná, hogy röpke 10 perc alatt több tucat járművet láttam habozás és lassítás nélkül átszáguldani a rossz irányból, nem kellene megvárni, amíg áldozatai lesznek ennek az ostoba intézkedésnek. Addig is a vaksi munkakerülő rendészet jelenléte megkerülhetetlen.

Megjegyzem továbbá, hogy a város képviselőinek nem ilyen gagyi email címekkel kellene rendelkezniük, valamint azt, hogy a körzet lakosai egy A4 méretű oldalnál kissé bővebb, és 2024-ben egy 2020-as beszámolónál frissebb tájékoztatást érdemelnének. A helyedben nem azt a szintet céloznám meg, hogy karácsonyfát sikerült állítani ez Szanticskán vagy Csincsetanyán elmegy, de Miskolc azért mégis csak egy ~150 ezres megyei jogú város.

Várom mielőbbi érdemi intézkedésedet, baráti üdvözlettel: Dr. Gáti Attila

Tisztelt Professzor Emeritus Úr! Kedves Attila!

Megtisztelő, udvarias és nyílt leveled, mely baráti gesztusokat sejtetve hozzám intéztél – a késő éjszaka ellenére is – figyelmesen elolvastam. Annak tartalmával nem tudok vitatkozni, mert tucatnyi indulattal találkoztam az 2016-ban induló projekt kapcsán, a Tiéd csak egy, a sok közül.  Szakaszolni és mappába lehet gyűjteni a Haladás utcai, a Boglárka utcai és a Deák Ferenc utcai problémákat, számosan megkérdőjelezték mind a nyomvonal, mind a TOP-os pályázat idő- és szükségszerűségét. Több mint 4 éve megszoktam, hogy a beruházás kapcsán a felhevült indulatok egymást is képesek kioltani, semmi szükség nincs, hogy a képviselő egy újabb aspektusból próbáljon meg igazságot tenni, ugyanis mások az elvárások és az érdekek, kit hogyan érint a múltbéli és a jelenlegi állapot. A tagolt városrészek most ezen „zsinór mentén” fűződnek össze, de más gondol ennek az összekapcsolódásnak a szükségességéről a Haladás utcai, a Nagy-szentbenedek-hegyi, a Vadrózsa utcai, a Boglárka utcai, gyalogos, kerékpáros és autós közlekedő… és mást gondol a küldetéstudatos lokálpatrióta, aki erre biciklizik.

Pár gondolatodra külön-külön is reflektálnék: szakállas poén, hogy a keleti blokk lakótelepi építkezései során a szocialista embertípusra szabták, hol legyenek a járdák (is). A nyugati kultúrákban nem építették meg a beköltözés előtt, megvárták, míg az ott élők kitaposták az útvonalat, és aztán rakták le a járólapokat.

Több személyes és telefonos konzultációt folytattam az érintett személyekkel, nem abból sült ki „ez”. Többször voltam az egyes helyszíneken koach-ként, vagy beavatkozást sürgetve.

Akkor is, most is elsődleges szempontként formáltam véleményt, hogy a Deák Ferenc utcában gyalogosan közlekedőkre leselkedik a legnagyobb veszély!

Történelmileg úgy alakult, hogy a 14-es buszvégállomáshoz ezen az útszakaszon vezet az út, ahol nincs gyalogjárda kapcsolat, és ahol nincs kiépített közvilágítás. Te is tudhatod, hogy addig, amíg ott volt a nyomvonala az LKM betáplálását hivatott 220 kV-os távvezetéknek, ennek kiépítése fel sem merülhetett. Számtalan lakossági figyelmeztetést kaptam korábban is, hogy a „rongyos”, kátyúkkal teli Deák Ferenc utcát is – bizonyos napszakaszokban – több százan használják, különféle hajtóanyagoktól felpörögve.

Jól esik gondoskodó figyelmeztetésed, de adnék időt, hogy az ott élő lakosság formáljon autentikus véleményt a kialakult helyzetet megtapasztalva. Magam is végig autóztam az ominózus behajtani tilos tábláig, majd befordultam a Borbély utcába, ami forgalomlassított, nemcsak a kátyúk, hanem a telephelyek nagy száma miatt. Van porta, ahol 3-4 autó is „vesztegel”, lassítja az áthaladás. Gyanítom, hogy egy-két hét alatt rögzül mindenkiben, hogy gyorsabb az áthaladás a lámpákkal szabályozott Futó út és Pesti úton a bevásárlóközpont irányában és vissza, mint itt a Deák Ferenc utca forgalmi rendjébe gabalyodni, vagy a Borbély utcában szlalomozni.  Ma éjszaka (azaz most), a kerékpárosok érdekében is, megengedőbb vagyok a kialakult helyzettel.

Ebből következik, hagynék kis időt, hogy a hozzád hasonló közérdekű írások összegzését elvégezhessem, és „az erők eredőjét az alkotók vektor összegzéseként” megkaphatnám a konszenzusos irányt, amit tudnék képviselni. (nem feledkezve a forgalomcsillapító sziget – padkán való – kikerülésének „bimbózó” gyakorlatával…)

Végezetül: rafinált választópolgárok több nyilvános felületen is elérnek, különböző korosztályok számára kínált platformokat működtetek, ahová naponta tucatnyi észrevétel érkezik. Sőt, mit több, az itt élők személyesen is megszólítanak. „Jaj, Laci, jaj T.képviselő úr (!) jó hogy látom, az a helyzet, hogy…”

Második képviselői ciklusomat lassan magam mögött tudva, mindig is eszembe van John Kennedy mondása: „Ne azt kérdezd, hogy Amerika mit tehet érted, hanem hogy te mit tehetsz Amerikáért”? Bár ez nem Amerika, de nem is Csincsetanya!

Itt szolidárisnak kell lenni az egy köbméter tűzifát igénylő egyénekkel ugyanúgy, mint a saját és családja boldogságát a közösségi élményekbe keresők, közösségben ünnepelni tudók népes táborába tartozókkal.

A hétköznapjaim Görömbölyhöz és Hejőcsabához, az abban élő majd 7 ezer  városrészlakó szolgálatával telik, hisz nyugdíjas vagyok!

Az „ünnepnapokon” – mely eshet hétközben is –, szolgálom a várost, próbálom szerény képességekkel, cselekvési hajlandósággal javítani a helyzeten.

Kívánom, hogy találj hasonló értelmet életednek, baráti üdvözlettel: Borkuti Laci