Napi Gáti. Volt egy kis polémiám Szunyogh főépítész úrral
A napokban volt egy kis polémiám Szunyogh főépítész úrral.
Aki az igenek embere. Mint én is.
Talán ezért alakult úgy, hogy a lóval imádkozást hasznosabbnak ítéltem.
Íme az illusztráció:
a felső képen egy német falucskában folyó építkezés,
van vágópad, védőfelszerelés, hűtóvíz, viszont nincs por,
nincs balesetveszély. Lakosság mintegy 3000.
Az alsó képen egy megyei jogú magyar városban folyó
gányolás, ahová a főépítész úr is ellátogatott
Igen, a barmolás láttán azonnal hívnia kellett volna a
munkavédelmi felügyeletet, és igen, el kellett volna határolódnia. Lakosság 150.000.
Ezzel szemben igen, megörökíttette a saját nevét egy
táblácskán.
Erre én csak nemet tudok mondani, nem, nem tekintek építésznek senkit, aki ezt a saját népszerűsítésére
használja ki, ahelyett, hogy helyére tenne valami minmális
normákat. Persze ismerjük a magyar építőipart, és
számomra evidens, hogy mindenki aki ahhoz asszisztál,
maga is „bűnrészes”. Igen, kedves Szunyogh úr.