Volt egyszer egy termelői piac.
Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk volt, és lehetőséget adott a környék termelőinek, hogy eladják a portékáikat.
Aztán elkezdett magántulajdonba vándorolni. Majd a város apportált némi átminősített közterületet, és sikertörténetként próbálták megetetni velünk, hogy megszilárdult a város részvényesi pozíciója, holott maradt a város kisebbségi tulajdonos. A lopakodó technika (senki ne gondoljon stealth repülőgép fejlesztésére) legutóbbi stációja egy éve történt, amikor kivonult a város(gazda) az üzemeltetésből. Azóta olyan furcsa változások történtek, hogy egyes őstermelők kezdtek kiszorulni, és a szóbeszéd szerint a megmaradókat is erősen korlátozzák. Miközben sosem volt őstermelő családok (Corneole?) dömping import áruval (eper, áfonya, stb.) árasztják el a hajdani őstermelői piacot, sok régről ismert valódi őstermelő arról beszél suttogva, hogy 40-50 kg-os korlátozást vezettek be az áruikra. Bezzeg a „kereskedők”, ahol általában bunkó modorú, alkalmazottnak látszó eladók (?) szívatják a vásárlókat, prosperálnak, holott mindössze annyit tesznek, hogy a nagybani piacról származó ismeretlen eredetű árut kínálnak. Némi, vagy több mint némi felárral.
Ehhez képest csekélység a kritikán aluli, albániát lealázó, egy megyei jogú városhoz méltatlan környezet, ahol bent rengeteg az üres stand, miközben járni nem lehet a folyosókat elfoglaló és leszűkitő „üzletektől”, odakint kétfelől jön az áldás, csorog a nyakunkba az eső, a lefolyók meg a vásárlók lábára vezetik a vizet, koszos ablakok, pókhálók, mocskos napernyők fogadják a vásárlókat. Aki zöldségre vágyik, az mostanság már jobban jár, ha a multiknál vásárol sokkal ellenőrzöttebb eredetű árut, mint ha azt a modortalan viszonteladó „kereskedők”-nél teszi mostoha körülmények között.
Köszönjük, Veres Pál. Ezt is szanálta. Csak épp nem henceg vele. Büszke magára? Visszaépült a villanyrendőr, 200 éves a színház, jó lesz unokázás közben visszaemlékezni a hőstetteire.
Én inkább arra vagyok büszke, hogy Kálmán László igazgató úr idején lehettem büszke Földesista, amikor ez még rangot jelentett az egész országban.
Sikerül lépésről lépésre kiszorítani a valódi termelőket, vagy legalábbis odadobni őket koncnak egy szabályozatlan, önkényesen eljáró társaságnak, amelyik szemmel láthatóan a viszonteladókat preferálja. Hurrá!
Én azért örülök, hogy vége az ámokfutásának.
Temérdek igazság van benne.
Vannak a valódi termelők, őket könnyű megismerni, kedvesek, köszönnek, lehet válogatni, nem kell alkudozni, mert a törzsvevőknek szinte mindig adnak valami kedvezményt, megadják az elérhetőségüket, azaz lehet érdeklődni, mikorra érik meg mondjuk a szomolyai cseresznye, sőt ilyen idény jellegű terménynél ők telefonálnak, hogy pl. szombaton már hoznak zöldbabot.
Aztán van a másik kategória, a smirgli puhaságú, a vásárolni szándékozót kioktató alkalmazott, akinek nem érdeke, hogy eladjon, akinek ne érdeke, hogy a vásárló legközelebb is megkeresse. Ennek a műveletlen balkáni fajtának nálam egészen pontosan egy dobása van. Szerencsére senki nem árul olyan egzotikumot, amit senki más, azaz bőven van lehetőség az ilyenek elkerülésére.
Akinek nem érdeke, hogy egy nagyváros környékén élő termelőket támogassa, hanem a távolból a profitra koncentrál, annak a szemét persze szálkaként szúrják az őstermelők, és a sokkal nagyobb hasznot beseprő viszonteladók érdekeit helyezik előtérbe. Ezért lenne fontos, hogy egy nagyváros legnagyobb piacáról az önkormányzat ne vonuljon ki, hanem keményen lépjen fel a puszta haszonelvű hozzáállás ellen.
Egy példa a sok közül:, hogyan kell eltüntetni Miskolc legértékesebb ingatlanvagyonát.
Tragikus, de teljesen pontos látlelet. És ez a fogyatékos dagadt ózdi barom még büszke is magára! Erkölcse is annyi, mint a tehetsége. 0
2010 előtt kezdték, most 5 év alatt befejezte a moslék. Volt piac ,nincs piac – kicsi zseb, nagy zseb…