Hatvani Olivér, miskolci lokálpatrióta, közgazdász hatvan városfejlesztési pontja

– Mi a véleményed a polgármesteri posztra pályázókról? Az utóbbi hetekben sok jelöltet jelentettek be.

– Örülök neki, mert Miskolcon nagyon-nagyon sok tehetséges ember van és bizakodással tölt el az, hogy ennyien érzik magukban az ambíciót a polgármesteri poszt betöltésére. Csak jót tudok mondani mindenkiről, akit ismerek a jelöltek közül. Azokról is csak pozitívan tudok nyilatkozni, akiket nem ismerek, hiszen eddigi életük, tevékenységük predisztinálja őket, hogy jól fogják vezetni a várost, ha megkapják a bizalmat. Örülök, hogy ennyi jelölt van, ennyire érdekli az embereket Miskolc jövője, a közöny az egyik legnagyobb ellenségünk.

– Ez nagyon korrekt megfogalmazás részedről. Szerinted jelenleg mi a legnagyobb problémája Miskolcnak?

– A népességfogyás. Sokan elmennek, itthagyják a várost a könnyebb megélhetés érdekében. Nehéz szívvel, de meghozzák ezt a döntést magukért és a családjuk érdekében.

– Erre milyen programot találtál ki, miért maradjanak itthon a miskolciak?

– Minden mindennel összefügg és nincs új a nap alatt. Egy fiatalnak két dolog kell, hogy itt maradjon. Először is egy vonzó munkahely, jó fizetéssel. Olyan fizetéssel, amivel elégedett. A másik dolog a szórakozás. A fiatal jól akarja magát érezni. Fontos, hogy tudjon hova beülni egy kávéra, egy italra, legyen ideje, pénze. Ezt meg tudja csinálni pénteken, szombaton este, de akár csütörtök este is, hiszen a mediterrán országokban láthatjuk azt, egy csütörtök este sem okoz problémát időt szánni a szórakozásra.

– Miskolc város közlekedése is romokban hever. Erre mit találtál ki?

– A program arról szól, hogy az egész közlekedést egyszerre kell megreformálni, nem pedig apró pici lépésekben. Ennek sarkalatos területe a javaslataim között az iskolabusz rendszer, melynek a létrehozását tanácsolom. Azt látom, hogy a dolgozó felnőttek délutánja őrületbe megy át a hétköznapokban. Iskola, különóra, edzés. Teljesen fölösleges kilométerek, és az utak túlterheltségét okozzák. Nagyon jó logisztikával, egy huszárvágással – ezt nagyon sokat fogják tőlem hallani – át lehet ezt szervezni. Paradigmaváltással, másfajta gondolkodással eredményt tudunk elérni. Tudom, sokan azt mondják majd, hogy ez utópia, de higgyék el, meg lehet csinálni. Svájcban például nem lehet a gyerekeket autóval iskolába vinni, csak gyalog, biciklivel, vagy iskolabusszal. Mindig azon lovagolunk, hogy mennyi pénz van a tömegközlekedésre. Azt gondolom, az is probléma, ha egy buszon egyszerre csak két-három ember utazik, mert akkor valami nem jó. Nyilván az is baj, ha tömve van. Meg kell ezt vizsgálni, mi és miért nem jó. Szükség van erre a járatra? Több járatra lenne igény? Változtatni kell a menetrenden, ha szükséges, és meg kell oldani a problémákat. Jól kell gazdálkodni az erőforrásokból.

– Ezt sok szempontból meg kell vizsgálni, hiszen sokan azért nem mennek a buszokkal, mert egyszerűen lehetetlen az óránként közlekedő járatokkal eljutni a városban a legtöbb helyre. Ezért visszaültek az autóba, inkább azzal közlekednek – ami szintén az utak túlterheltségét okozza. Újra kell egy élhető menetrend és az emberek vissza fognak szokni a tömegközlekedésre. Beszéltünk a közlekedési gócpontokról az interjú előtt, például a Dayka-átkötés, illetve említetted az Y-híd felé kanyarodó kereszteződést a Soltész-Nagy Kálmán utca felől. A jobb oldali sávból lehet jobbra kanyarodni, a bal oldali sávból balra és egyenesen haladni. A bal oldali sávnál folyamatosan dugó van, a jobb oldali sáv gyakran üres. Az egyenesen haladó forgalmat a jobb oldali sávba kellene irányítani, akkor talán nem lenne állandóan dugó. A főutca közbiztonsága, a burkolatok minősége, a köztisztaság, illetve az épületek, kapualjak jelenlegi állapota nem turistacsalogató. Erre is található megoldás a programodban?

