A párt meghatározó tagjai, alapítói is kezdik kritizálni az eddig „szent tehén” státusú, gyakorlatilag bírálhatatlannak, megkérdőjelezhetetlennek tartott pártelnököt – írja a Magyar Nemzet.
A napokban a gyulai Leel-Őssy Gábor, a DK egyik alapítója írt közösségi oldalán Gyurcsány Ferencnek címezve egy levelet, amelyben valójában elküldi emlékiratokat írni a DK, illetve a baloldal eddigi vezérét. A 2010-es pártalapító politikus rendkívül udvariasan kezdi írását „Tisztelt Elnök úr! Kedves Feri! Fleto!” megszólítással, és hosszan sorolja, szerinte mi minden gazdagítja a bukott miniszterelnök dicsőségtablóját.
„Szeretném megköszönni Neked, hogy a politika színpadára lépve bebizonyítottad, a baloldaliság nem a régi idők begyepesedett, elvtársi világa, hanem a demokráciában gyökeredző állhatatosság, amely az igazság keresését és az igazságosság biztosítását tűzte ki célul. Szeretném megköszönni Neked, hogy Őszödön elmondtad beszédedet, egy Európa felé haladó út alapjait letéve, miszerint: nincs ingyen ebéd, és ne nézzük többé hülyének a választókat” – írja többek között szinte hajbókolva Gyurcsány előtt a volt képviselőjelölt, aki 2022-ben az úgynevezett ellenzéki összefogás színeiben 33,93 százalékos eredményt ért el. Egy fordulattal azonban hangot vált, és felemlíti, hogy a DK alapítóinak ars poeticája a 2006-os őszödi beszédben leledzik, ahol Gyurcsány azt mondta a káromkodások közepette: „azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot.”
Ezen a ponton válik számonkérővé a 2006-os nemzetverető egykori hű híve, amikor közli: „Mi (sokan) ezt pontosan így gondoltuk és gondoljuk a mai napig. De innen lentről úgy tűnik, Ti ezt már elfelejtettétek. Nem lehet büntetlenül feladni az elveinket. Büntetésünk jogos és megérdemelt.” Beidézi az őszödi beszéd végét, amikor Gyurcsány kijelentette: „Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kib…ott jó könyveket a modern magyar baloldalról.” Mindehhez Leel-Őssy annyi fűz hozzá, elküldve elnökét ígéretének beváltására: „Fleto! Köszönjük az eddigieket, de itt az ideje nekiülni, megírni az első könyvet. Kasszasiker lesz. Én biztosan megveszem.”
ideje lenne
Nem lehet. Vadai, Kunhalmi, stb, stb nem bírná ki a történelmi intelligencia
elvesztését.
„A történelmi intelligencia ereje
Valóban elfogult vagyok. Inkább mennék tönkre Gyurcsánnyal, mint virágoznék föl Orbánnal. Pedig Orbán nem is egyetlen pártnak az elnöke. A valóságban ő a Kereszténydemokrata Néppárt, a Jobbik, a Fidesz és a Magyar Gárda elnöke, némely kisgazda-tömörülésé, a Magyar Demokrata Fórum ama részéé, amely beolvadt és eltűnt, az Orvosi Kamaráé, némely titkosszolgálaté, az egyik vasutas szakszervezeté, ahol Gaskó helyettesíti, amíg szükséges, és néha attól káprázik a szemem, hogy talán egyik-másik egyháznak is, titokban…
A magyar politika legszenzációsabb spektákuluma az, ahogy Orbán gyűlöli a tévé-párbaj óta Gyurcsányt. Azóta éjjel-nappal ócsárolják, hazugozzák, böcsmérlik a magasabbikat. Divat lett piszkolni. Hogy túlmozgásos, hogy kapkod, stb. Valójában Gyurcsány az első ember Orbán életében, akitől megijedt. Akitől fél. Ezért kell a Fidesz és a KDNP minden képviselőjének kivonulnia a parlamentből, valahányszor Gyurcsány beszédet mond. Ezért kell a Fidesz vezérszónokainak, első helyen Navracsics úrnak minden felszólalásában sértegetnie Gyurcsány Ferencet. Orbán gyűlölködő féltékenysége már jó ideje közröhej.
Igaz, Gyurcsány Ferenc kitűnően rögtönöz, de nem mindig. Mondatai olykor sietősek, sőt elsiettek, tehát támadhatók. Vannak a magyar politikai érvelésben, eszköztárban érzelmi klisék, amelyekkel mindenkor visszaéltek és visszaélnek a demagógok, s amelyekhez Gyurcsány még abban a mértékben sem folyamodik, amennyire azonosul velük; ezért apellál csak kivételes alkalmakkor a nemzeti érzésekre.
Meggyőződésem, hogy Gyurcsány Ferenc kivételes képességű és önuralmú államférfi. Olyan, amilyent ritkán mutatott, mutat fel népe, nemzete. Szégyen, hogy szellemileg üres, agresszív demagógiával sokakat meg lehetett téveszteni és ellene fordítani. A magyar jelent és jövőt soha nem Gyurcsányék kockáztatták, veszélyeztették – mindig csak személyi hatalmukért vadul küzdő, hiú ellenfelei. Hiszem, hogy a huszonegyedik század Magyarországának nagy esélye a politika személyiségei közül őhozzá fűződik, ha lesz továbbra is ereje, önuralma, történelmi intelligenciája nemesen tovább küzdeni népéért.
Amikor miniszterelnök lett, Gyurcsány rodeójáról írtam. Igen: mint aki vad mén nyergébe szállt, amely bárhogy dobálja magát, nem képes levetni lovasát. Bíráltam is a miniszterelnököt, hol a kettős állampolgárság ügyében, hol a baloldali médiapolitika színvonala miatt, de mindazok ismeretében, amiről tudok, mindenek felett és mellett föltétlen híve vagyok. Őszintén hiszem, hogy ami jellemzi, az nem a taktikai szintű politikai okosság, hanem valóban: a történelmi intelligencia. A magyar jelennek és jövőnek elsősorban erre van óriási szüksége.
Bodor Pál (Diurnus)”
szerintem meg dögöljön meg mind a kettő
Mindkettő kiválasztott szereplője a világkönyvtárnak. Gyurcsány Ferencként is érzékenyített, régi szereplője a liberálisoknak.