Egyszer, tizenegyedikes(akkor még harmadikos) gimis koromban irodalom órán Petőfi Sándorról tanultunk, és meg kellett ( volna) tanulnunk az egyik versét. Azonban mi fellázadtunk, hogy miért pont ezt, ezek a versek túl érzelgősek, szentimentálisak, túl messze áll ez a stílus tőlünk.(Azóta természetesen már máshogy látom és érzem).Erre a magyar tanáruk azt mondta, hogy jó, akkor a következő órára mindenki megtanul egy olyan szerelmes verset, amelyekről nem gondolja azt, hogy „csöpögős”. Mentünk is a könyvtárba és rögtön kivettem a Századvég és avantgárd című könyvet, ebben találtam Paul Eluard két versère, és mivel nem tudtam választani, ezért mind a kettőt megtanultam. Azóta sem felejtettem el a két verset és nagyon meglepő, örömteli volt azt hallgatni, hogy az osztálytársak miket választottak. Ebben benne volt az igazi lelkük, értelmük. Azt gondolom,ez volt életem egyik legjobb és legemlékezetesebb órája.
Ma, a költészet napja alkalmából magyar szakos kollèganőnk minket tanárokat keresett meg, hogy lenne e kedvünk ebből az alkalomból szerepelni egy-egy verssel. Nagyon örültem neki, mert szerintem a gimnázium óta nem mondtam verset. Ugyanolyan öröm volt a többieket is hallgatni, mint diák koromban. Így hát nem is eshetett másra a választásom, mint ugyanarra a kettőre, illetve háromra. MERT! Eluard azért mutatott nekem is
egy „fricskát”, ugyanis írt egy verset Petőfi Sándor 100. Évfordulójának emlèkère.
Íme a két, sőt három vers:
Paul Eluard: Szemed íve
Szemed íve szívemet körülzárja,
Tánc és báj karikája,
Idő dicsfénye, biztos éji bölcső,
És ha már nem tudom, mit éltem életemben,
Azért van, mert szemed nem látott mindig engem.
Nap-lombozat és harmat-mohaágy,
Illatos mosoly, szélfuvalma-nád,
Szárnyak, világot fénybe takarók,
Zaj zavarói, szín forrásai.
Mindig csillog almán fészkelő
hajnal-tyúkaljból rebbent illatok,
Ahogy a tisztaságtól függ a nappal,
Úgy az egész világ a te szemedtől,
S minden csöpp vérem a tekintetedbe árad.
Rónay György fordítása
Paul Éluard (1895-1952) Omló narancs hajad
Omló narancs hajad a világ űrèben,
Mély csöndtől súlyos és homályos lomha tükrök
Űrében, hol pucér kezem képed kutatja.
Szíved formája képzeletbeli,
S szerelmed elveszett vágyaimra hasonlít.
Ó, ámbra sóhajok, álmok, tekintetek.
De nem voltál mindig velem. Emlékezetem még ködös
Attól, hogy láttalak, amint jössz s távozol.
Az idő is szavakkal szól, mint a szerelem.
(Rónay György fordítása)
Paul Eluard:Emlékbeszéd Petõfi Sándor halálának századik évfordulójára
(Ford.: Illyés Gyula)
Köszöntöm õt a férfit ki most száz éve halt meg
Õt ki huszonhat évet élt meg
De Magyarország az évszázadairól
Fiai sorsával beszél
Költõi sorsával beszél
Költõt köszöntök itt ki íme ma is él.
Petõfit nem az ég szülte és nem a nap
Mészáros volt az apja és cselédlány az anyja
Hadd énekeljem itt ínségét s diadalmát
A századokra szólót az ínség ellenében
S az emberek szívében kit társnak befogadták
Fegyverrel a kezében szólt a viharra fennen
A villámot szerelmes szavakkal ösztökélet
Az egyszerû rózsa s kenyér ellenségei ellen
Hadd énekeljem õt akit ma népe áld.
Õt, aki végül is levert minden királyt
Õt, aki gyermekfõvel bátran színésznek állt
Hogy felmutassa és szóra bírja az embert
A fiút ki az éh-halállal szembeszállt
Ki egymaga emelt a Semmire kezet
Õt az örök férfit aki ma is gyerek
Petõfi tudja mily erõ a hajnalé
Sugarai dolgos kezekben gyökereznek
Élet s öröklét közt hidat õ emeltet
Szívébresztõ csókok õtõle fényesednek
Forrásvíz õt viszi új s új mezõk felé
Petõfi már örül vértelen küzdelemnek
Gyõzelmes büntetlen nyarakat énekelhet
Csatáz bár egyre még s ontja õ egyre vérét
Hogy haljunk szabadon legyen mindig reménység
A szegények reménye a mézed Magyarország
Arany verseiért fizessetek elvtársak
Hitetek vidám aranyával
Magyarország a tíz ujján
Számlálja híveit és a csillagokon
Petõfi álmain
A magyar föld költeményén.
Gratulálok a versválasztásokhoz, Petőfi Sándor igazi költő volt, tiszta lelkületű, akinek a szabadság volt szerelemben és a hazában is a lételeme. Abban a korban élt, amikor a németek még ellenségek voltak, mint ahogyan sokszor előfordult az ország történelmében. Nem volt történelmi szereplő, nem tudhatta, hogy a többiek csak történelmi korokat ismételnek, mindig kezdve elölről. Ilyen csillagokra lett volna mindig szükség. Sajnos, a rendszer nem tagolja a verseket, ezért én úgy szoktam bemásolni újabban, hogy kis csillagot teszek a sorközök közé, hogy olvashatóak legyenek a versek, prózák. Egyetlen kis hibát fedeztem fel, a lenne-e összetételnél. Nagyon sokan, amióta okostelefont használnak, vagy azelőtt is, egyszerűen nem teszik ki az e kérdőszócska elé a kötőjelet. Pedig nekünk nemcsak életünkkel, szavainkkal, hanem minden területen, írásban is példát kell mutatnunk.