Miskolc. Gyermekeink egészségét veszélyeztetjük a műfüves és a gumiburkolatú játszóhelyekkel

Az utóbbi 20 évben Európa-szerte, így Magyarországon is elterjedtté váltak a műfüves, illetve gumiburkolatú felületek a sportpályákon, futókörökön, játszótereken, sőt bölcsődék, óvodák, iskolák udvarán is. Ugyanakkor egyre több kutatás bizonyítja ezeknek az anyagoknak a komoly környezeti és egészségi kockázatait.

A szabadtéren alkalmazott gumigranulátum-felületek általában elhasznált autógumik felaprításával készülnek. Hatalmas mennyiségekről van szó: például egyetlen futballpálya lefedéséhez 22 ezer autógumi granulátuma szükséges. Ezekben a gumiabroncsokban rengeteg olyan vegyszer található, amelyek bizonyítottan károsak az egészségre. Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) szerint a játszótereken és sportpályákon használt gumigranulátumok és gumiból készült talajburkolatok policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH-okat, amelyek közül számos rákkeltő), fémeket és ftalátokat tartalmaznak, továbbá illékony szerves vegyületeket és kevéssé illékony szerves szénhidrogéneket is kibocsáthatnak. A PAH-ok belégzéssel, közvetlen érintkezéssel vagy – különösen a gyerekek esetében – lenyeléssel kerülhetnek a szervezetbe.

Több országban is felvetették szakértők ezeket a problémákat, amelyek így komoly sajtóvisszhangot is kaptak. Ezek hatására az ECHA saját felmérést indított a rák megnövekedett kockázatával kapcsolatban a gumiborítású, illetve műfüves sportpályákon játszó gyermekek és hivatásos játékosok, valamint a pályákat kivitelező és karbantartó munkavállalók körében. A 2017-ben közzétett megállapításai szerint a gumigranulátumoknak való kitettség csak nagyon kis mértékben ad okot aggodalomra, mivel PAH- és nehézfémtartalmuk jóval alacsonyabb az előírt határértékeknél. Azonban a jelentés önmaga is okot ennek megkérdőjelezésére, hiszen kijelenti:

Az ECHA azt javasolja, hogy a műfüves pályán játszó játékosok tartsák be az alapvető higiéniai intézkedéseket az újrahasznosított gumigranulátumot tartalmazó műfüvön folytatott játék után. Például mossák meg a kezüket a pályán folytatott játékot követően, valamint étkezés előtt, gyorsan tisztítsák ki a vágásokat vagy horzsolásokat, kinn vegyék le a cipőt, illetve stoplit, a sporteszközöket és a szennyezett mezt, hogy megakadályozzák a gumiőrlemény bevitelét a házba, és a játékosok ne nyeljék le a szájukba véletlenül bekerült gumiőrleményt.

Kutatások azt is bizonyítják, hogy egészségesebbek azok a gyermekek, akik természetes talajjal fedett területeken töltik az idejüket, mint azok, akik mesterséges felületen.

A gumigranulátum nemcsak az emberi szervezetre, hanem a környezetre is káros.

A gumiból kioldódó nehézfémek és egyéb szennyezők felhalmozódhatnak a gumiburkolattal takart talaj alatt, és onnan könnyen továbbjuthatnak a tágabb környezetbe. 2017-ben egy holland környezetvédelmi civil szervezet, a Recycling Netwerk Benelux panaszt nyújtott be a gumigranulátumból kioldódó nehézfémek miatt, melyek a pályákat körülvevő talajba kerülve ártanak a környezetnek. A holland Országos Közegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet kutatásának eredménye alapján 2019-ben per indult az egyik műfüves sportpálya üzemeltetője, a Sportaal ellen. A bírósági döntés szerint az üzemeltető felelős volt a gumigranulátum miatti talajszennyezésért.

A természetes talajokkal szemben a gumifelületek a tűző napon akár 80 Celsius-fokra is felmelegedhetnek, ami a káros anyagok fokozott kibocsátásával is járhat. A Levegő Munkacsoport mérte az illékony szerves anyagok koncentrációját egy napsütéses nyári napon egy gyerekfocipályától 20 méterre egy nyílt füves területen, majd a pálya fölött: az utóbbinál szignifikánsan nagyobb volt az illékony szerves vegyületek koncentrációja. Továbbá a forró felület miatt a gyerekek égési sérüléseket is szenvedhetnek, ami sajnos már elő is fordult.

