A Munkáspárt egyik harminchét éves jelöltje május 2-án éjszaka elhunyt, ami miatt párttársai leblokkoltak és nem bírtak tovább dolgozni – erről tájékoztatott Fülöp József Istvánné, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártszervezet vezetője, aki egy hónapja jelentette be indulását a polgármesteri székért. Neki csupán hat aláírás hiányzott volna a jelöltté váláshoz.
Most őszintén, ha Lehoczki Matisz papa elindulhat, akkor Fülöp mami is.
Tisztelt Pusztai László Úr!
Remélem ezt is megjelenteti!
Nem csak a rendszeres gunyolódását velem szemben!!!
Fülöp néni beszól
Nos, akkor itt az ideje, hogy alámerüljünk. Alámerüljünk a Bartha Gyurik, Mokraik, Simonok, Molnár Péterek, Hollósy Bandik világába, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy hogyan jutott Miskolc ebbe a helyzetbe. Hogyan jutott el a város az elmúlt harmincöt évben, a rendszerváltástól a mai napig abba a súlyos, kilátástalan, reménytelen helyzetbe, mely értékeléssel a miskolciak nagy része biztosan egyetért – akár több ezer km-ről is. Hogyan nem sikerült a városnak maga mögött hagynia a rendszerváltás anomáliáit, hogyan vezetett az út az 1990-es szürke iparvárostól a 2024-es szürke iparvárosig. Hogyan jutott oda Miskolc városa, hogy ma azt mondhatjuk: ez már tényleg a visszatérési pont; vagy visszafordul innen, vagy véglegesen és kíméletlenül elveszik. Hogyan vezetett ide a korábbi, és a most leköszönő – tisztességüket egyenlőre nem kétségbe vonva, azonban a kellő kritikával illetve őket – városvezetők, politikai szereplők teljesítménye, hogy ma azt mondhatjuk: az elmúlt öt év zárásaként, egy permanens, egész cikluson át tartó városvezetési válság után, eddig soha nem látott súlyos politikai válságba süllyedt a város. Ez esetben természetes következmény, hogy a most kezdődő ciklusban már nem kérnek választói felhatalmazást. Azok, akik ezt okozták. Azonban őket nem ilyen fából faragták! Őket még az egykori LKM-ben öntötték ki. Acélosak. Sőt, újra megígérik önöknek az LKM újraindítását. Ők továbbra is kérik, sőt követelik a like-okat, csak annyi a különbség, hogy most már többen is. Persze ők is tudják attól, hogy többen követelik, nem lesz több. Mármint like. Csak Veres Pálnak több fotót kell készítenie a csanyiki majálison – a késélező sátorban.
Sorozatunkban meg fogunk emlékezni a rendszerváltás hagyatékáról, meg persze arról, hogy hogyan nem sikerült felszámolni azt harmincöt év alatt, mi a valódi oka annak, hogy nem sokkal vagyunk előrébb, mint 1990-ben. Szó lesz arról, hogy fészekrakó programból hogyan lett pénzelrakó program, miért nincs a Csanyikban szanatórium, Diósgyőrben kórház, Komlóstetőn rendelőintézet és miért állt le a város vízhálózatának fejlesztése. Miért elhagyatott rozsdadövezet az LKM és a Digép, és miért erőlködik még mindig a kohászati lobbi. Miért nem lehet lebontani a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori székházát. Beszélünk a BMW beruházás elvesztésről, Miskolc rendőrállam jellegéről, a számozott utcák felszámolásáról (enyhe képzavar), a kifejezetten „hangulatjavító intézkedések” körében az MVK ellenőreiről és a város parkolóőreiről. Beszélni fogunk a „zöld nyíl projektről”, és persze szót ejtünk arról is, hogy az elmúlt öt év városvezetése és a várost irányító koalíció hogyan vált tömegközlekedés-gyilkossá, hogyan züllesztették le a közbiztonságot és arról is, hogy meddig lehet még szemétszedéssel kompenzálni Miskolc városának szeméttelep jellegét. Erre is lehet pontos választ adni, de lehet, hogy a várost elborító mérgező politikai hulladék felszámolásával kellene kezdeni. Jó, ígérem most már jó gyerek leszek, hiszen egyesek nagyon érzékenyek. Egyesek türelme nagyon hamar el szokott fogyni, olyannyira, hogy a keményvonalasok vicsorogva szoktak rárontani az ellenfeleikre. Azonban ez most nem érdekes. Azért nem, mert a miskolciak türelmének a 97%-a már régen elfogyott.
Választ keresünk majd arra a kérdésre, hogy hogyan esett a város „Csöbörből” vödörbe, vagyis vödörből „Csöbörbe”, és hogyan válik az idegenforgalom „előnyére” a HCM. És amikor már minden témát kimerítettünk, na akkor, és csakis akkor megkeressük a választ arra a kérdésre, hogy miért tekintik egyesek művészeti teljesítménynek azt, amikor egy ipari tárgyat kihelyeznek a város egyik terére. A salaküst még lehet, hogy nincs tele „Szunyoghokkal”, de minden más meg igen. Aztán, ha ezzel is megleszünk még a végén előkerül Sebestyén elnök MSZMP tagkönyve is. Harmincöt éve hagyta el. Na meg Kiss János. Tényleg, hova tűnt Kiss János?
Kedves miskolciak, egy dolog biztos: az elmúlt 35 év világos bizonyítéka annak, hogy a város jelenlegi helyzete a múltbeli döntéseik eredménye. Igen, az önöké. Azonban nem az önök felelőssége. Mondjuk Veres Pál sem vállalt felelősséget a tömegközlekedés állapotáért. Akkor mégis ki a felelős? Szerintük senki. Minden egyes eddigi városvezető, vagy a várost irányító többség időről-időre elmagyarázta önöknek, hogy mit miért nem lehet, mire miért nincs pénz. Attól tartok ez a jövőben is meg fog történni. Nem tudnak mást. Mondjuk ki: az elmúlt harmincöt évben a nyomort osztogatták önöknek ebben a városban! Voltak olyanok, akik nem kértek ebből, ők most más városban, más országban állnak sorba. Más villamossal járnak. Ennek nem így kellett volna történnie. Történhetett volna másképp is, akkor viszont nem az önök által ismert jelöltek kérnének felhatalmazást 2024-ben. Biztosan nem. Akkor nem arról beszélgetnénk, hogy hogyan fogja elcsípni Miskolc a harmadik, negyedik, sokadik helyet. Azt hiszem a miskolci, vagy a borsodi attól is különleges, mert van benne valami megmagyarázhatatlan erő, amit kitartásnak hívnak. Hogyan kell eggyel többször felállni, mint ahányszor padlóra került. A vicsorgó keményvonalasoknak üzenem, hogy ne marják magukat, hanem lazítsanak, vagy igyanak k**** sok bort. Kezdődik a merülés.