A  54 éves miskolci történelemtanár, Kertész Ferenc zavartan kezdett el viselkedni

A második halál Ferencé

Az ő rokonai is a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelei, és ő is rákban halt meg rabkórházban. És neki sem ott kellett volna.

Abban viszont bizonyosan más Ferenc története, hogy ő büntetlen előéletű volt, és nem elítéltként, hanem letartóztatottként, majd – amikor kiderült, hogy a bűncselekmény elkövetésekor kóros elmeállapotú volt – előzetes kényszergyógykezelés hatálya alatt volt börtönben. Az ő története sokkal ismertebb, mint Pálé.

Koronavírus-járvány idején a  54 éves miskolci történelemtanár, Kertész Ferenc zavartan kezdett el viselkedni. Szomszédai aggódtak érte, ezért hívták a központi segélyhívót.

A 2020. június 13-án kiérkező rendőrök nem ismerték fel, hogy egy zavart emberrel van dolguk, Ferencet lefújták gázsprével és betörtek a lakásába. A tanár egy üres borosüveget szorongatott a kezében, ez a dulakodás közben összetört és megsebesítette az egyik rendőrt is.

Annak ellenére, hogy a rendőr sérülése csak kisebb karcolás volt, és az elkövetés idejében Ferenc  beszámíthatósága is erősen kérdéses volt, hivatalos személy elleni erőszak miatt emeltek vádat ellene. Ennél is rosszabb volt azonban, hogy az eljárás alatt végig, másfél éven át bezárva tartották, noha zavartsága gyorsan elmúlt, ilyen szempontból gyógyultnak számított. Bűnismétléstől, szökésétől, elrejtőzésétől vagy a tanúk megfélemlítésétől pedig egyáltalán nem kellett tartani. Fivére meg idős és beteg anyja is hazavárta.

Különösen azok után, hogy kiderült, a férfinak rákja van, aminek utóbb áttétei is képződtek. Átszállították a berettyóújfalui börtönkórházba. A daganat egész testében szétterjedt, ezért utolsó napjaiban már beszélni sem tudott.

Ügyvédjei többször is kezdeményezték hogy a végstádiumú Ferencet helyezzék házi őrizetbe vagy közkórházba, hogy édesanyjával, testvérével és barátaival találkozhasson. A bíróság sorozatosan megtagadta ezt.

Skype-beszélgetéseiken testvérének, Lászlónak hónapról hónapra, hétről hétre, majd napról napra azt kellett látnia, hogyan épül le Ferenc. Utolsó találkozásukon már egyetlen szót sem tudott mondani, csak írásban kommunikált. Úgy halt meg börtönben, hogy bűnösségét nem állapította meg bíróság.

A jogszerűtlen és indokolatlan fogvatartás, a szájrák késői diagnózisa, a hatékony fájdalomenyhítő terápia hiánya, és annak megtagadása, hogy Ferenc megfelelően elbúcsúzhasson szeretteitől, az nem csak az alapvető emberiesség szabályaival ellenkezik, hanem az Emberi Jogok Európai Egyezménye több pontjának megszegését is jelenti. Sérti a megalázó és embertelen bánásmód tilalmát, valamint a hatóságok azon kötelességét, hogy tiszteletben tartsák a személyi szabadságot és a családi élethez fűződő jogot. Ezért László, a fivér a strasbourgi bírósághoz fordult a Magyar Helsinki Bizottság segítségével.

A harmadik halál Péteré

Az ő története a legtöbb tekintetben különbözik Pálétól és Ferencétől. Abban azonban nem, hogy ő is börtönben halt meg.

Péter állami gondozásban nőtt fel. Gyerekkorában fejműtétje is volt. Írni és olvasni sohasem tanult meg, sem a kisegítő iskolában, sem később. Értelmi fogyatékosként kellett boldogulnia, legtöbbször magányosan. Az államtól felnőttként már nem kapott semmi segítséget. A testvérére sem számíthatott. Ide-oda vetette a sors.

Koronavírus-járvány idején négyszer is megbírságolták, mert nem volt rajta maszk, és mert este nyolc után nem volt otthon, amivel megszegte a kijárási szabályokat. Valójában dolgozni járt, és lekéste a vonatát.

A pénzbírságokat persze nem tudta kifizetni. A bíróság elzárásra változtatta át őket. 101 napot kapott. A törvény szerint a fogyatékkal élőknek nem kell letölteni a szabálysértési elzárásukat. Őt mégis börtönbe zárták, noha végig nála volt a fogyatékos igazolványa, a bevonulásnál szépen leltárba (letétbe) is vette a börtön.

Összesen 93 napon át tartották fogva szabálytalanul. A törvények szerint akkor még nem járt kompenzáció, kártalanítás a szabálytalan fogvatartása miatt. Péter jogsértő szabadságelvonása nem ért semmit az állam szemében.

Ő is olyan ember volt, mint azok az ezrek, akik tisztességes állami segítség mellett tán a légynek sem ártanának, de magukra hagyatva kisebb kihágásokat és bűncselekményeket követnek el. A hatósági eljárások során képtelenek hatékonyan védekezni, semmit sem értenek az eljárásból, nem értik, miről beszél a rendőr, az ügyész vagy a bíró, mi is van az iratokban. Igaz, sokszor még az iskolázottak sem.

Péter lopások miatt került újra börtönbe, 2025-ben szabadult volna, de tavaly november 22-én 58 évesen elvitte a szívinfarktus.

Ő nem kért kegyelmet, nem kért büntetés-félbeszakítást, nem kezdeményezett ügyészi felhívást, már csak azért sem, mert nem volt rá képes. Amennyire végzetes az ő halálának története, annyira tipikus is. Intézményes szociális ellátás nélkül a hozzá hasonlóknak egyenes az út a börtönbe. Pedig nem a börtön a leghatékonyabb és legolcsóbb formája a bűnmegelőzésnek, hanem a jó iskola és a kiterjedt állami szociális ellátórendszer.   https://helsinkifigyelo.444.hu/2024/02/29/harom-bortonhalal