– Említettem, hogy a turizmus az egyik fő pillére a Megtartó Miskolc programnak. Minden fórumon hónapok óta azt kommunikálom: főutca nélkül nincs turizmus. Bárhová utazom a világban, az biztos, hogy az adott város főutcáját megnézem magamnak. Iszok egy kávét, egy sört. És ez mindegy, bárhol járok a világban, legyen az itthon, Lengyelországban vagy Görögországban. Ha olyan impulzusok érnek, ami számomra nem megfelelő, akkor elgondolkodom azon, hogy visszajövök-e ide, ebbe a városba a jövőben. Ebben nem lehet hibázni! Kaptunk az elődeinktől egy óriási adományt, Európa leghosszabb főutcáját. Ezt ki kell használnunk! A főutca fejlesztését két szakaszra osztanám. Az első szakasz a Szinvaparktól a Villanyrendőrig, a második a Villanyrendőrtől a Városház térig tartana. Szakértői csapatokat hoznék létre. Szakmai döntésekre van szükség, nálam nem lennének politikai döntések. Hiteles embereket állítanék be a csapatba, nem haverokat, hanem olyanokat, akik tapasztaltak az adott területen. A várost is úgy üzemeltetném, mint egy vállalkozást, ugyanúgy van bevétele és kiadása, amikor pedig elkezd termelni, akkor azokat a pénzeket vissza lehet forgatni a fejlesztésekre. Azt szoktam mondani ilyenkor: nekünk ne halat adjanak, hagyjanak minket horgászni, mert nekünk megvannak az adottságaink hozzá. A lehetőségeinket jelenleg abszolút nem használjuk ki, a főutca állapota nem jó, hagyjuk a lumpen elemek randalírozását. Zárójelben jegyzem meg, a választás közeledtével hirtelen előkerültek a rendfenntartó egységek és megindultak azok a folyamatok, melyek az elmúlt öt évben hiányoztak onnan.

– Igen, ezt szerintem sok miskolci észrevette. Tavaly szeptembertől kinyílt a pénztárca, először a Miskolci Piknikre érkeztek olyan sztárfellépők, akik évek óta nem jártak a városban, aztán jött a szenzációs karácsonyi vásár korcsolyapályával, minden széppel és jóval. Persze mindez úgy, hogy az előző három évben még karácsonyi világítást sem kapott a város, az országban szinte egyedüliként. De természetesen nemcsak a főutcában kell gondolkodni, hanem az egész városban, mert ugyanolyan fontos a hejőcsabai vagy a berekaljai városrész is minden szempontból, mint a többi. A város minden területén egyforma hatásfokkal kell beavatkozni.

– A legfontosabb – és ez mindenre igaz – a szinergia hatások, az egymásra épülő folyamatok, az egymással kommunikáló szervezetek. Hiszek benne, hogy meg lehet oldani a problémákat. Alapvető paradigmaváltásban gondolkodom. Itt mindenki folyamatosan csak a pályázati pénzekről meg az uniós támogatásokról beszél. Nekünk nem erről kell beszélni. Ettől függetlenül meg tudjuk magunknak termelni a pénzt. Ezt a várost lehet üzleti alapon üzemeltetni, mindenfajta központi támogatás nélkül. Láttuk azt is, hogy az elmúlt öt évben, ellenszélben is lehetett, pedig a város vezetésének az érdekérvényesítő képessége nem volt a legerősebb. Ennél csak jobb várható.

– A városmarketingről mi a véleményed? Ez szintén szorosan kapcsolódik az általad fontosnak tartott pontokhoz. Ha nincs megfelelő városmarketing, akkor ezeknek a pontoknak a megvalósítása komoly problémákba ütközik.

