Meghalt Tordy Géza színművész – közölte a Nemzeti Színház szombat este. A Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 85 éves volt.
Rengeteg darabban és filmben játszott. Budapesten született 1938. május 1-jén. Színészi pályáját 1956-ban kezdte Kaposvárott. Abban az évben nem indult színészképzés a főiskolán, de Zách János adott egy lehetőséget a fiatalembernek és odavette segédszínésznek. 1956. október 26-án Kaposváron a Zrínyi Miklós Kör nagygyűlésén, a Petőfi szobornál már Tordy Géza szavalta a Szózatot.
Tizenéves volt, amikor megkapta az első szerepét, Máriássy Félix hívta az 1957-ben bemutatott Külvárosi legendába. Törőcsik Mati volt a filmbéli partnere. 22 évesen már főszerepet játszott a Fűre lépni szabad című, Makk Károly rendezte vígjátékban. Később a magyar filmek szinte elmaradhatatlan szereplője lett, 26 évesen Baradlay Jenőt alakította A kőszívű ember fiai legendás filmváltozatában. Ő volt a Tenkes kapitánya vándordiákja, az Egri csillagok Miklós deákja, játszott a Kárpáthy Zoltánban, a Fekete gyémántokban, a 80 huszárban, A vörös grófnőben. Nevéhez tévéjátékok egész sora is fűződik, játszott az Édes Anna, a Malom a Séden, A császár, a Helyet az ifjúságnak, a Színház az egész című alkotásokban.
Mivel nem járt főiskolára, a gyakorlatban sajátított el mindent, amit a színpadon, filmen, televízióban, szinkronban meg lehetett tanulni. Egy interjúban azt mondta, hogy legalább tíz év telt el, mire igazán színésznek nevezhette magát. Játékát kitűnő jellemábrázoló készség, a romantikus és modern hősök megformálásában az érzelmi hitelesség, az indulatok vad, mégis kontrollált szenvedélye jellemzi. A közönség egyik kedvenceként színházban, filmen és a televízióban is kiemelkedő alakításokat nyújtott – emlékezik rá az MTI.
Színpadon játszotta Edgart a Lear királyban, volt Orlando (Ahogy tetszik), Puck (Szentivánéji álom). A Danton halálában Camille Demolande, Goldoni Mirandolájában pedig Ripafratta volt. A Bűn és bűnhődésben Porfirij, az Éjjeli menedékben Luka bőrébe bújt, Az ügynök halálában Willy Lomant személyesítette meg. Rendezőként olyan darabokat vitt színre mint a Liliom, a Cseresznyéskert, a Vörös postakocsi, a III. Richárd, vagy éppen a Bűn és bűnhődés és A vágy villamosa.
Nemcsak játszott, rendezett is darabokat. Egy nyilatkozata szerint a rendezés több szabadságot adott számára, mint a színészet. Több mint 60 darabot állított színre, a többi közt a Liliomot (Molnár Ferenc), a Cseresznyéskertet (Csehov), A vágy villamosát (Tennessee Williams), a III. Richárdot (Shakespeare), az Amerikai Elektrát (Eugene O’Neill), a Dosztojevszkij műve alapján készült Bűn és bűnhődést (Győrben és a Vígszínházban is), a Krúdy Gyula művein alapuló A vörös postakocsit, Veszprémben pedig Szakonyi Károly Adáshibáját.
Feltűnt a közelmúltban bemutatott, Szikora János rendezte Hadik című történelmi filmben is. Szívesen szinkronizált, többek között Gérard Philipe-nek, Robin Williamsnek, Robert De Nirónak, Jack Nicholsonnak és Anthony Hopkinsnak kölcsönözte a hangját, több rádiójátékban is lehetett hallani, és ő mesél Hemingway Az öreg halász és a tenger című művének hangoskönyv-változatában.
Számos elismerést kapott: Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, kétszeres Jászai Mari-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje. A Hegedűs Gyula-díjat, az Ajtay Andor-díjat, a Bilicsi Tivadar-díjat és a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is megkapta, az utóbbit elsőként ítélték neki 1987 decemberében. 2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is beválasztották. 2008-ban lett a Nemzet Színésze. Ennek bejelentésekor azt nyilatkozta: „Nagyon-nagyon meg vagyok hatva és meg vagyok tisztelve. Köszönöm az életnek és a kollegáimnak, elsősorban a színésztársaimnak, mivel tőlük kaptam az elismerést”.