„Hogy miért nem működik mégsem, annak ellenére, hogy papíron egy rakás értékes ember van a frakcióban? Nos, ez egy igen nagy és sokrétű problémahalmaz. Olyan nagy, hogy emiatt ez nem is fog működni sohasem. (…) Azt kell, hogy mondjam, amit ma látunk, az az el nem végzett rendszerépítési és politikai munka eredménye. Pedig megpróbáltuk rengetegszer. Különböző működési modellekkel, világos feladatcsoportosításokkal (…), amit aztán a legszánalmasabb obstrukciók, tüntető távolmaradások, személyeskedő viták, pozíció- és befolyásféltések, átlátszó és alaptalan vádaskodások lehetetlenítettek el. Így végül a modell, a vezetési tapasztalat, a szakértelem és a bizalom hiánya együttesen vezetett ahhoz, hogy a városvezetés a frakcióval együtt egy diszfunkcionális, irányítatlan, szándék és koncepció nélküli masszává változzon, ahol a legegyszerűbb döntések sem hozhatók simán meg, mert mindig lesz, aki azt valamiért nem akarja. Leginkább azért, mert a politikában minden nem akarás egy alkupozí­ció­vá válik. Három év alatt az akadályozás, a betartás, a feszítés kultúrája alakult ki egyedül tökéletesen. Ha egy egyszerű példát akarok mondani, akkor az a frakciószabályzat. Hogy a búbánatban akar valaki szövetségben dolgozni, ha nem fogad el többségi szabályokat? Hogyan nevezheti magát demokratának valaki, aki megtagadja a többségi elvet?”

A fenti sorokat 2022 végén írta Szvo­bo­da László – a 2019-ben az ellenzéki együttműködés által is támogatott független Veres Pál miskolci polgármester legközvetlenebb tanács­adója – az ellenzéki frakció tagjainak. A kiszivárogtatott levél pengeélesen foglalta össze, mi a helyzet a miskolci városháza táján, s hogy miért mondott le végül a tanácsadó. Megkérdeztük Szvoboda Lászlót (aki egyébként annak idején a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány kommunikációs államtitkárságán is dolgozott), hogyan látja most az erőviszonyokat: „Sajnos, a levelem minden sora igaz 2024 februárjában is. Talán annyival rosszabb a helyzet, hogy a helyi DK és a magukat civileknek nevező politikai szereplők a választásokkal összefüggésben olyan szituációt teremtettek, amire a jelenlegi összetételben nem létezik megoldóképlet. Túl sokszereplős ez a játszma a városvezetés környékén, a városi cégekben és a város gazdálkodását irányító Miskolc Holding Zrt. igazgatótanácsában is. Radikális beavatkozás nélkül Miskolcon nem lesz politikai megoldás az ellenzék számára. A kérdés az, hogy ez mibe kerül majd.”

Az önmagát kereső város

„A Covid-járvány, a kormányzati elvonások, az energiaárak drasztikus emelkedése okán az idei költségvetés csaknem fele hiányzik. Ez nem Miskolc-specifikus jelenség, országos szinten is hasonló a helyzet. Most a város működtetése az elsődleges feladat” – az önkormányzat sajtóosztályának „segélykiáltása” tavaly többször, több fórumon is elhangzott. Noha a prioritások között szerepelt a tömegközlekedés is, a forráshiány miatt az olyan állapotba került, ami máig komoly felháborodást kelt a városban. De a régi feszültségforrások sem nagyon enyhültek az évek során: egyes városrészek – Lyukóvölgy, valamint az Avasi lakótelep és Diósgyőr bizonyos részei – szlömösödnek, a közmunkások számának csökkenésével a közterületek sok helyütt elhanyagoltak, szemetesek, a belváros egyébként szépen felújított sétálóutcáján számos üzlet, lakás üresen áll. Mindeközben az igazán nagy befektetőkre még mindig csak várakozik Miskolc.

