Steiner Kristóf csodálatos világa Methana félszigetén

Egy város, ahol biztosan nem a turizmusból akarnak megélni a helyiek

Pálmafák, elhagyatott épületek, macskákat etető halászok, kis templom, két gyönyörű design bolt és négy pékség. Na meg a klasszikus kék-fehérben játszó mediterrán utcák, fotogén kapukkal, lepukkant motorokkal és vadászó macskacsaládokkal. Senkitől sem félnek, ha lehajolsz hozzájuk, telitorokból dorombolnak és dörgölőznek pár jó falat reményében. Kristófékat jól ismerik már itt, nagy mosollyal kalimérázik a helyi pék, spanaco pitat és patato pitat reggelizünk.

A spenóttal és krumplival töltött burek jellegű lepényt érdemes lenne feltenni a legaddiktívabb drogok listájára – Kristóf és Nimi saját bevallásuk szerint 10-12 kilót szedtek fel miatta az első évben, és ha még pár napot maradnánk, tuti a nyomdokaikba lépnék.

Methana falujában ma már csak kb. 150-en élnek, az épületek nagy része kihasználatlanul áll, pedig a 20-as évek derekán még felkapott úticél volt a tengerparti település. A pezsgő élet, a kaszinók, az ötcsillagos hotel és a világhírű gyógyfürdő a világ minden tájáról vonzotta az embereket, a háború azonban átrendezte a városka megítélését. A második világháborúban a szükség felülírta a kényelmet: a hotelt sebesült katonák ellátására alakítottak át, a gyógyfürdőbe pedig egyre több beteg érkezett gyógyulni. Az átalakult funkció baljós bélyeget nyomott a városkára: egyre többen azonosították a betegséggel, és egyre több fiatal döntött a távozás mellett.

Methana lassacskán elnéptelenedett, egykori üzletei és lakóházai kihasználatlanul állnak, külföldi hangot pedig már egyáltalán nem hallani az utcákon, ennek ellenére a helyiek mindent megtesznek azért, hogy otthonos és komfortos mindennapokat teremtsenek maguknak.

Az elmúlt pár évben kedves minivállalkozások ütötték fel a fejüket: betérünk a legjobb tavernákba és pékségekbe, körbejárjuk a gyönyörű apró kápolnát, egy design-boltban pedig egy helyi művész lávából készített ékszereiből vásárolunk. (Hozzáteszem, mivel a város nem hemzseg a vásárlóktól, fel kellett hívni a nénit, hogy nyissa ki a boltot, mert jövünk.) Az egykori vészjósló hangulat ma már inkább csak csendes és nyugodt: Methana nem kiabál senki figyelméért, egyszerűen csak létezik a maga meghitt kis valójában, elfogadva a korlátait.

Hegyre fel, dombról le

Váratlan beszélgetésbe csöppenünk a második napon, Kristóf arról kérdez, álmodtunk-e valami furcsát az éjszaka. Mint kiderült, ez jellemző itt: a helyiek a tektonikus lemezekkel és az alattunk nyugvó 32 vulkánnal magyarázzák, hogy Methanában különös energiák mozognak.

Azt nem tudom, hogy ez volt-e az oka, de tény és való, hogy Lynch-filmbe illő volt az első éjszakám, úgyhogy másnap fel is kerestük az állítólagos illetékeseket, a vulkánokat.

Az út legalább olyan izgalmas, mint a cél. A félsziget tájait vörös sziklás hegyek, olíva- és lávamezők, leanderbokrok, homokos és sziklás tengerpartok, gyümölcsfák teszik sokszínűvé. A természet itt is bizonyítja csodálatos kreativitását és alkotókedvét:

épített is, rombolt is, a sziklákon termő virágokat különös humorral rendezte el, és hál’ istennek egyelőre senkinek sem jutott eszébe, hogy belenyúljon ebbe a csodálatos kompozícióba egy-egy aszfaltutat leszámítva.

Mikor az egyik kráterbe túrázunk, Kristóf meg is jegyzi, hogy ha ez a vulkán Hawaii-on lenne, már minden prospektus tele lenne a képeivel. De szerencsére nincs, így pont annyian látogatják csak meg évente, hogy a turizmus ne rontson se az ott töltött idő minőségén, se a természet érintetlenségén.

A vulkán megmászása maximum 35 percet igényel, a hegytetőn titkos barlangot találunk, a bátrabbak bemerészkedhetnek. A barlang egyébként Methana egyik legtipikusabb természeti jelensége: a leomlott vulkanikus kőzetek többet is létrehoztak, a Nap pedig minden órában más hangulatot fest a belső falaira.

Ha pedig már barlang, muszáj megemlítenem az eldugott Pigeon Cave-et is. Az eldugott barlangtóról még a helyiek közül sem sokan tudnak, az idetévedő egy-egy turista pedig lazán elhajt a táblája mellett, holott a félsziget egyik legizgalmasabb látványossága a sziklák mögött búvik meg.

Bár a bejutás maximum 10 percet vesz igénybe, mégis bátorkodom túrának nevezni az oda vezető utat: a sziklákon való mászás próbára teszi az egyensúlyunkat és a bátorságunkat, de ami bent fogad, az kárpótol a lehorzsolt térdekért. Valószerűtlenül tiszta tóban csobbanunk, aminek tetejére ásványok képeztek csipkemintát.

A bátrabbak beúsznak, van, aki a szikláknál marad – a hideg vizet helyenként meleg áramlatok melegítik fel, a sziklák fölött beszűrődő fényjáték pedig éterivé teszi a hangulatot.

Bár a természeti látnivalókkal akár egy teljes cikket is megtölthetnék, talán jobb, ha a képek beszélnek helyettem. Felfedezetlensége híján sok hegyorom vagy lávamező még nevet sem kapott, a gyanútlan turista csak véletlenszerűen akad rá a rejtett kincsekre.https://forbes.hu/a-jo-elet/ugyanolyan-gyonyoru-mint-santorini-csak-negyedannyiba-kerul-steiner-kristof-csodalatos-vilaga-methana-felszigeten/