Balogh püspök. Már nem az fog róla elsőként eszünkbe jutni, hogy ISTEN, hanem az, hogy GYERMEK

Tisztelt Szerkesztőség.

Tisztelt Egyházvezetők! Tisztelt Református Barátaim!
A magyar társadalom megdöbbenve figyeli, hogy a reformátusok zsinata a Balog Zoltánról átvállalt és saját egyházukra ráterhelt felelősséggel hogyan próbálja meg kollektivizálni lemondott vezetőjének bűnösségét. Ezt egyértelműsítő zsinati sajtónyilatkozatukkal nem megoldottak, csupán elodáztak egy mostanra már a testvérfelekezetek közé is befeszülő problémát.
Ami történt, megtörtént: Balog Zoltán – világi dolgokra is befolyásos „kegyelemkijáró” egyházvezetőként – kézenfogva vezette vissza a bárányok közé a farkast, a gyermekek megrontójának hűséges szolgáját. Nemcsak a kezét és lelkét szennyezte be ezzel, de egyházának falait is. Amik most miatta repedeznek, és a teljes hazai keresztény világ talapzatát megremegtetik.
Ezért Balog Zoltán ügye innentől már nemcsak református belügy, hanem vallásközi-egyházközi hitelességi ügy is. Püspökségéért folytatott élethalál-harca már valamennyi történelmi egyházunk ügye és szégyene.
Ha a kegyelmi-ügyben az egész ország előtt elbukó Balog Zoltán társadalom- és egyházromboló cselekedetei ellenére mégis püspök maradhat, az annak beigazolódása, hogy az egyházon kívüli társadalom szemében ma sokkalta elítélendőbb bűn a pedofília és annak támogatása, mint az egyház körein belül.
Ha belső támogatói ezek ellenére is megerősítik őt püspöki hatalmában, azzal maga az egyház állít ki bizonyítványt a református hit és azok gyakorlóinak erkölcsi hanyatlásáról. Arról, hogy míg az egyházon kívüli társadalom erkölcsi mércéjével Balog Zoltán emberként is elbukott, addig az egyház erkölcsi mércéjével püspökként sem.
Ha ez így van, akkor innentől bárhol és bármikor is találkozzunk majd Balog püspökkel (és személyében a Magyar Református Egyházzal), már nem az fog róla elsőként eszünkbe jutni, hogy ISTEN, hanem az, hogy GYERMEK.
És innentől miatta újra felerősödhet majd a világi vélekedés: ha az egyház már nem is tudja megszólítani az embereket, de a gyermekeket még igen. A pedofília elleni harc ügyének is tartozik annyival az egyház, hogy erkölcsileg kikényszerítve soraiban hátrébb léptesse Balog Zoltánt, de legalábbis korlátozza jogosultságait. Valamennyi magyarországi egyház nevében ki kellene állni ezért.
Hogy a zsinati sajtónyilatkozatnak mi volt felénk a legfőbb üzenete, tanulsága? Az, hogy a református zsinat ma mindannyiunk felé bebizonyította: a Magyar Református Egyház 2024-ben egyvalakiről szól, és az nem Isten…
Kívülállói haragomból lassan lecsendesedve és a megbocsátás belső útja felé fordulva el kell még mondanom: a történtek ellenére Balog Zoltán személyes hitem és közösségünk szerint is jó ember és jó lelkész, ezért sem megengedhető, hogy ebben a sajnálatos kegyelmi ügyben végül saját magán is kegyelmet gyakoroljon. De ha Önök úgy ítélik meg, hogy eddigi megpróbáltatása és meghurcoltatása elegendő vezeklés ahhoz, hogy továbbra is püspökként szolgáljon, akkor az innentől már az Önök terhe és felelőssége.
Az egyház elleni támadás tényével egyetértek, azzal az apró kiegészítéssel, hogy az elsősorban belülről és fölülről szerveződik.

Steinbach püspök úrnak és helyettesének áldásos munkát kívánok új szolgálatához! Nem lesz hálás feladat…

Barátsággal és békével,
Máté József
a Békedal szerzője
a Jövőmentés Mozgalom alapítója