A város lakossága az elmúlt harminc évben 220 ezerről 150 ezer alá zuhant, aminek nemcsak a diósgyőri vasgyár megszűnése az oka, hanem a fiatalok folyamatos elvándorlása is.

A borsodi megyeszékhely nem tudja felszívni a képzett munkaerőt, de még azt sem sikerült definiálni, hogy a „nehézipar fellegvára” után ma minek is a központja Miskolc. Az északi irányú kereskedelemé? A turizmusé? A kultúráé? Vagy mindezeké együtt? A városvezetés úgy érvel, azért hagyják ezt a kérdést nyitva, mert nem akarják egyetlen lapra feltenni Miskolc jövőjét, ezért is sokféle a befektetői kör. Mindenesetre az itt élők – a hasonló kategóriájú városok, például Debrecen és Szeged fejlődését látván – egyre türelmetlenebbül kérik számon a helyi politikusokon az egy helyben toporgást.

Az, hogy Miskolc mintha megrekedt volna a fejlődésben, nem előzmény nélküli. A rendszerváltás után évekig reménykedtek a helyiek, hogy megmenthető a kohászat, és ebbe milliárdokat öltek is bele a kormányzatok. Az egykori kohászati és gépgyártó üzemek,  főleg a néhai Lenin Kohászati Művek területe ma is zárványként terül el a városban. Az értékes, de környezetvédelmileg problémás telekkel  kapcsolatos tervek még mindig csak készülnek.

A kilencvenes évek második felére lejárt a nagy hitegetések korszaka, és a városban felvetődött a „ki vagyok én?” kérdése – amire jó ideig sehonnan se jött válasz. 2006-ban aztán a borsodi megyeszékhely az Európa Kulturális Fővárosa címtől várta a nagy áttörést. És noha a győztes végül Pécs lett, a pályázattal sokat nyert az akkor baloldali vezetésű város; összegyűjtötték a környék építészeti és természeti értékeit, és amikor elkészült a leltár, meglepődtek, mennyi kincsük van. „Lillafüred, a Hámori-tóval, ahol az Óda született, ahol Supka Géza bejelentette, hogy legyen könyvhét, itt indult a Fazola család jóvoltából a magyar vasgyártás. Diósgyőrben található az egyetlen királynői vár, valamint a papírgyár, ahol kétszáz éve a pénzpapír előállítása folyik. Aztán itt van Tapolca, a világcsoda barlangfürdővel, a Miskóc nemzetség több mint nyolcszáz éves temetkezési helyével” – sorolta akkoriban a Magyar Narancsnak az MSZP-s Fedor Vilmos kulturális alpolgármester (lásd: Sorsod Borsod, Magyar Narancs, 2006. november 23.).

 

Fotó: Dusza Erika

Mindezek nyomán elindultak a turizmust is erősítő tervezgetések, fejlesztések. Ám 2010-ben megakadt a koncepció, ugyanis a fideszes Kriza Ákost választották polgármesternek. A két cikluson át, azaz 2019-ig regnáló városvezető alatt egy szűk klikk kezébe kerültek a döntések, főként, miután Kriza Ákos súlyosan megbetegedett.

A 2019-es helyhatósági választásokon Veres Pál korábbi matematikatanár és gimnáziumigazgató civil jelöltként – a Függetlenek a Szinva Városáért Egyesület (SZIVE) képviseletében, az ellenzéki pártok támogatásával – ütötte ki ellenfelét, a Kriza Ákos helyett induló, tapasztalatlan Alakszai Zoltánt. Verest támogatta a szavazók többsége (54,8 százalék) annak ellenére, hogy a kampány idején Orbán jelezte: ha fideszes lesz Miskolc, akkor lesz pénz is.

