Van egy jó sztorid? Írj nekünk

Össze-visszakerestem két miskolci régen viccesnek gondolt történet miatt a netet, erre kiderült, hogy nemcsak a netről törölgetik a dolgaimat, nemcsak bezúztak mindent, meg törlődött telepítéskor, a külső wincesteren csak J betűig vannak meg az írásaim. Kerestem a Vicces történeteket, hát sehol sem találom. De hát ezek nem is viccesek, hipnózisban voltam születésem óta. Az egyik Korda György sorsa, A szórakozott írónő címet adtam neki régen.
*
Mentem a fogorvoshoz, megálltam egy bódé előtt és kértem Észak-Magyarországot. Felelte az eladó, hogy az nincsen. – Akkor Déli-Hírlapot. – Az sincsen, volt a válasz. – Hócipő? – Nincsen. – Kiskegyed? – Nincsen. – Meglepetés? – Nincsen. – Füles? – Nincsen. – Nők lapja? – Nincsen. Már hirtelen nem jutott eszembe több újság, megkérdeztem: – Akkor mi van? – Talán az újságosnál próbálkozzon! – Mosolygott az idős eladó. Akkor vettem észre, hogy hol állok.

*
Halászcsárdába estünk be anyámmal és a húgommal, mert meleg vacsorát ettem volna. Már éppen tíz óra volt, meg is lepődtem, hogy engedték, hogy leüljek, bár a többi asztalnál a székek már fel voltak pakolva. Rendeltünk rántott húst pirított burgonyával, uborkasalátával. Jó sokáig kellett várni, de közben hozott nekünk innivalót a pincér. Anyám mondta, hogy a pincér le nem vette a szemét a kezemről, biztosan azt figyelte, hogy nincsen rajta gyűrű. Kihozta a három hatalmas adag ételt, rengeteg zöldségkörítéssel, amit mi eltüntettünk egy zacskóban a papagájoknak. Megvacsoráztunk, fizettem és elköszöntünk. A férfi követett minket villamossal, a Győri kapunál leszállva, odajött hozzám, hogy töltsem vele az éjszakát. Nem értettem, semmi olyat nem tettem, amivel felhívtam volna magamra a figyelmet. Alig lehetett lerázni.