Tisztelt Szerkesztőség!
Miért van bennünk, „latinokban” az a határozottan romboló és liturgiaellenes nehézkedési erő, hogy minél kevesebben vagyunk, annál inkább szeretnénk ellaposítani a liturgiát? Az evést miért nem laposítjuk el ilyenkor, miért nem redukáljuk egy darab kenyérre és egy hagymára? Istentelen tendencia ez, a latin egyház papjainak, szerzeteseinek, híveinek rákfenéje, mely a nyugati liturgiát alapjaiban rendíti meg és a katasztrófa felé sodorja, ha meg nem állunk, és el nem gondolkodunk. A pacsirta nem néz körül, hányan hallgatják! Számára nincs publikum, nem veszi sem rövidebbre, sem laposabbra éneket! 

(Barsi Balázs: Krisztus békéje – Egy ferences novíciusmester naplójából – 2010 Kecskemét)