APécsi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a pécsi buszper elsőfokú döntését, amelyben a Kaposvári Törvényszék bűncselekmény hiányában felmentette a 650 millió forintos csalás vádlottjait. A táblabíróság teljes egészében megalapozatlannak találta az elsőfokú ítéletet, mivel a törvényszék elmulasztotta feltárni a buszvásárlás fontos mozzanatait.
Azóta elkészült az írásos ítélet, amelyből most a PécsMa írta meg, hogy a harmadrendű vádlott 52,5 millió forintot utalt át Bánki Erik fideszes országgyűlési képviselő németországi cégének számlájára.
A büntetőperre alapot adó cselekmény 2015-ben történt, amikor a pécsi önkormányzat tömegközlekedési vállalata, a Tüke Zrt. a holland Bus and Coach cégtől közbeszerzéssel megvásárolt 115 használt Volvo buszt 3,5 milliárd forintért. A flottát a Volvo magyarországi cége pár hónappal korábban 2,8 milliárd forintért kínálta a Tükének. A nyolcéves járműpark azért drágult meg, mert közvetítőként belépett a Bus and Coach. A Népszava korábban megjegyezte: a buszvásárlásról a város és a térség meghatározó kormánypárti politikusai dönthettek, ám az ő szerepüket nem vizsgálták. Noha a 170 millió forint jutalékot munka nélkül zsebre vágó, és bűnösségét elismerő P. Endre üzleti kapcsolatban állt Bánki Erikkel, a régió legbefolyásosabb fideszes politikusával.
A táblabíróság nyomozati adatokat összegző ítéletében viszont említést tett arról, hogy Bánki németországi cége – amelyben a fideszes politikusnak 91 százalékos tulajdonrésze volt – pénzt kapott a perben a bűnösségét elismerő P. Endrétől, aki ennek a cégnek az ügyvezetője volt. Bánki nem válaszolt érdemben a Népszava ezen 52,5 millió forintot firtató kérdéseire, de SMS-t küldött, melyben ekképp fogalmazott: „Nekem biztosan nem utalt egyetlen fillért sem! Aki ezzel ellentétes dolgot állít, az hazudik.” Később azt írta: „Mélységesen felháborít az, ahogy írtok rólam, nem vagytok tekintettel a személyiségi jogaimra”. Vagyis Bánki válasza kitérő volt, hiszen senki sem állította, hogy ő kapta a pénzt közvetlenül: azt a cége kapta, jegyzi meg a Népszava.
egy újabb jelentős mérföldkő a Magyarország teljes szétesése, elnéptelenedése és megszűnése felé vezető hosszú és rögös úton. A bolygó legbiztonságosabb, leggazdagabb, legjobb klímájú helyén egy nép, amelyiknek csak 9-5ig dolgozni, rendesen adózni, egymást segíteni kéne, ehelyett acsarkodva őrjöngenek, rettegnek, saját maguktól lopnak, miközben éheznek.
se magyarázat, se mentség nincs.
Következmény annál inkább.
Szuicid agyhalott nép.
csak a jéghegy csúcsa, menjetek m1-et nézni jobbágyok
problem? fideszes birkák, erre szavaztok, ezért 1000 Ft egy kenyér
Azzal a háborús uszítással, amit „békemenet” fedőnéven művel a magyar kormány nem lehet vitatkozni, mert irracionalitásra nem adható racionális válasz. Nem érvelünk az ellen, hogy lapos a Föld, hogy a Nap kering a Föld körül, így aztán az egész békepártiháborúpárti hőzöngést is csak annak lehet tekinteni, ami. Irracionális, hamis megtévesztésnek. Aljas indokból, előre megfontolt szándékkal, hatalom- és nyereségvágyból elkövetett társadalmi feszültségkeltésnek és megosztásnak.
Így bömbölte harminc éve a rádió Ruandában, hogy a tuszik csótányok, ahogy most embercsoportokat „háborúpártinak” bélyegez meg ez a rendszer, és tudjuk mi lett a vége.
Mindenki tudja azt is, hogy a hasonló, nagy nyilvánosság előtt elkövetett gyűlöletkeltésnek itt is meg lesz a szomorú, tragikus vége.
Nem is a vita kedvéért írom, amit írok, hanem a tények rögzítéséért:
Az a miniszterelnök szónokolt ma a háború borzalmairól, akinek legfontosabb szövetségesei háborús bűnökért körözés alatt állnak vagy állhatnak. Vlagyimir Putyin ellen már kiadta a Nemzetközi Bíróság a körözést, Benjamin Netanjahu ellen most kérte a főügyész.
Az a miniszterelnök szónokolt a háború borzalmairól, aki az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború kitörése előtt utolsók között folytatott baráti megbeszélést a háborús agresszor Putyinnal.
Az a miniszterelnök szónokolt a háború borzalmairól, és arról, hogy hogy hányféleképpen eshetnek a háború áldozataivá emberek, aki a Szíriából, Irakból, Törökországból menekülő háborús áldozatok, vegyi támadások áldozatai, csoportos nemi erőszak áldozatai, politikai üldözöttek előtt nem csak lezárta a határt, de megtagadta az alapvető humanitárius segítségnyújtást.
Aleppo, Mardin, Kobani – tömegsírok, heteken-hónapokon át temetetlenül heverő hullák hegyei. Innen menekültek Magyarországra a háború megcsonkolt, megnyomorított áldozatai. És az ember, aki ma a békéről szónokolt szögesdrótot húzatott az útjukba, kiéheztette, kizsigerelte, embercsempészek karmába kergette őket, óriásplakátokon uszította ellenük országa békés, szerencsés körülmények között élő állampolgárait.
Nyoma nem volt semmiféle kíméletnek, békevágynak, a háborús áldozatok iránti irgalomnak benne hosszú éveken át. Most sincs, szemernyi sem.
És nem volt nyoma a háború áldozatai iránti szolidaritásnak., a békevágynak akkor sem, amikor Orbán Viktor Magyarországa megtagadta az örmény népirtás elismerését.
És nem volt nyoma a béke vágynak, a háború áldozataival való együttérzésnek akkor sem amikor Magyarország nem fogadta el a srebrenicai népirtás emléknapjáról szóló határozatot.
Nem, Magyarország nem a béke pártján áll. Orbán Viktor országa következetesen a háború, a népirtás pártján állt sajnos az elmúlt években, a népirtók pártján, a humanitárius segítségnyújtást elmulasztók és azt megtagadók pártján.
Ezért gyalázatos, amikor a szájára veszi a „béke” szót, amikor az emberek legbelsőbb, legrémesebb félelmeit hívja elő. Mert ha valaki tudja, mit jelent kiszolgálni a háborúkat, sáfárkodni a háborúk tapasztalatával és emlékével, hát akkor ő az.
Ebből a háborús nyerészkedésből lapátolta össze azt a politikai bűnöktől bűzlő trágyadombot, amin most a hatalmát gyakorolja.
MINDENKI MENJEN EL SZAVAZNI !
NEM, NEM, SOHA!