Fischer Ádám: „Szinte mindent elrontottunk. Magyarország 500 év óta állandóan a rossz oldalra
Minden háborút elveszített, soha nem vont le olyan tanulságot, amilyet a németek. Van a magyar történelemben olyan ember, aki levonta volna a tanulságot abból, hogy például Kossuth Lajos mit csinált rosszul? Én mindenesetre Széchenyi István pártján állok.
Nem tetszik nekem a Rákosi Mátyás alapította Kossuth-díj, vagy az, hogy még mindig az ötös a legjobb jegy az iskolában, és nem az egyes, mint egész Európában. Vagy a vastaps. Amihez annak idején azt kellett ütemesen mondani, hogy „Sztálin–Rákosi”! Ezt (és a többit) az oroszoktól vettük át, amit sokan nem is tudnak. Itt mi mindig jobban tudjuk azt, mi mitől jó, és ha attól eltérsz, akkor rossz vagy.
Legendás történet a híres olasz tenor, Enrico Caruso budapesti bukása. A világszerte ünnepelt operaénekes úgy merte énekelni Radames áriáját az Aidából, ahogyan azt Giuseppe Verdi kérte, a végén elhalkulva. A magyar közönség hozzászokott a nagy, kitartott hangokhoz, és kipfujolta Carusót. Bennem is voltak hasonló gátak, és ha eltérő gondolataim voltak, mondjuk a zenével kapcsolatosan, rögtön megszólalt a belső hang: ne csináld! Most, idősebb koromban, sok mindent merek másképp csinálni, és mindenkinek tetszik, és értékeli azt, hogy másképp csinálom, mint a többiek.
HVG: Eszébe jutnak a világ aktuális problémái, az, hogy merre tartunk, amikor Wagner tetralógiáját, A Nibelung gyűrűjét vezényli?
F.Á.: A mű a hatalom akarásáról, az emberek születéséről, pusztulásáról és mindezek körforgásáról is szól. És a hiábavalóságról. Arról, hogy a hatalom és a pénz az abszolút érték. Nem tudjuk, miért, de kell nekünk, és aztán aki megkapja a hatalmat, megkapja a pénzt, elbújik a barlangba, mint Fafner a darabban, és egész biztosan nem csinál semmit, csupán döngeti a mellét, hogy enyém a kincs. Sajnos ilyenek az emberek. És ez Alberich, a nibelung átka: akarja mindenki a pénzt, és senki se örüljön neki! Hihetetlen, hogy Wagner mennyire átlátta ezt, és nyilvánvalóvá tette, hogy ez alapigazság. Azt szeretném, akik megnézik az előadásunkat, tudatosítsák ezt magukban, és gondolkodjanak rajta.
Fisher úr miért méltatja azt a Németországot, amelyik Uniós központjával egész Ázsiát és a cigányságot nemesíti emberré megváltási tervével
„Magyarország nem kíván blokkolni olyan döntéseket a NATO-ban, amelyek bár eltérnek a szerintünk észszerű döntésektől, de a többi tagállam szorgalmazza”
Ilyen, amikor a fajsúlyos, valódi hatalommal rendelkező politikus megjelenik a disznóóljában hangoskodó szarszagú senkinél és másfél óra alatt lediktálja, hogy mostantól mi lesz, és mi nem lesz.
.
Ennyit a világháborútól, a “besorozzák fiainkat” baromsagrol, meg a “mi leszünk a bot a küllők között.”
?
Nincs fideszes többség, ahol a lakosság legalább 60 százaléka érettségizett
Hasonló összefüggést látunk a területi egységek szintjén vizsgált választási eredmények és demográfiai körülmények között, mint 2018-ban és 2022-ben.
Nehéz eldönteni, hogy a margitszigeti performansz vajon abból a félreértésből született-e, hogy a fideszes menetelők életükben először látnak majd színházat, vagy úgy voltak vele a szervezők, hogy Orbán Viktor beszéde előtt egy bicikliző majom is megfelelő produkció.
A Winston Churchill nevével eladhatóvá tett anekdota szerint, amikor a második világháború legsötétebb óráiban a pénzügyminisztere indítványozta, hogy a költségvetés stabilitása érdekében zárják be a színházakat, a miniszterelnök visszakérdezett: akkor miért harcolunk? Kultúra nélkül mi értelme az életünket áldozni? Nyolcvan évvel később Vidnyánszky Attila adta meg a választ: a Nemzeti Színház igazgatója a Békemenetre készített műsorával egyértelművé tette, hogy nincs miért harcolni. Ha ez lenne a magyar kultúra, akkor tegyük fel a kezünket, és jöjjön végre az atombomba. Egy másik anekdota szerint Vidnyánszky Attila egykoron jó rendező volt. Én túl fiatal vagyok, erre már nem emlékezhetem, de bármilyen művészi teljesítménnyel alapozta is meg hírnevét, június 1-jén, a Margitszigeten húsz perc alatt törölt ki mindent a kulturális emlékezetből.
Pontos!
DÖNTÖTT AZ UNIÓ BÍRÓSÁGA AZ EGYIK ELJÁRÁSBAN:
–
„Mivel e kötelezettségszegés az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül, a Bíróság Magyarországot 200 millió euró átalányösszegnek és a késedelem minden egyes napja után 1 millió euró összegű kényszerítő bírságnak a megfizetésére kötelezi . . . ”
–
HURRÁ, FIZETHETJÜK AZ AGYMENÉS KÖVETKEZTÉBEN A BÍRSÁGOT !
KÖSZÖNJÜK FIDESZ-KDNP !
MAGYARORSZÁG JOBBAN TELJESÍT . . .