A Fidesz és a KDNP érdekel. Kevesebb indulat, kevesebb harc, kevesebb tánc a pénz körül, több szerénység, több lélek, és igen, több szeretet

„Hogy Rákay Kálmán a rendelkezésére álló összes fórumon dicséri és dicsérteti a maga produkcióját, az legföljebb ízléstelen, de ilyet már láttunk. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a hazafiasságot összemossa a saját művészi teljesítményével, és pusztán a témaválasztásra alapozva hazafi kötelességnek minősíti a produkciójának elismerését, a bírálatot pedig hazafiatlannak, sőt egyenesen árulásnak nevezi” – fogalmaz közösségi oldalán Bencsik Gábor újságíró, a Most vagy soha! című szuperprodukcióról a Demokratában lesújtó kritikát publikáló Bencsik András öccse.

Bencsik Gábor nem véletlenül kálmánozik, okát meg is magyarázza, ekképpen: „Rákay Kálmán, aki szereti Philipnek szólíttatni magát, bár nem tudom, egy magyar ember miért akar angol nevet magának, szóval Rákay Kálmán holywoodi léptékú pénzből csinált egy filmet 1848. március 15-ről.”

Bencsik szerint a film „olyan, amilyen, egyeseknek tetszik, másoknak nem”. Viszont: „Galsai Pongrác, a nagyivó író mondta egyszer, hogy az antialkoholizmus nem mentség a tehetségtelenségre. A hazafiság sem az. Ha nemzeti színekbe csomagolva a dilettantizmus is elismerést arat, abból hamar kontraszelekció lesz, amiből pedig elkerülhetetlenül hanyatlás következik.”

Az újságíró szerint a Most vagy soha! helyes értékelését nem Rákay Kálmántól kell várni, „ez nem is az ő dolga, neki ebben nem osztottak szerepet. Az értő kritika feladata, hogy közéleti elfogultságoktól mentesen magát a művet minősítse. Rákay csupán annyit tehet, hogy okul belőle.”

A napokban az egész hazai sajtóban körbement a másik Bencsik, András kritikája, aki szerint „a Most vagy soha! című film minden vonatkozásban rossz lett, amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé”. Erre válaszul Rákay Kálmán „Philip” nem is annyira burkoltan lejúdásozta Bencsik Andrást.

A Demokratában korábban Bencsik Gábor is írt a filmről, a testvérénél valamivel kevésbé szigorúbban. Többek közt ezt: „A problémát az okozza, hogy annak a csodálatos napnak a lelkisége teljesen más volt, mint amit a film bemutat. Ebben a Kádár-kori március 15-i tüntetések és a 2006-os rendőrroham emlékei keverednek az A sakál napja című film drámai csúcspontjával, akkor viszont a maroknyi csodálatos fiatalember, mögöttük a pesti néppel úgy masírozott be a szabadságba, mintha egy hirtelen kitárult ajtón zuhantak volna be egy lakodalomba. Az igazi március 15-ét megelőző napokon nem volt tüntetés szétverése, aznap nem volt lövetéssel fenyegetés, végképp nem volt titkosrendőri erőszak. Így talán egy dél-amerikai spanyol gyarmaton történhetett volna, de nem Pesten és Budán. A mi forradalmunk a szabadság ünnepe volt már az első napon. Az erőszak majd csak ősszel következett. Azt még el kell valakinek filmen is mesélnie. Most nem sikerült, talán majd máskor.”

Bencsik Gábort egyébként nemcsak Rákay Kálmán késztette kritikus megnyilvánulásra a húsvéti hosszú hétvégén, szombaton Magyar Péterről és a „jobboldalról” is eszébe jutott valami. Ez: „Nem érdekel az ellenzék, Magyar Péter sem, torkig vagyok velük. A Fidesz és a KDNP érdekel, tőlük várom, hogy megújuljanak. Mert eljött annak az ideje. Kevesebb indulat, kevesebb harc, kevesebb tánc a pénz körül, több szerénység, több lélek, és igen, több szeretet. Tavasz van, húsvét, tökéletes alkalom a megújulásra. Újra a szívemre hallgatva szeretnék rájuk szavazni.”