Base FM, az egyetlen hallgatható rádió

Mióta az átlagnál elviselhetőbb Petőfiből is valami szörnyűséget csináltak, nem nagyon hallgattam magyar rádiót. Túl nagy volt a veszélye, hogy belefutok egy hírblokkba, amiben gyakorlatilag menekültek meggyilkolására szólítják fel a lakosságot, egy reklámba, amelyben a menekültek meggyilkolásának szükségességét népszerűsítik, vagy Lotfi Begi és Tóth Gabi közös slágerébe, amelynek a zenéje elviselhetetlen, a refrénje pedig a legrosszabb, mióta a Hooligans együttes a királylányt kínrímeltette a szivárvánnyal: Gyere bébi ha a Fidesz azt kéri / Migráns geciket kell kardélre hényni.

Persze, lehet Spotifyt hallgatni, de az is tud unalmas lenni. Hiába van több ezer liked songom, unom az ízlésem, és néha nem jut az eszembe semmi új. Az algoritmus által elvileg az ízlésemhez hangolt számok alapján pedig vagy a gép hülye, vagy én vagyok a világ legsekélyesebb ízlésű zenehallgatója, aki valójában azt szeretné, hogy a kedvenc műfajai legmegúszósabb, leglejártabb dalait hallgathassa naphosszat. Rádiót, jó rádiót hallgatni azért volt jó évtizedeken át, mert a műsorvezető, sőt a kurátor tudta szórakoztatni, meglepni és fel is idegesíteni a hallgatókat.

A Base FM-re néhány hónapja azért bukkantam rá, mert addig sem voltam hajlandó a Rádió Rogán adását hallgatni, amíg – természetesen menet közben – elkeseredetten próbáltam bluetooth-összeköttetést teremteni az autóm rádiója és a mobiltelefonom közt. Majdnem annyira idegesít a bluetooth-technológia, mint Rogán Antal, így külön jó érzés volt rátalálni a 96,4-en sugárzó rádióadóra. Amikor ezen a frekvencián legutóbb jártam, még a Roxy Rádió volt ott.

Azóta viszont rendszeres Base FM-hallgató vagyok, néha olyan esetekben is, amikor sikerül stabil bluetooth-kapcsolatot teremtenem. Magukat rap, hiphop és r’n’b rádióként hirdetik, de ha kicsit bátrabbak lennének, nyugodtan bevethetnék „a rádió, ahol senki nem beszél fárasztó gyökérségeket” szlogent.

A Base FM-en még nem hallottam vérlázítóan fasisztoid kormányzati hirdetéseket. Híreket nagyon ritkán mondanak, és akkor is igyekszenek a lehető legunalmasabbak lenni. Ami még fontosabb, még soha nem hallottam itt embereket beszélgetni. A kereskedelmi rádiók beszélgetős műsorai, amelyekben a műsorkészítők a TV2 vizuális segédeszközei nélkül kénytelenek a hasonló szellemi igényeket kielégíteni, engem is meg szoktak ingatni a kapitalizmus felsőbbrendűségében minden alternatíva, például a tálib stílusú teokrácia felett.

Állítólag a Base FM-nek is vannak olyan műsorai, amiben élő emberek beszélnek. Ott van például a Base Life, amiben a honlapjuk szerint „Árpi aka. RP hozza a legfrissebb és leghasznosabb témákat az alábbi területekről: egészséges életmód, digitalizáció, környezetvédelem, drogprevenció és oktatás.” A Base Life szerencsére hétvégén hajnali öt és hat között kerül adásba, amivel két legyet is ütnek egy csapásra: szórakoztatják az ilyenkor nyugovóra térőket, és talán kielégítenek valamilyen jogszabályi előírást is.

Azért csak „talán”, mert egyébként nem sok jele van annak, hogy a Base FM munkatársait különösebben zavarná a hatályos magyar médiaszabályozás. Az hagyján, hogy délután kettőkor simán NWA-t játszanak, de ugyanebben a műsorsávban leadják Pogány Indulótól is az Afro Beatet, aminek mindjárt a második sora az, hogy „promóterek szopkodják a faszotokat”, és a lendület később sem hagy alább. A Base FM-en az azóta már a Fidesznek nyaló Curtis is nyugodtan méltathatja a különböző kábítószerereket, az elérhető források szerint a rádió igazi gangstaként nem csicskul az NMHH-nak.

Nem véletlenül használják a Base FM által leginkább játszott műfajokra az urban contemporary music gyűjtőnevet: ezek a zenék egyszerűen illenek egy nagyvárosba. Ice Spice-tól az In Ha Mood és KRS-One tanár úrtól a Sound of da Police egy mezőn hallgatva is jó számok, de azért a városi forgalomban ülve és bólogatva, esetleg az éjszakai fények közt 54-re állított tempomattal száguldva az igaziak. Hogy csak két olyan számot említsek, amik a Base FM repertoárjának bizonyos szempontjából két végletét jelentik, egyaránt iszonyatosan jók, és soha a büdös életben nem bukkannának fel más budapesti rádióban.

A rockzenével szemben még mindig alapvetően amerikai feketék által dominált urban contemporary az egyetlen műfaj ma, amiben a kereskedelmi siker és a szó klasszikus értelmében vett művészet kényelmesen megfér egymás mellett egyetlen dalban is. Itt nincs helye a jellegzetesen fehér kéztördelésnek művészet és kommercializáció állam/egyház jellegű szétválasztásáról. Ezért a Base FM-en az a szerencsés helyzet áll elő, hogy az általuk előszeretettel játszott, a színes műhajat, a szürreális műkörmöket, és a büszkén felvállalt hurkákat előtérbe helyező női hiphop Cardi B-től Megan Thee Stallionon át Nicki Minajig ma egyszerre nagyon sikeres és innovatív is. Ugyanez a helyzet az utóbbi néhány évben ezt a műfajt is letaroló latin vonallal, amelynek leghíresebb képviselőjét, Bad Bunnyt is úgynevezett heavy rotationben játsza a Base FM.

Nyilván van, aki nem ezeket a leágazásait szereti a legjobban a rapnek, vagy hát az urban contemporarynak. De a Base FM-ben az a jó, hogy ők a műfaj tényleg szinte teljes spektrumát játszák, és simán szólhat egymás után Vanilla Ice és Gucci Mane. (A Base FM-nél egyébként valakinek súlyos Gucci Mane-mániája van, de ezt semmiképpen sem szeretném jellemhibának nevezni.) Public Enemy, Slick Rick, Beyoncé, Warren G, Future, Asap Ferg, Tupac, Outkast csak hogy egymástól nagyon különböző, de a cikk megírása közben megszólaló előadókat soroljak.

https://jo.444.hu/2024/06/24/base-fm-az-egyetlen-hallgathato-radio-budapesten