Hello, Peti!
Nagyjából egy időben töltöttünk Brüsszelben rövidebb-hosszabb időszakokat, s bár igyekeztem nyitott szemmel járni, egyszerűen sehogyan se észleltem az ottani jelenlétedet. Úgy emlékszem, kedves egykori feleségeddel inkább találkoztam, lévén a gyerekeink egyazon bölcsődébe jártak, s a reggeli rohanásban, vagy a délutáni záróra tájékán olykor illendő módon köszöngettünk egymásnak.
Most viszont úgy hozta a sors, hogy – immár idehaza – egy malőr okán üstökösként zúdultál a magyar társadalom egy jelentősebb hányadának nyakába. Nem tagadom, tőled enyhe hányingert kaptam, a rajongóid iránt pedig őszinte sajnálatot érzek.
Kezdjük a több évezredes hagyománnyal, amely szerint az árulás az egyik oldalon tetszetős, de az áruló mindkét irányból utálatos. Hogy te áruló vagy-e, azt még nem tudom, bár úgy tűnik, mintha valami ilyesmiből akarnál új karriert csinálni.
Ha kínvallatás alá vetnének, s nem tudnám az igazat, de az életem múlna azon, vajon helyesen blöffölök-e, akkor rávágnám, hogy Rogán embere vagy. Elfogadom, hogy eddig nem voltál az, jóllehet a sztorijaidból az jön le, hogy Tóni elég sokat és behatóan foglalkozott az életeddel, te pedig nem voltál ellenkezős típus. Úgy is mondhatnám, hogy a zsírosabbnak hangzó NER-elfoglaltságokért eddig zsinórban hagytad magad megbaszni, most pedig látszólag úgy viselkedsz, mintha esélyed lenne visszahugyozni.
Talán életkorom okán gyakrabban láthattam a napot felkelni és lenyugodni, ezért megkockáztatom, hogy Tónival szemben még egy termetesebb finggal sem mész semmire. Nem kizárt, hogy változatlan figyelemmel követ téged, s ha van esze, akkor már az első jelentősebb interjúd után újra megvett valamivel, amiből aztán vagy lesz valami, vagy sem.
Ha Tóni helyében én lennék a szimatfőnök, akkor egészen biztosan marha sokat megérne nekem, hogy a választásokig hátra lévő napokban a te sztorijaiddal legyen tele a média liberális része, s az új pártod révén minél több ellenzéki szavazatot gyűjtsél össze a nagy semmibe. Meglehet, hogy csak bűnbocsánatot ígért, bár nyilván nem lesz egyszerű visszacsicskulnod a NER mocsarába, ahonnan jöttél.
Megjegyzem, a NER nem most vált undorítóvá, hanem már embrionális formájában, azaz az 1998-2002-es idejében is az volt, magyarán szólva te a karriered első pillanataitól kezdve ebbe nőttél bele. Fene tudja miért, de nekem kifejezetten büdös, ha valaki felnőtt élete teljes terjedelmében egy adott mocsokban nevelkedik, az a sokszoros megtollasodása után miért és hogyan világosodik meg az ellenkezőjéről?
Az a gyanúm, hogy amikor a volt nejedet felállították abból a székből, amelynek révén a gyerekeid szinte egészen biztosan nyugati iskolákban szerezhettek volna érettségit, diplomákat stb. úgy, hogy neked ebben csak a szerető távapukai szereped lett volna, nos akkor úgy felforrt az agyvized, hogy nekirontottál a vaskapunak, ami éppen bezáródott mögötted.
Az első őrjöngésed után gyorsan beláttad, hogy vissza kell szívnod a Rogánról mondott dolgaidat, hiszen a megbízó szidalmazása hosszabb távon nem járható út. Gyorsan leszelídültél, s a tényleges politikai jelentőségű ügyek helyett amolyan szaftos, amúgy ártalmatlan vacsora-sztorikat kezdtél el tálalni a hazai liberális sajtó és média legnagyobb élvezetére.
Azt, hogy te ugyanolyan megbízott vagy, mint a zavart elméjű sorstársad, Márki-Zay Péter, az csak annyiban érdekes, hogy ő már bizonyítottan jégre vitte az önbizalomhiányos, ezért messiást váró liberál-degenerált, félig náci ellenzéki rajongótábort. A te időd most jött el, de nem úgy, ahogy üstökösként indultál, hanem ahogy a rezsim jó reflexszel szinte azonnal lekapcsolt és visszacsatolt magához.
Attól tartok, ha te áruló vagy, akkor nem a NER-t árultad el, nem is a hivatásos ellenzéket fogod, hanem inkább a magyar nép csodaváró lelkét. Az alakítandó pártod a meglévő polgári liberális, konzervatív, zöld és náci pártocskákkal együtt egy és ugyanazt a naftalinszagú, keresztényre hazudott kapitalizmust akarjátok eladni. Egy csipetnyi változást sem ígértek, csak azt, hogy emezekhez képest jóval kevesebbet akartok lopni és hazudni.
A gulyáskommunizmusból a cimbikapitalizmusba kergetett magyar nép joggal érezheti magát becsapva. Neked se hisz, csupán arra tesz, hogy hátha. Igazi hitelt úgy tudnál szerezni, ha a lopott vagyonkádat felajánlanád valamelyik árvaháznak. Mivel erre nyilván képtelen vagy, ezért a választások után röhögve elmehetsz nyaralni, majd ősztől valamelyik eldugott karibi magyar képviseleten lehetsz helytartó.
https://igenszolidaritas.hu/
Üdvözöllek:
Szanyi Tibor
Vajon mennyi véralkohol szinttel lehet megírni ezeket…
kiszédült a kocsmából az alkesz barom?
A viszkigyártók örülnek!
„bár igyekeztem nyitott szemmel járni, egyszerűen sehogyan se észleltem az ottani jelenlétedet”
szanyi meg a nyitott szem, ok