Elégedetlenkedő ambiciózusok

A 27 tagú képviselő-testületben az ellenzék jelöltjei szereztek többséget, akik a Velünk a Város frakcióba tömörültek. Ám a koalíción hamar megjelentek a repedések. Az új ciklus kezdetekor Miskolc el volt adósodva, ráadásul az elnyert pályázatok mindössze 17 százaléka készült el vagy volt előkészítve. (Mára ebből, Veres Pál állítása szerint, 100 százalékot teljesített a város, ennek részeként valósult meg például az Avasi kilátó felújítása.) A 2015 és 2023 között futtatott Modern Városok Program sem sok jót hozott a miskolciaknak. A diósgyőri vár botrányos és elhúzódó átépítése (erről lásd: A betonnal kiöntött élmény, Magyar Narancs, 2022. december 15. és Várakozó álláspont, Magyar Narancs, 2023. július 13.), a miskolctapolcai Ellipsum fürdő évi több száz milliós vesztesége, erősen kifogásolható kivitelezése, és a további, fenntarthatatlan beruházások komolyan rongálták az azokat öröklő új városvezetés népszerűségét.

Önkormányzati forrásunk szerint a testületen belüli gondok ott kezdődtek, hogy az ellenzéki összefogást mintha váratlanul érte volna a győzelem. Nem voltak leosztva a lapok, nem volt tisztázva,  melyik párt milyen pozíciókat foglalhat el, ki milyen feladatokat kap.

A kampányban minden párt a majdan bevethető szakemberbázisára hivatkozott, ám a választások után kiderült, hogy nincsenek mozgósítható erők. Pedig Szvoboda László is abban reménykedett akkor, hogy „Polgármester úr épít saját csapatot piacról érkező szakemberekből, és lesz egy professzionális vezetés, ami mellett elfér a bájos politikai ügyetlenkedés”.

Egyes források szerint mindvégig feszültséget okozott a képviselő-testületen belül, hogy a polgármester, önkormányzati tapasztalatlansága miatt, rászorult a közvetlen közelében forgolódó MSZP-sek és jobbikosok segítségére. Mások szerint viszont a pártok egységes problémája épp az volt, hogy a polgármester nem áll politikai befolyás alatt, „csak abban nem tudtak megegyezni, kinek a befolyása alatt álljon, merthogy egymással sem értettek egyet. Az alpolgármesterekben sem tudtak megegyezni”. A viszály innen eredeztethető. Az is gondot okozott, hogy – a megállapodások ellenére – Veres gyakran spontán reagált, „hajlandó volt mindenkinek, aki hozzá fordult, mindent megígérni”. Szvoboda László tanácsadó a fentebb idézett levelében ugyanakkor így fogalmazott: „Amit soha nem vontam kétségbe, az Polgármester úr becsületessége, jó szándéka, példátlanul jó kapcsolatteremtő képessége és szerethető közéleti karaktere.”

Miközben a Miskolcot vezető koalíció tagjai közül az MSZP és a Jobbik országos támogatottsága elindult a lejtőn, a helyi hatalomból hátrébb szoruló DK megpróbálta növekvő népszerűségét érvényesíteni. Ezt állítólag sem a polgármester környezete, sem a többi párt nem nézte jó szemmel. A DK-sok a közgyűlésben rendre kimutatták egyet nem értésüket Veres Pál ötleteivel kapcsolatban, és többször nem támogatták a szövetségeseik előterjesztéseit sem.

 

Veres Pál

Fotó: Horváth Csongor

A városi vízművek ügyében például a DK úgy foglalt állást, hogy a „polgármester által felvázolt feltételekkel nem adható át egy ekkora közművagyon az államnak”. Volt, hogy a Veres fizetésemeléséről szóló előterjesztést nem támogatták, sőt a DK helyi erős embere, Mokrai Mihály (aki szeretett volna, de nem kapott alpolgármesteri széket) egy alkalommal az „akár le is cserélhetjük azt a játékost, aki a sárga lapot eredményezte” kiszólással jelezte Veresnek, hogy szerinte sikertelenül vezeti a várost. Nem sokkal ezután a polgármester – tőle szokatlan vehemenciával, de „közös megegyezéssel” – felmondott a városi médiumokat üzemeltető cég vezetőjének, mert az politikailag túl elfogult volt (a hivatalos indok persze nem ez volt). Mivel a Velünk a Város frakció túlnyomó többsége legfeljebb csak ellenzéki pozícióban szerzett tapasztalatokkal rendelkezett, Szvoboda szerint „többször szóltak arról a politikainak gondolt viták, hogy ki mit ne csináljon, mint arról, hogy ki mit csináljon”.

