Középiskolások és általános iskolások egyaránt a szünet előtti utolsó napon öltötték magukra ünneplő ruhájukat, amire rátűzték a kokárdát is. Így történt ez a Herman Ottó Gimnáziumban is, ahol Vály Péter György történelemtanár készítette fel a gyerekeket a szereplésre.
„1998 előtt szerinted olyan sokak szemében lett volna tüske az ellenzéki Orbán?”
Nem sokakéban – csak azokéban, akiknek történetesen akkor is a kezükben volt a hangszóró, így a leghangosabban tudták csepülni azt, aki nem a jó helyre állt.
Ahogy én emlékszem, 1994 tavaszára egyértelművé vált, hogy – hiába a befektetés – Orbán mégsem marad a klub tagja, és bizony, sikerrel vitte magával a pártja nagyobbik részét is rettentes, elviselhetetlen „népnemzeti” oldalra, amely már akkor is kivételt képezett a tolerancia, sokszínűség, másságelfogadása általános szabályai alól.
Orbán az első övön aluli mocskolódásokat 1994-ben kapta a haladó oldali sajtótól – aztán onnan kezdve folyamatosan. Ahogy a pártja erősödött és egyre világosabbá vált, hogy ő lesz a MSZP-SZDSZ koalíció igazi kihívója, egyre vadabbul.
De ’94-ből is emlékszem övön aluli támadásokra, pl. arra a Magyar Narancs számra, amely hosszasan Orbán „árulásával” foglalkozott…. stb. stb.
Nagyon is időben megérezte a mi felkent elitünk, hogy ki lesz itt a haladás legnagyobb kerékkötője. És amint felismerte, mindjárt ki is adta a tűzparancsot. Azóta is tart.