Ki a kedvenc költője?
A magyar költészet napja kapcsán nyilván nem hagyhattuk ki ezt a kérdést.
„Talán öt olyan költő is van, akiknek a szemléletmódja teljesen meghatározza az én gondolkodásomat. Ilyen Ady Endre, József Attila, Petőfi Sándor a maga vehemenciájával, irdatlan energiáival és szabadságszerető életével. És persze mondhatnám még Weöres Sándort. Amikor tanítom, akkor egy kicsit mindig beleszeretek Babits alkotásaiba, Kosztolányi Dezső zseniális költeményeibe, szóval a listát nem tudom leszűkíteni egyetlen személyre”
– mesélt nagy kedvenceiről Kiss Zoltán. Szerinte a diákokhoz a nyugatos költők állnak a legközelebb.
Az iskola költészet iránti elkötelezettségének ékes példája, hogy a bejáratnál József Attila életnagyságú kartonalakja fogadja a diákokat. Az ötlet a gimnázium könyvtárosának, Draskóczyné Szabó Noéminak köszönhető, aki mindig kitalál valami lehengerlő ötletet a kulturális rendezvényekre.
A magyar költészet napja mindig óriási ünnep a gimnáziumban. A hermanos hagyomány szellemében érkezik egy híres irodalmi szerző, és a Herman belső udvarán a diákok megzenésített verseket adnak hangszeres kísérettel.
Például Radnótitól, de korábban Arany János Vörös Rébékjét is feldolgozták.
Járt már itt ebből az alkalomból Grecsó Krisztián a zenész Beck Zoltán társaságában. Akkor Grecsó Krisztián Tanulni kell című verséből készítettek egy közösségi videóklipet. Ebből számtalan hermanos diák szereplésével egy videóklip készült, aminek hatalmas a nézettsége a Youtube-on. Idén Nyáry Krisztián személyében ismét egy különleges vendég érkezik a költészet napja alkalmából a Herman-gimnáziumba, vele beszélget majd a tanár úr az iskola dísztermében. Kiss Zoltán hamarosan zsűrielnök lesz a Művészetek Házában egy József Attila-szavalóversenyen hatvanhárom jelentkezővel, úgyhogy újra versek társaságában ünnepli a magyar költészet legjelesebb napját.
Nem szeretem a költőket, mivel apokalipszisre készültek, megváltási tervének elméleteivel Weöreséknek és a Keletnek 130 éve világ-Magyarország létrehozása céljából, feltámaduk céljából. Csak azokat tudom elismerni, akik ebben nem vettek részt, mint ahogyan írta nekik Szerb Antal is a Magyar irodalom történetében, hogy elméleteiket a XX. században nem lehet végrehajtani. Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor és hozzájuk hasonló, semmiről – az állandó világégésről szereplők berendezésével – nem tudókat tudok csak elismerni. Meg azokat, akik lepleztek.
„Szerinte a diákokhoz a nyugatos költők állnak a legközelebb. ”
ráhatás kérdése
hogyne, hogyne…
Nyáry Krisztián