– Látszik, hogy egy kaptafára jár az agyunk, mert az általad feltett kérdések mind benne vannak a 60 Pontban. A válasz: igen. Azt tudjuk, hogy nincs sales marketing nélkül. Ha mi komolyan gondoljuk azt, hogy a turizmus lesz a város zászlóshajója, akkor ezt nagyon komolyan kell vennünk. Volt a múltban rengeteg jó szlogen, rengeteg jó ötlet. Minden városvezetésből a jót szedtem össze, mert csak azért, mert valaki más találta ki, az lehet szenzációs gondolat. Nálam az lenne az alap, hogy a városmarketing ne ötmillió forinttal gazdálkodjon, hanem ötmilliárddal. Most nyilván mindenki felkapja a fejét, azt gondolják, ennek az Olivérnek lázálmai vannak. Honnan tudná a város előteremteni ezt az óriási összeget erre a célra? De ez a pénz sokszorosan megtérül, a város rengeteg bevételre tehet szert közvetve ez által.

– Vannak jó ötletek és promóciós videók, de valóban, én is kevésnek tartom. Sajnos a médiában még mindig több a negatív előjelű hír Miskolcról, a rendszerváltás után harminc évvel sem tudjuk levetkőzni a poros, koszos iparváros jelzőt. (Egy megjegyzés zárójelben a városmarketing kapcsán: amikor elkészült Lillafüreden a Zsófia-kilátó, akkor nem voltam fent megnézni. Egy fél évvel később láttam közelről a kilátót. Ahogy felértem, nagyon megörültem, mert láttam egy életnagyságú egészalakos képet, amely Vay Erzsébetet ábrázolta. Milyen jó ötlet, hogy innen tekint le a róla elnevezett területre – gondoltam. Aztán megdöbbenve láttam a Teleki Zsófia feliratot… Azért abban a fél évben – gondolom én – rengeteg turisztikai szakember, városvezető tette tiszteletét a kilátóban. Ez rajtam kívül senkinek nem tűnt fel!? Megdöbbentő… Aztán írtam az Északerdőnek, a feliratot eltávolították, de nem került ki a Vay Erzsébet név a kép mellé…) Nagyon sok rendezvény kellene Miskolcon, minden évszakban egy „nagy durranás”, ezeket pedig rengeteg csatornán hirdetni kellene országszerte. Nagyon jó volt régebben a Sziámi által vezetett és szervezett program, amikor az ország minden tájáról érkeztek vendégek, újságírók, közszereplők hozzánk. De említhetem a Vendégségben Miskolcon sorozatot, illetve természetesen a Borangolást vagy a Kocsonyafesztivált.

– Ezek mind vendéglátó, turisztikai attrakciók, melyeket profikra kell bízni. Szerencsére jól állunk szakemberekben. Nem akarom elmondani a tudatos fejlesztés program 10 pontját előre, de ebben fontos szerepet tölt be a marketing. Van azonban olyan dolog, ami marketing, mégsem pénz kérdése. Ennek a városnak az egyik szülötte 1974-ben csatlakozott egy ikonikus zenekarhoz. Idén volt az 50 éves jubileumi koncertje, amin volt szerencsém részt venni. Az elmúlt években kétszer terjesztettem fel Pataky Attilát díszpolgári címre, egyik alkalommal sem kapta meg. Lelke rajta a városvezetésnek, pedig ő egy két lábon járó városmarketing lehetne.

– Milyen vezető vagy? Mit helyeznél előtérbe, ha városvezető lennél?

– Mindig azt mondom, hogyha citromot kaptál, akkor csinálj belőle limonádét. Abban különbözök az átlag politikai jelöltektől, hogy én nem ígérnék tejjel-mézzel folyó Kánaánt, csak rettenetesen sok munkát és szenvedést. Ennek azonban a végén meg lenne a gyümölcse. Aki ismer engem, az tudja, hogy 33 éve vagyok a munkaerőpiacon, a rendezvények világában. Nálam nincs pardon, kemény munka van, azonban ezt lehet nagyon jó hangulatban, egy konstruktív légkörben végezni. Van egy olyan mondásunk, hogy a hülyeség definíciója az, amikor mindig ugyanazt csináljuk és más eredményt várunk a végén. Az előbb szóba került az, hogy Miskolcot lehet reklámozni az országban. Ezt teljesen jól mondtad, de ezt továbbgondolva: reklámozzuk a várost Nyugat-Európában, Dél-Európában, Észak-Európában. Be lehet állítani úgy a hirdetéseket a világhálón. Teljesen más dimenzióba kell helyeznünk a városmarketinget.

– Kisavas. A város szíve. Óriási lehetőségek vannak benne. Mi az elképzelésed erről?