A gumival vagy műfűvel borított felszínek a mikroműanyagok szétszóródásával is veszélyeztetik az emberi egészséget és a környezetet. A mikroműanyagok, illetve a bennük lévő egyes vegyületek súlyos betegségeket idézhetnek elő. Így például nagy valószínűséggel felelősek a gyulladásos bélbetegségek és a vastagbélrák növekvő előfordulásáért, valamint a spermiumok számának drasztikus csökkenéséért is. Általánossá vált jelenlétük a méhlepényben is, ahol a belőlük kioldódó egyes vegyületek a magzatba kerülve felnőttkorban okozhatnak végzetes betegségeket.

Számos kutatás szerint a mikroműanyagok már iszonyú mennyiségben kimutathatók a tavakban, folyókban, óceánokban is. A Greenpeace Magyarország megrendelésére készült vizsgálatok szerint a Duna vize és a budapesti csapvíz is mikroműanyagokkal szennyezett. (Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy most már ne igyunk csapvizet, hiszen hússzor annyi mikroműanyagot juttat a szervezetébe, aki csapvíz helyett kizárólag műanyag palackból iszik.)

Kevésbé ismert, hogy a talajok mikroműanyag-szennyezettsége fajlagosan akár 4-23-szor is nagyobb lehet, mint az óceánoké, ami súlyos következményekkel járhat a növénytermesztésre, az állatvilágra és mindannyiunk egészségére. A talajt fedő műanyag borítás megöli az alatta lévő élővilág nagy részét, a talaj befülled, bepenészedik, pedig a talaj a Földön élő fajok közel 60 százalékának ad otthont, nagy mennyiségű vizet tárol, az óceánok után a második legfontosabb szén-dioxid-elnyelő és nagymértékben befolyásolja a mikroklímát.

A kutatások azt is megállapították, hogy a mikroműanyagok a levegőben is elterjedtek – így még településektől távoli vidékekre, például az Antarktiszra is eljutnak. A környezetbe kerülve a mikroműanyagok felhalmozódnak az állatokban, beleértve a halakat és a kagylókat is, valamint az ezeket elfogyasztó emberekben.

Az ECHA adatai szerint az EU-ban a sportpályákat, játszótereket borító gumigranulátumból évente 16 ezer tonna mikroműanyag kerül a környezetbe.

2020-ban az ECHA illetékes bizottsága azt javasolta, hogy az EU-ban tiltsák be a műanyag gumigranulátumok alkalmazását a sportpályákon, és ennek nyomán 2023-ban az Európai Bizottság 2023-ban bizonyos korlátozásokat vezetett be, azonban ezek csak nyolc év elteltével lépnek életbe. Tehát megalapozottan lehet kijelenteni, hogy a lehető legnagyobb mértékben kerülni kell a talaj letakarását műanyagokkal, az iskolák, óvodák, bölcsődék udvarát pedig semmiképp sem szabad gumifelülettel, műfűvel borítani. Ezt azért is érdemes megtenni, mert ha még nem is számolnánk az egészségügyi kockázatokkal, hosszabb távon akkor sem kerül kevesebbe a műfű, mint a természetes gyep.

Mindenekelőtt pedig széles körű felvilágosításra van szükség. Azt, hogy mekkora a tudatlanság ezen a téren, az is bizonyítja, hogy idén a téli szünetben a Természet(!)tudományi Múzeum műkorcsolyapályával igyekezett megörvendeztetni a gyermekeket és szüleiket. Az – egyébként korcsolyázásra teljesen alkalmatlan – műanyag felületből szétszóródtak az apró műanyagszemcsék; a szemmel is látható darabokat a szülők hasztalan próbálták eltávolítani a pálya melletti szőnyegre is rálépő gyermekek zoknijából.

Itt találhatók a szerző további fotói arról, hogy a magyarországi településeken széles körben elterjedtek a kültéri gumifelületek, műfűborítások, valamint arról, hogy ezzel szemben Berlinben a játszótereket, iskola- és óvodaudvarokat, futópályákat homok, illetve kavicsos-földes réteg borítja.

Lukács András a Levegő Munkacsoport elnöke.