A miskolci katonai fogház két fegyence agyonütötte az őket felügyelő őrmestert

A miskolci katonai fogház két fegyence agyonütötte az őket felügyelő őrmestert, majd filmekbe illő menekülésbe kezdtek. A hosszú hajsza végén bezárult a kör, egyikük megadta magát, a másik szökött rabot viszont kénytelenek voltak lelőni a hatóságok.

(Peczérvölgyi Samu cikke) – a Bomie.hu engedélyével.

Miskolcon a katonai fogházban, január 4-én megrázó bűneset történt. Maga a bűntény és fejleményei a legizgalmasabb hollywoodi filmekben is megállták volna helyüket. Szőrnyű gyilkosságot követett el Lukács István és Káló Rudolf fegyenc. A tragikus események azzal kezdődtek, hogy a két elítélt késő estig a fogház asztalos-lakatosműhelyében dolgozott vitéz Kocsis Miklós őrmester, a katona fogház kulcsára kerékpárjának javításán, az őrmester jelenlétében. A felvigyázó őrség 5-6 percenként a kémlelőlyukon figyelte tevékenységüket.

Előre megtervezett akcióként abban a pillanatban, mihelyt az őrség újra benézett és folytatta útját Lukács István egy baltával agyonütötte az őrmestert és a kémlelő nyílásból nem látható helyre húzták a holttestet. Kulcsait elvették, és mivel ismerték a fogház felügyeleti rendjét, a kulcsok segítségével megszöktek. Az őrség nem sokkal később észrevette a gyilkosságot és megindult a hajsza a két elkövető kézre kerítésére.

Hogy mennyire sietős volt a két fegyenc menekülése, mutatja, hogy nagykabátjukat is otthagyták a műhelyben, így a hétfő éjszakai szibériai hidegben felsőkabát nélkül, darócruhában indultak el. Lukács István hét és féléves büntetését töltötte a fogházban, de Káló Rudolf idén már szabadult volna ezért az ő részvétele ebben a borzalmas bűntettben kicsit érthetetlen volt a hatóságok számára. Hiába a nagy apparátus, másnap még semmi nem utalt hollétükre.

A rendőrség a nyomozást kiterjesztette az egész vármegyére és vártak valami használható nyomot, amin elindulhatnak.

Tervük bevált, hisz tudták, hogy pénz nélkül, a mínusz húsz fokos hidegben vékony darócruhában megszökő gyilkosok sokáig nem bujkálhatnak a szabad ég alatt. Szerdán Szirmabesenyőről jelentették, hogy valakik hét pincét törtek fel a környéken és a két fegyenc Salamon János faluszéli házába tört be. A lefekvéshez készülődő családot az áldozattól elvett revolverrel és baltával megfenyegették, ételt követeltek és meleg ruházatot. Most már a csendőrség tudta, hogy merre vette útját a két menekülő fegyenc. És ettől a perctől kezdve pontosan lehetett követni a nyomukat. A szirmabesenyői látogatás után Sajóbábony főutcáján láttak őket, majd Sajókeresztúrban egy vendéglőst fenyegettek meg, szintén élelmet és ruhát követelve. A csendőrség most már az egész környéket gyűrűbe fogta. Az összes őrsök emberei éjjel-nappal talpon voltak, mindenütt járőrök cirkáltak s várták, hol bukkan fel ismét a két gyilkos fegyenc. De éjszakára eltűnt Lukács István és Káló Rudolf a nyomozók elől.

Csütörtökön reggel Sajókeresztúr határában egy szalmakazalban találták meg a nyomait annak, hogy a gyilkosok itt töltötték az éjszakát.  Aznap a személyleírás és a ruházat leírása alapján egy finkei temetésen (hogy mit kerestek ott, nem tudni!) felismerték őket, a gyászolók körbefogták a két haramiát, de sikerült onnan is megszökniük. A falu határában lévő erdőbe menekültek. Ekkorra már a hatóságok is nagy erővel a helyszínen voltak és körbezárták az erdőt. Érezvén a véget a két fegyenc különvált az erdőben, az egyik erre futott, a másik arra. Káló Rudolfot hamar közrefogták a hatóság emberei, aki azonnal megadta magát, lefeküdt a hóba és könyörgött, hogy ne öljék meg. Lukács István, azonban nehezebb diónak bizonyult, mert amikor látta, hogy nincs már hova menekülnie az áldozattól elvett pisztolyból tüzelni kezdett az őt üldözőkre. Valóságos tűzpárbaj alakult, ki a finkei erdőben, melynek végén Lukács Istvánt lelőtték.

Káló Rudolfot Miskolcra hozták, aki kihallgatásán sírva adta elő, hogy ő nem tehet semmiről, ő is áldozat volt. Visszaidézve a tragikus hétfőt előadta, hogy amikor a műhelyben dolgoztak, Lukács egyszer csak felugrott és agyonverte az őrmestert, majd a pisztollyal őt is megfenyegette, hogy lelövi, ha nem szökik vele. A szökés során végig sakkban tartotta. Meg mi értelme lenne ennek az egésznek, hisz pár hónap múlva szabadult volna.

Hát így ért véget tragikus amerikai filmünk. Hogy Káló mennyire beszélt igazat, majd a bíróság eldönti. (Történt ez 1938-ban)