– Zoli, gyakorlatilag fel is kérhettelek volna arra, hogy írd meg a programomat. Az egyik kitörési pont benne természetesen a Kisavas. És igen, óriási lehetőségek vannak benne. Ott nem kell kialakítani semmit, mert természetes valójában lenyűgöző. Persze a beruházásokat végre kell hajtani, a közműveket bevinni, lehetőséget kell adni a folyamatos működéshez. Legyenek nyitva a pincék, szórakozóhelyek 0-24 órában, mint egy világvárosban. És akkor megint visszakanyarodnék a városmarketinghez, ami eszméletlen mennyiségű látogatót vonzana. Akkor azok a pincék mindig nyitva lesznek és egyre több lesz belőlük. Ez is önmagát generálja. Először csak egy lesz nyitva, utána már mégegy, és így tovább.

– Én is bízom abban, ha most a kilátó, az alatta lévő kávézó és a Bortanya állandóan nyitva lesz, akkor az egy állandó forgalmat generál majd az Avas oldalában. 

– Ez nagyon jó, azonban úgy látom, városmarketing hiányában nincs elég látogató. Ha nincs elég turista, lehet nekünk sok jó helyünk, nem lesz kihasználva.

– A közbiztonság kérdése is nagyon releváns.

– Ez megint az a terület, amin nem lehet spórolni, nem szabad sajnálni a pénzt. Volt olyan vendégem, aki azt mondta, hogy a főutcai automatánál alig mert pénzt felvenni. Úgy érezte, nincs biztonságban. Ha valamit is komolyan el akarunk érni a turizmus kapcsán, akkor ilyen egész egyszerűen nem történhet meg. A közbiztonság alap dolog. Egy étterem vezetése esetén is megveszed az alapanyagot a főzéshez. Ilyen a közbiztonság. Meg kell értetnünk a miskolciakkal is, hogy ez nekik ugyanolyan fontos. Ez a mi városunk, magunkénak kell éreznünk.

– A köztisztaság megint egy pont a sokból. 

– Miért nem lehet azt megoldani, hogy egyes iskolák alkalomszerűen besegítenek a szemétszedésben? Amikor iskolás voltam, ez rendszeresen ismétlődött, ezáltal megtanultuk az odafigyelést a környezetünkre, ráadásul a város is tisztább lett. Nagyon fontos az oktatás-képzés és a szemlélet. Egyébként ez egy láncreakció is. Amíg nem kezdi el senki, addig senki nem csinálja, de, ha egy elkezdi, akkor sokan csatlakozni fognak hozzá. Úttörő. A szó milyen tálaló. Valaki elkezdi az utat törni – mint egy őserdőben – és utána már lehet menni a kis ösvényen, amit a többiek egyre szélesebbé tesznek. De, azért azt is látjuk, hogy most, másfél hónappal a választás előtt érdekes módon elkezdett működni ez a rendszer is, ami eddig nem működött…

– A Diósgyőri vár. Ez is egy izgalmas téma. 

– Szokás szerint megy az egymásra mutogatás. Ez azért hibás, ez nem olyan, nem így kellett volna, nem úgy kellett volna. Jelenleg mindez másodrendű kérdés. Nekem is megvan a véleményem a vár terveiről, a kinézetéről. De, ahogy mondtam mindig: ha citromot kapsz, csinálj belőle limonádét. Nem arról kell beszélni, ki a hibás, hanem arról, hogy lehet belőle a legjobbat kihozni. Tudni kell már most azt, a Panoptikumban mennyi lesz a belépő ára, tudni kell, milyen lesz a középkori étterem árfekvése. Nyilván a miskolciaknak megvan a nosztalgiája a régi vár iránt. Azoknak is igazuk van, akik szerint nem lesz hiteles. Egy azonban biztos. Óriási turisztikai kitörési pont. Ha jó marketinget teszünk mellé, nagyon jól fog járni belőle Miskolc és az itt élő emberek. Mert a turista nem azt fogja nézni, mennyire párhuzamos két fal, vagy mennyire hiteles történelmileg az épület. Ő itt jól akarja érezni magát. Az érdekli, jó lesz-e a kaja a kézzel-lábbal evősbe, az érdekli, amikor egy íjjal lő a kisfia, akkor utána mosolyogva beszéljen róla. És, ami szintén rettenetesen fontos: a miskolci vállalkozásokat hozzuk helyzetbe elsősorban. Nagyon-nagyon szomorú voltam, amikor a legutóbbi nagy eseménynek is egy budapesti cég volt a főszervezője. Minden szegmensben a miskolci vállalkozókat kell helyzetbe hozni! Mondok egy példát. Megint Svájc. Ha egy termékhez valamit vásárolni kell egy cégnél, akkor megnézik, hogy a városukban gyártják-e azt – mert természetesen tőlük rendelnék meg. Ha nem, akkor megnézik a kantonban van-e, ha ott sincs, akkor egész Svájc területén. Ha ott sem található az adott alapanyag, akkor elgondolkodnak azon, hogy szükségük van-e arra a termékre. Nem tudom, kedves miskolciak, érthető-e az üzenet… Egerben van egy nagyon jó gondolat: turistáskodj a saját városodban. Ne vigyük el innen a pénzt. Persze menjünk el új helyekre, szerezzünk új élményeket, de, ha lehet ezt Borsod megyében tegyük. Rengeteg csodálatos hely van a megyénkben! Miskolc nélkül nincs Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye és ez fordítva is igaz.

