Békés ártéri őserdő, lassan csobogó víz, ezer hangon éneklő madarak minden mennyiségben – a városi zűrzavarban élő embernek szinte elképzelhetetlen háborítatlanság. A Bodrogon lefelé kenuzni olyan, mint követni a taoista vezérelvet, és harmóniában úszni a természet áramlásával.
„Nem kell Dél-Amerikába elutaznunk, van saját Amazonasunk, a Bodrog folyó”
– ezt Rastislav Trnka, a Kassa Megyei Önkormányzat elnöke mondta kissé fellengzősen, amikor két éve átadta a rendbe hozott Rákóczi-kastély melletti vízitúra-bázist Borsi (szlovákul Borša) településen a magyar határ mellett. Első hallásra én is megmosolyogtam a hasonlatot, de amikor nemrég meghívásra végig eveztünk a folyó 30 kilométeres szlovák-magyar szakaszán, megértettem, mire gondolt az elnök.https://telex.hu/szepkilatas/2024/05/16/bodrog-vizi-tura-kenu-borsi-sarospatak-zemplen-amazonas
Hja, a fejlett Szlovákia PET-palack gyűjtőterületére
„Hat tonna hulladékkal mostantól kevesebb bújik meg a Bodrog Sárospatak és Tokaj közötti ártéri erdeiben. A PET Kupa szervezői az elmúlt években kialakult, tiszai hulladékgyűjtő tapasztalataikat először alkalmazták a Tisza egyik mellékfolyóján. A helyi partnerek támogató munkájának és a résztvevő csapatok, önkéntesek elhivatottságának köszönhetően, négy napon keresztül, naponta csaknem 300 zsák szemét gyűlt össze. A folyami hajós, környezetvédelmi futamokon megszokott versenyszellem mellett ezúttal is kiemelkedő volt a résztvevők, a szervezők, a hajós-kenus csapatok és az önkéntesek közötti együttműködés, amelynek köszönhetően rekord eredménnyel zárt az I. Bodrogi PET Kupa.”
van, jó sok bennszülött is arrafelé, mondjuk nem őslakosok