Veres Pál a kezdetektől a kormánnyal való jó viszony kiépítésére törekedett. Úgy tartotta, a város működtetése érdekében szükséges az együttműködés.

Ez nem mindenkinek tetszett a koalícióban (lásd: Egység, kétség, háromság, Magyar Narancs, 2023. november 1.). A feszültség akkor tetőzött, amikor a miskolci születésű Varga Judit igazságügyi miniszter felkérésére Veres Pál bekerült a Miskolci Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumába – miközben erről állítólag házon belül senkivel nem egyeztetett. (Kérdés, hogy a polgármester pártfogójaként emlegetett Varga Judit kényszerű visszavonulásával mennyiben gyengült Veres Pál „kormányközeli” pozíciója.) Január közepén pedig egy igencsak szokatlan kéréssel fordult a városba látogató Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter Veres Pálhoz: arra kérte, járjon közben a befagyasztott Erasmus-program ügyében Brüsszelben. (Az EU az alapítványokhoz kiszervezett egyetemeknél blokkolja a programot.) A miniszter „cserében” arról beszélt, hogy „fontosnak tartja a városok önrendelkezését és annak erősítését, emellett elősegíti Miskolc városának fejlesztéseit és a nagyvárosi polgármesterekkel való pártatlan párbeszédet”.

Veres Pál nemrég a Klubrádió műsorában arra a vádra, miszerint túlzottan kormánybarát lenne, így reagált: kifejezetten büszke arra, hogy mostanra elfogadják tárgyalópartnerként.

Felkészül: Miskolc

„Miskolc vonzó befektetési célpont lett, és a város ipara végre nem egy lábon áll. Sok új, versenyképes fizetést és hosszú távon is vonzó karriert kínáló munkáltató érkezik a városba, hazai és multinacionális cégek egyaránt. Az ipari parkjaink szinte teljesen beteltek, most már azt kell vizsgálnunk, hogyan tudunk újabb területeket bevonni. Maga a miniszterelnök fogalmazott úgy, hogy Debrecen betelt, felkészül Nyíregyháza és Miskolc. Ha nem lenne meghatározó város, akkor miért itt hozna létre két új fejlesztést a Bosch, hiszen több európai település is versenyben volt a beruházásért? Akkor miért jönnek ide Debrecenből is ingatlanfejlesztők, mint a Xanga?” – sorolta lapunknak a kritikákra adott ellenérveit Veres Pál.

Miskolc – Budapest és Pécs mellett – bekerült a „100 klímasemleges európai város”–programba, ami a polgármester szerint azt mutatja, hogy a fenntartható, környezettudatos működés felé tett lépéseiket látják és elismerik a határokon túl is. „Ami a város élhetőségét illeti, csak parkosításra, új zöld területek létesítésére, a meglévők rendbetételére és szemetesek, utcabútorok kihelyezésére a köztereken majdnem 900 millió forintot költöttünk és költünk. Átalakulóban van Diósgyőr is, a legtöbb részén javulnak a körülmények, az egykor hírhedt számozott utcák környékének újragondolására pedig épp most ért véget egy ötletpályázat, ahol elképesztően színvonalas javaslatok születtek. A Vasgyárban 42 házat újítottunk fel, olyanokat, amelyekben hátrányoshttps://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/miskolcon-19-ben-nyert-mara-szetesett-az-ellenzeki-osszefogas-266549 helyzetű családok élnek” – folytatta Veres.