Ez a silányra cserélése a kereskedelmi áruknak punkokkal kezdődött. A nap

Elolvastam a cikkeket, de mint akinek soha nem volt elég pénze, nem értek egyet a márkás ruhákkal, sem azzal, hogy turkálókban vásároljam meg a márkákat. Régen megvettük a jó minőségű anyagokat, melyeket már talán nem is gyártanak, magunk varrattattunk elképzelésünk szerint. Én az anyagra helyezném a hangsúlyt elsősorban, meg arra, hogy legyen elegendő jó varrónő. Len és gyapjú, ezt a kettőt ajánlják főleg. Valamikor volt a selyem, az is kiment a divatból. Nem az emberek találták ki, hogy minden értéket felcseréljenek műanyagokra, préselt fára, meg vacakokra, ugyanez vonatkozik a számítógépes és mobil világra is, hogy nem tartós cikkeket gyártanak, sőt az összes iparágra. Persze, lehet kapni minőségit mindenből nagyon drágán, tehát a gazdagok tudnak környezetvédelmet folytatni igazán és azok pazarolnak, legalábbis a jóléti országok lakói. Nekem megvannak az ötven éves ruháim is, bár kétszer megáltam jó soktól költözés miatt. Nem szoktam kidobni semmit, legfeljebb átalakítom, vagy odaadom másnak. Nem éretk egyet az olcsó anyagú ruhák kereskedelmével sem. Régen a szegények is minőségi ruhákat viseltek, ha csak kettő is volt belőlük, amit váltottak. Elfelejtette mindenki, honnan jött, elfelejtette a tárgyak értékét, amiért megdolgoztunk rendesen. szintén része volt a Föld tönkretételének előre eltervezetten, szándékosan. Ezeket kellene bíróság elé állítani 66 év után is. A ruhaipar mindig kizsákmányoló volt. Az asszonyok volt, hogy naponta 12 óráztak, de olyan is előfordult szállíltás előtt, hogy 16 óráztak, magam is gyerekfejjel. Mindenki tudta, úgy bírtam ki, hogy egész nap énekeltem az ötszáz forintért való varrónőséget, ráadásul fényevés hosszú évei alatt, de senki sem tett semmit ellene.

 

Fotó: Silányra cserélés a Diósgyőri Várban