A területi, egyéni választókörzetek eredményei alapján látható, hogy az ellenzéknek – ha sikerült volna egy koordinált, összefogó fellépést megvalósítania – még a Fidesz fölénye ellenére is meglett volna az esélye a testületi többség megszerzésére.
Az egyéni körzetekből 18-ból 15-öt ugyan elvittek a fideszesek, de a maradék 3 körzetben csak 2 győzelmet arattak az ellenzékiek, miközben ha az egykori Veres-szavazókat összeadják, úgy további 9 körzetben meg tudták volna szerezni a többséget.
Az összefogás kudarcáért azonban a felek jelenleg egymást okolják. Barkai László állítása szerint ő konkrét posztokat ajánlott Varga Andreának és Lehoczki-Spideréknek, például Vargának alpolgármesteri széket ajánlott fel, de azok elzárkóztak ettől. Varga Andrea ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy szerinte ők nem kaptak korrekt, hivatalos ajánlatokat, csupán „hátsó utakon” folytak informális egyeztetések.
Barkai arról is beszélt, hogy Veres Pál polgármesterként igyekezett konszenzusokat keresni a Fidesszel is, ami viszont tovább elmérgesítette az amúgy is feszült viszonyát a DK-val. A kampány alatt pedig állítólag Veres már direkt a Fidesznek kampányolt azzal, hogy közös fotót készített Tóth-Szántai Józseffel a Facebookra, miközben Barkai hasonló kérését elutasította.
Varga Andrea viszont ezzel szemben azt állítja, hogy a DK volt az, aki pusztán pártérdekeket nézett a városérdekek helyett az elmúlt években. A kampányt illetően „végtelen sok csúsztatás, félremagyarázás és rendkívül rossz szájízű” hangnemet említ, ahol „a pénz győzedelmeskedett a jó szándékú tenni akarás felett”.
A kölcsönös vádaskodások mellett abban azért egyetértenek a felek, hogy az ellenzéki oldalon részben azért is győzhetett a Fidesz, mert a folyamatos belviszályok és az összefogás meghiúsulása miatt sok szimpatizánsuk elkedvetlenedett, és inkább otthon maradt a voksolás napján.
A bukás mögött meghúzódó további lehetséges tényezőkre is rámutattak a felek. Barkai László úgy véli, hogy Veres Pál nem a megfelelő munkatársakkal vette körül magát első polgármesteri ciklusában. Varga Andrea szerint viszont az volt az alapvető gond, hogy „jó vezető nélkül nincs jó csapat, és jó csapat nélkül nincs jó vezető” – utalva arra, hogy Veres és csapata között nem volt meg az összhang.
Varga Andrea a miskolci ellenzék jövőbeli helyzetéről szólva kiemelte, hogy a városnak nem szabad kiszolgáltatottá válnia egyik politikai tábor felé sem. Ehhez elengedhetetlen a helyi civil erők megerősödése. El kell indítani egy hálózatosodási folyamatot, közös gondolkodásmódot kell kialakítani, és egy olyan közös víziót megfogalmazni, amely mentén össze lehet fogni – mondta az alpolgármester, jelezve, hogy ezen kíván dolgozni a következő időszakban.
Amikor arról kérdezték, számít-e az európai parlamenti választáson Miskolcon 34%-os eredményt elérő, a DK-val szintén szemben álló Tisza Párt segítségére, Varga úgy fogalmazott, most nem jött még el az ideje, hogy ezt a kérdést mélyrehatóan megtárgyalják. A Tisza Párt ugyanis nem miskolci politikai tevékenységének köszönheti a magas támogatottságát. Ha a helyi civil erők elvégzik az apró, területi szintű munkát, és így beágyazottá válnak Miskolcon, akkor hajlandó lesz Varga egyeztetéseket folytatni a Tisza Párttal is.
Arra a kérdésre egyelőre nem tudott választ adni, hogy beül-e a közgyűlésbe az új ciklusban. Ezzel szemben Barkai László egyértelművé tette, hogy nem kíván önkormányzati képviselő lenni. Ehelyett egyetemi oktató-kutatói és egészségügyi tevékenységét folytatja tovább, de közéleti szerepvállalását a jövőben is fenn kívánja tartani.
Fotó. Archív Miskolc
Ezeket a padtársakat melyik kukából guberálták ki?
Varga Andrea menjen a picsába. Nincs tükre otthon? Harmadik lett, kuka. Ugyanígy a kebelbarátja, Szopkó is.
Nincs valakinek meg a „miskolciak.eu” kiadvány bőrkötésben?
Olyan bájos ez a Barkai-csipetcsapat. Mi van a miskolci DK búgócsigájával Hegedűs Andreával? Lejárt, eldőlt, csörömpölt, elgurult, elhallgatott.
Unalmas. Bórembukk Andrea Klárát és Trajtzigfritzig Lászlót elintézték Toca diákjai.
„- No, diák, – szólt fogcsikorgatva a labanc -, most akadtál emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én nevem Bó-rem-bukk!
– De annál még az én nevem is cifrább – felelt Áron -, az én nevem pedig Ka-ras-siay!
– Ka-ras-siay! – kiálta fel elszörnyűlködve a labanc; – no iszen hát akkor jaj neked is, nekem is: s azzal egyet rántott ellenfelén, mire mind a ketten úgy estek bele a magas partról a megáradt patakba, hogy mindkettőjük felett összecsapott a víz.
Ezalatt József is utolérte Klárika rablóját; a lovag átlátva, hogy nincs menekülés, leszálla lováról, s kihúzva kardját, nekifordult Józsefnek, ki szótlan dühvel közeledett feléje.
– Mégy haza anyádhoz szopni, te fattyú! – kiáltá a pelyhetlen állú ifjoncra – vagy kezed-lábad vagdaljam el?
Zetelaky nem felelt, csak megnyálazta tenyerét, s közepén fogva a botot, merészen odalépett a vasba öltözött, ijesztő arcú vezér elé.
– Ejnye! nem mégy el innen? – ordítá az magánkívül, s kardjával hozzávágott szörnyen. De József kezében megpördült a husáng, s az egyik végével úgy csapta félre a kardot, hogy csak úgy pendült, a másikkal pedig olyat ütött a sisakra, hogy csak úgy kondult!
Megbódult az agya Trajtzigfritzignek ez ütésre, csak úgy bámult szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték meg? Pedig nem kellett azt keresni, mert József most kétkézre fogta a botot, s úgy vágta derékon ellenfelét, hogy az csak végignyúlt a földön, a kard kiesett kezéből; meredt szemmel iparkodott még lováig vánszorogni, mire Zetelaky azt gondolva, hogy tán aléltan a lóhoz kötözött kedvesét akarja meggyilkolni, reárohant s lábával reágázolva, egy végcsapással leüté.”