„Abban az időben az egyik alapvető élelmiszer-előállító vidéki vállalat minőségügyi részlegének a munkatársa voltam. Miután kihajtottak bennünket a május elsejei felvonulásra, szóltak, hogy haladéktalanul jelentkezzem a munkahelyemen. Itt a legnagyobb meglepetésemre közölték: a csernobili atomerőmű felrobbanása miatt várható, hogy az ott kiszabadult sugáranyagok a hazánkban előállított élelmiszerekben is megjelenhetnek, emiatt bizonyos méréseket kell majd folytatnunk. Persze se vizsgálati eszköz, se pontos vizsgálati módszer, sem pedig konkrét elképzelés nem volt erre vonatkozóan.
Semmi baj, gondoltam, kinyitjuk a szigorúan titkos (lepecsételt) polgári védelmi raktárt, ott megtaláljuk a vizsgálatokhoz szükséges eszközöket és módszertani leírásokat. Legnagyobb megrökönyödésünkre azonban néhány gumiruhán és gázálarcon kívül jószerivel semmit sem találtunk. Közben teltek a napok, az ország a televíziót figyelte. Itt „tudósok” nyilatkoztak arról, hogy nincs semmi baj, a salátát, a spenótot stb. ugyan felhasználás előtt bőséges csapvízben meg kell mosnunk, de ezután egészségkárosodás veszélye nélkül fogyaszthatjuk. Ugyanakkor néztük az osztrák tévé adásait is, ahol megdöbbenve láthattuk; az emberek figyelmét arra hívták fel, hogy gyermekeiket pár napig ne vigyék a szabadba, az óvodák egy részét ideiglenesen bezárták, s a szülőknek az állam rendkívüli szabadságot biztosított erre az időre. Egyidejűleg megkezdődött a játszótereken, az óvodákban lévő homokozók homokjának cseréje és sugármentesítése, a frissen szedett zöldségek összegyűjtése, forgalomból történő kivonása, valamint különböző óvó rendszabályok ismertetése. Mindez pánikhangulat nélkül, fegyelmezetten történt. Láthattuk az osztrák polgári védelem szakembereinek hordozható, korszerű műszerekkel történő rendszeres méréseit, sőt annak eredményeit is ismertették.
Nálunk eközben mi történt? Csak napok múlva kaptunk mérőműszert, amit nem lehetett az élelmiszerek vizsgálatára használni. Nagy nehezen sikerült a műszereket mérések végzésére alkalmassá tennünk. Közben az illetékes élelmiszer-ellenőrző állomáson is megindultak a vizsgálatok. A laboránsok éjjel-nappal dolgoztak. Konkrét kérdéseinkkel többször felhívtuk telefonon a megyei polgári védelem vezetőjét. Ő mindig azt közölte, hogy majd a szakminisztérium válaszol.
Eközben a szocialista propaganda ontotta a megnyugtató híreket, és aki esetleg (mint én és jó néhány kollégám) eltérő véleményen volt, azt pánikkeltőnek kiáltották ki, rendőrségi eljárással, elbocsátással fenyegették meg. A tévében olyan képeket láthatunk, hogy az illetékes miniszterelnök-helyettes és a szakminiszterek összeborulva, elmélyülten tanulmányozzák hazánk térképét… Az egyik daganatos betegségeket gyógyító neves hazai gyermekkórház többgyermekes fiatal orvosa május 2-án telefonon felhívott, és kérte, hogy szerezzek neki legalább húsz kilogramm tejport, mivel fél a gyermekeinek tejet adni. Elmondta, hogy egyetemi tanulmányai, gyógyítási tapasztalatai, valamint a külföldi rádiók adásainak műsoraiból arra a következtetésre jutott, hogy az alapvető élelmiszerek hazánkban is olyan sugárfertőzést kaptak, hogy azokat legalább három-négy hétig nem ajánlatos – főleg gyermekekkel (!) – elfogyasztatni. Azt is mondta, hogy a jövőben a pajzsmirigy- és egyéb daganatos megbetegedések számának nagymértékű növekedésével kell majd számolnunk.
Közben bizonyos radiológiai ismeretek birtokába jutva megismerhettem, hogy az általunk abban az időben végzett vizsgálatok csak a jód 131-es izotópra terjedtek ki, mivel a műszerek más izotópok vizsgálatára nem voltak alkalmasak. Ennek az izotópnak az úgynevezett felezési ideje nyolc nap. Persze azt is tudni kell, hogy a jódizotópon kívül még más izotópok is kerültek hazánk területére (cézium 134, 137 stb.) Ezek felezési ideje 2,5, illetve 30 év, amelyek vizsgálata máig nem történt meg…”