– Nekem az is megdöbbentő, hogy míg az ország minden részében kapnak kedvezményt a helyi lakosok – például a fürdőkben -, nálunk ez nem divat…

– Ez tényleg így van. Pedig nekünk Miskolcot kell helyzetbe hoznunk. És itt megint jön a szakmaiság. Jó lenne, ha olyan emberek lennének a vezetők, akik szakmai alapon hozzák a döntéseket. Emlékszem, sokáig arról beszélt mindenki, hogy veszteséges a Forma 1 hazánkban. Egy ilyen autóverseny nem lehet veszteséges. A pályán lehet, de az országnak, a fővárosnak hatalmas bevétele van azokból a forintokból, melyeket elköltenek a külföldi szurklók, illetve látogatók. De visszatérve a fürdőkhöz. Egy menedzsernek éppen az a feladata, hogy beavatkozzon. Beavatkozzon, ha nem jönnek a a számok, nincsenek látogatók. (Az Ellipsumban jelenleg ez történik.) Beavatkozzon, ha hétköznaponként 10-20 ember jön a fürdőbe. A 10-20-ból először csináljunk 30-at, abból pedig végül 130-at. Legyen hétköznap valami esemény, engedjük be féláron az embereket, engedjük be bagatel összegért a miskolciakat, a Borsod megyében élőket. Tegyük érdekelté abban, hogy menjen a fürdő, mindezt teljesítmény alapú bérezéssel. Az első vezetőmtől hallottam: a jót meg kell fizetni, a közepeset nem szabad, a rosszat el kell engedni. Egyszerű és racionális döntések kellenek minden téren. Az elmúlt harminc évben a döntések halogatása, a szakmaiatlanság az uram-bátyám rendszer oda vezetett, ahol most vagyunk. Folyamatosan lefelé csúszunk. Néha megáll ez a tendencia, néha stagnál, aztán újra elindulunk lefelé. Lassan elveszítjük az identitásunkat. Nem akarom tudomásul venni, hogy az imádott városom így eltűnik a süllyesztőben. Ez az interjú is egyfajta gondolatébresztő. Szeretném felajánlani az ötleteket a leendő városvezetés számára.

– Mi a véleményed a jelenlegi városvezetésről?

– Egyrészt nehéz bármit mondanom, hiszen egy soha nem látott helyzet adódott, a pandémiás időszak, ami semmihez nem hasonlítható. Egyébként is, mindenkinek a tevékenységét sok-sok évvel később látjuk majd tisztán, akkor tudjuk igazán értékelni. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy egy évig dolgozhattam a városért. Másrészt azért vagyok szomorú, mert ez az egész teljesen más koncepcióval indult, mint ami lett belőle. Az a fajta gondolkodás a széthúzás miatt nem tudott megvalósulni.

– Mi az a három dolog, amit mondanál magadról, ami a legjobban jellemez? 

– Pozitivizmus, kitartás és az újdonság iránti fogékonyság.

– A kedvenc helyed Miskolcon?

– A klasszikus belváros és azon belül is két pont, a Hősök tere és a színház.

– Hogyan fogalmaznád meg a miskolciság érzését?https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2024/04/20/hatvani_60_pontja_interju_hatvani_oliverrel