Nagyszombaton elhunyt Tordy Géza, a Nemzet Színésze.
Emlékszem arra a 2010. április 17-ei napra, a faültetésre ott a Színészligetben. Együtt ültette el fáját Törőcsik Marival, Bodrogi Gyulával. S még emlékezetesebb számomra a 2012. április 12-ei faültetés Haumann Péterrel és Sztankay Istvánnal. Tordy művész úr arra az ünnepre is eljött, s ebédnél egy asztalnál ültünk.
S annál az asztalnál ült Pap Pali barátom is. Miután a művész úr megtudta, hogy Pali éveken át a varsói magyar követségen volt kulturális attasé, hosszan mesélte nekünk a jórészt Lengyelországban forgatott 80 huszár című, Sára Sándor rendezte film történetét.
Fiatalos, diákos hévvel, kipirult arccal, szemében nagy-nagy örömcsillogással idézte a forgatást, a helyszíneket, a kollégákat, Cserhalmit, Madarast, Juhász Jácintot, Osztert és a többieket. Mint szeretett gyermekéről, úgy mesélt nekünk erről a filmről.
Akkor, 2012-ben volt 74 éves a Nemzet Színésze, mögötte sok-sok
emlékezetes színházi és filmbéli alakítással. A hosszú évek során a közönség egyik kedvencévé vált, a legismertebb, legnagyobb magyar színészek sorában emlegették, emlegetik. Rendezőként is emlékezetes produkciókat jegyez fel róla a színháztörténet.
Ma – 12 évvel később – Tordy Géza már nem játszik, nem rendez. Minap, egy hírportálon döbbenten olvastam a róla szóló írást Szabó G. László tollából.
„Remeteként él Budán, nyaranta a Balaton mellett, magányos farkasként. Társ nélkül maradt. Régi kapcsolatai kihűltek vagy megromlottak.
Együttélésre alkalmatlan, állítja… a fal, amelyet maga köré emelt, elég magas és ledönthetetlen. Tordy Géza magával sincs jóban. Türelmetlen vagyok, sértődős, robbanékony, hirtelen haragú, sorolja. Hogy mázsás terheket cipel a lelkében, azt nem hangoztatja. De látni rajta.”
Egy másik interjúból ezeket az elgondolkodtató sorokat emelem ki
„Mai kor? Más generációk, más stílusok, más reflexiók. Nem az én világom. Nem is hívnak dolgozni, de úgy is viselkedem, hogy már ne is hívjanak. Sorra mondtam le a felkéréseket. Az én koromban más dolga van az embernek. Fel kell készülni a függönyre. Felkészültem.”
Valaki – egy riporter megkérdezte tőle: miért nem rendez legalább,
ha már nem játszik?
– Kit? – kérdezett vissza. – Hol van ma már egy Darvas Iván? Máshol viszont elárulta, Udvaros Dorottyával azért szívesen dolgozna együtt.
A szakmai igényességet a Vízszínházban tanulta meg. Mestere, Várkonyi Zoltán magasra tette a mércét, s ebből ő sem engedett.
– Életem legszebb és legtartalmasabb éveit a Vígben töltöttem, amit az otthonomnak éreztem. Várkonyi kedvelt engem, én meg kifejezetten imádtam őt. Csak hálával tartozom azért, amit általa tanultam a színházról, a színészetről, emberségről. Fantasztikusan bánt velem, remekül tudta kezelni az időnként előtörő hisztériáimat is. Megéreztem,hogy korai halála törést fog okozni az életemben. Olyannyira, hogy öreg koromra hajlamos lettem a depresszióra.
A mára teljesen bezárkózó Tordy Gézáról minap Egri Márta színésznőt kérdezték, akivel évekig együtt játszott a Vígszínházban.
– Évek óta nem láttam. Hallottam, hogy megkeseredett. Kedveltük egymást, Géza imádta apámat, ezért mindig vigyázott rám. Partnerként a színpadon röpülni lehetett vele… Nagyon erősen megölelném,ha találkoznánk!
Hajdu Imre
Akkor. 2010-ben. Bogácson. Pálinkával koccintottunk. Az életre!
Most viszont. Búcsúzom Tordy Művész Úrtól.
De… A LÉLEK ÉL, még találkozunk!
Jól néz ki, Hajdú úr! Mivel foglalkozott az Észak-váltás, 1995 óta?