Abszurd gyakorlat, hogy a fűkaszálékot, az avart, a gazt (bár lebomló) nejlonzacskókba csomagoljuk

Nagyanyáink akkor érezték rendezettnek a kertet, ha eltüntettek minden szál gazt, még a fák, bokrok alatt is szépen elgereblyézték a földet. Pedig természetes körülmények között a pucér talajt alig látjuk, nincs olyan sovány föld, hogy valami gizgaz ne borítaná, ha más nem, a lehullott avar. Ez védi a talajt a kiszáradástól, a tömörödéstől, a tápanyagok kimosódásától, a túlzott felmelegedéstől, és persze táplálékul szolgál számos talajlakó számára – mondja Gyulai Iván ökológus, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke. Tanácsa: mindig takarjuk a földet.

Nem is kell hozzá ökotudatosnak lenni, elég csak a vízszámlára gondolni, amin már azzal sokat spórolunk, ha csökkentjük a párolgást. A mulcsozás legegyszerűbb és leghatékonyabb módja az élő mulcs, azaz talajtakaró növények ültetése. Ezek között vannak örökzöldek, mint a repkény; napsütést, illetve árnyékot kedvelő fajták. Általában gyorsan terjedő, olcsó növényekről van szó. Előnyük, hogy a gazosodást is akadályozzák. De már az is elegendő – mondja a szakember –, ha a kiszedett gazt, a levágott kisebb ágakat, a lehullott leveleket egyszerűen a talajon hagyjuk. A rothadó növényi részek a talajéletet is segítik, így költségmentesen gondoskodnak a föld tápanyag-utánpótlásáról. Kapható fenyőkéregből készült mulcs, ami esztétikusabb és egységesebb látványt is nyújt, ám költséges, időnként pótolni kell, ráadásul a fenyő savasítja a talajt. Bármit is használjunk, a lényeg, hogy ne vigyünk ki növényi hulladékot a kertből!, majd a sovány földet műtrágyával kezeljük ahelyett, hogy a konyhai és a zöldhulladékot használnánk erre – mondja Dobos Endre, a Miskolci Egyetem természetföldrajz tanszékének vezetője. De ha nem akarjuk a füvet és krumplihéjat a rózsa alá teríteni, arra is van megoldás: