Tehát
nem a karikás ostort meg a hentesbárdot kellene pörgetni, hanem kiépíteni és üzemeltetni az áldozatok védelmét.
Civilekkel, jogvédőkkel együttműködve, akik ügyvédet vagy magánnyomozót biztosítanak, riasztják a sajtót, pszichológust szereznek… igen, ezek a gyanús, sorosista civilek kellenének ide. Pont azok, akiknek a démonizálására használták a gyermekvédelem jelszavát.
Aztán kéne felvilágosítás. Hogy minden gyerek tisztában legyen azzal, hol a határ, mihez nincs joga a tanárnak, papnak, nevelőnek, és hová fordulhat, ha bántják őket. Ide megint csak nehéz lesz eljutni a mai állásból, ahol a felvilágosítás gyakorlatilag kommunizmust jelent, a jogvédelem pedig woke.
És ez önmagában is pénzbe kerül. Az meg egy másik jelentős tétel, hogy a gyermekotthonokban jól megfizetett, motivált, válogatott szakemberek dolgozzanak. Ilyesmire nem szívesen költenek az uraságok. Már szegényekre sem, de árva gyerekekre végképp. Az pont olyasmi, mint a hajléktalan meg a cigány, kár belé a ropogós suska. Azt lówellnessre is lehetne költeni, vagy templomgombra, amiben az úri osztály gyönyörködhet Anna-bál előtt meg után. És ez a pénz nem hoz látványos, felavatható eredményt. Nem lehet átvágni a szalagot Bicskén két év múlva, hogy itt tizenkét molesztálás nem történt.
A botrány a Fidesz szemszögéből mindenről szólt, csak az áldozatokról nem.
Számukra Novák és Varga volt az áldozat, esetleg a református egyház. Meg a párt, amely ilyen kellemetlen helyzetbe került, még tüntetni sem átalltak ellene. Vajon érdekük-e, hogy még több eset kerüljön napvilágra? Fogják-e segíteni a feltárást, a nyilvánosságot és az elszámoltatást?http://hvg.hu
Magyarország új államformája vágóhíd. ennyi beszari köcsög birkát, hogy a jóistenbe tudott összezsúfolni az univerzum ilyen kis helyen
A válasz, evolúció. Sok nemzedéken keresztül szelektálódott a nép és amióta könnyű elmenni innen azóta csak gyorsul.
99%, hogy segítek ezen a folyamaton kicsit én is jövőre.
Olyan ismerős ez az SZDSZ-gőg.
Ahh!
Mi újság a Tóta W lapjával?
„A magyar sajtótörténelem talán legnyomorultabb lelkű szerencsétlenje, a HVG-ben publikáló Tóta W. Árpád saját gyűlöletének magvait a gyermeki szívekben kívánja kicsíráztatni – legalábbis erről tanúskodik, hogy KisPolgár címmel nemrégiben lapot indított. Gyerekeknek. Azért is írok erről bátran, mert nem hiszem, hogy bármilyen módon reklámot csinálnék ezzel a honlapnak, hiszen felnőtt emberként teljesen egyértelmű, hogy ha van publicisztika, amelyhez 18 éves kora előtt nem engedjük közel a gyereket, az éppen Tóta W. És nem azért, mert liberális. Nem azért, mert mondjuk ateista. Hanem azért, mert a műveletlenség gőgje és a dekadencia tökéletesen egyesült a HVG-s publicistában, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy a gyermeklelkek körül settenkedjen……….. Minden józan szülőnek érdemes átgondolnia, legyen az baloldali vagy jobboldali érzelmű, hogy tényleg egy Tóta W. magyarázza el a gyereknek, hogyan működik a világ, kik a jók benne és kik a rosszak, mi az az erkölcs, van-e Sátán, vagy hogy mire jó a marihuána.
ÚJRA KELL GONDOLNI A GYERMEKVÉDELMI TÖRVÉNYT
Ráadásul, ami már tényleg a politikai pedofília maximumát pedzegeti, hogy Tóta W. olyan témákról akar beszélni a gyerekeknek, amelyeket azok nem mernek megkérdezni a szüleiktől. Ismerős ez a módszer valahonnan? Tóta W. nyíltan vállalja:
Ha valami érdekli, majd megkérdezi tőlem, miért nem elég ez? A gyerekek nem így működnek, különösen nem olyan témákkal, amelyek bizonytalanságot, szorongást okoznak nekik, vagy amikor félnek bevallani, hogy érdekli őket. Az alternatíva, hogy más gyerekekkel, Reddit-userekkel és online játékokban összeszedett virtuális barátokkal beszélik meg.
Ezen a ponton gondolkodtam el azon, hogy ki kell terjeszteni a gyermekvédelmi törvényt. El a kezekkel a magyar gyerekektől, Tóta W.-knek nincs a környékükön semmi keresnivalójuk.”
„Ha mindez nem lett volna elég érv, hogy a világ dolgaiba ne egy ilyen lény avassa be a gyermeket, akkor következzék egyik „húsvéti meséje”:
„Kedves Gyerekek! Biztosan kíváncsiak vagytok, mit is ünneplünk ma.
Nos, sok-sok évvel ezelőtt, az üveghegyen is túl, egyszer ezen a napon Jézus előbújt az odúból. Mindig így tett ilyentájt, amikor meghallotta odakintről a csicsergést meg a kiabálást, hogy Krump-liiit! Aztán ha meglátta az árnyékát, még visszabújt kicsit szundizni Nyuszihoz, esetleg csipegetni ezt-azt.
Most, már amint kidugta az orrát a barlang száján, ismerős illat ütötte meg. – Méz – gondolta Jézus, – vagy legalábbis valami nagyon mézszagú dolog. Jobb lesz, ha megvizsgálom! – Ám ahogy kifelé nyomakodott, egyre inkább csodálkozott azon, hogy ő csak nyomakodik
és nyomakodik,
és nyomakodik,
de sehogy se jut kijjebb. Akkor megpróbált visszahátrálni, de mindhiába.
Nyuszi előbb a barlangba lógó lábait vette szemügyre, aztán egy hátsó kijáraton át megkerülte az odút, és elölről is megtekintette.
– A dolog úgy áll – állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva.
Negyven napon át szorongott Jézus a lyukban. Nyuszi addig is törölközőket és ágyneműket szárított lábain, tanítványai pedig köré sereglettek, és müzlivel meg tojássalátával etették.
Negyven nap után aztán Nyuszi kiugrabugrált a tanítványokhoz, és azt mondta: Na! Akkor a tanítványok mind összekapaszkodtak, megfogták Jézus két kezét, Nyuszi pedig különféle testápolókkal és folyékony szappanokkal kenegette odabentről, hogy jobban csússzon. Végül nagyot rántottak rajta, és Jézus kicsusszant a barlang szájából hangos pluttyanással, mint mikor a dugó kijön a palackból, így: PÜNK!
De ez már egy másik ünnep.”
Ezek után az újság nevének elemzésébe már bele sem kell merülnünk!”