Emlékezések
A Bíbor Kiadó gondozásában megjelent könyv három részből áll, első része az emlékezések.
„Megkerestem Imre barátait, pályatársait, hogy ha van olyan emlékük Imréről, amit szívesen megosztanának, akkor írják le. Az emlékezőknek csak a neve szerepel, az Imréhez fűződő viszony többnyire kiderül az emlékezés szövegéből”
– ismertette a szerző, a feleség.
Naplórészletek
A második rész Furmann Imre naplójából egy kötet. Dr. Pankucsi Márta elmondta:
„A férjem éveken át írt naplót, 14 kézzel írt füzet maradt utána. A kézírása nehezen olvasható, és volt kollégája, barátja – aki jól tudta olvasni az írását, így gyakran a verseit is gépelte – Dr. Bihary László vállalta, hogy legépel egy naplófüzetet. Az, hogy éppen ez az időszak került a kezembe, véletlen volt.”
A könyvbemutatón a feleség felidézte, hogy férje többször megjegyezte viccesen, hogy majd ezzel a címmel jelenteti meg írásait: Furmann Imre versei – írta Bihary László. A naplóhoz Bihary László lábjegyzeteket is írt.
III/III-as akták
„Még a férjem kérte ki a Történeti Hivataltól az aktákat. Ezek alapján 1982-től figyelték meg, amiben az a hátborzongató, hogy ő akkor ügyészként dolgozott, az államhatalom része volt. Az első időkben csak a besúgók jelentései készültek, később a telefonunkat is lehallgatták, a leveleinket is felbontották, és végül lehallgatót helyeztek el a lakásunkban. Ebben az a döbbenetes, hogy mi az Avas-déli lakótelepen egy kétszobás panellakásban éltünk. A fiunké volt a gyerekszoba, és a nagyszoba – ahol az MDF is alakult, és a FIDESZ az első miskolci tájékoztató fórumát tartotta – nemcsak a mi szalonunk volt, hanem a nappalink és a hálószobánk is. Ebbe számomra a mai napig szörnyű belegondolni. A megfigyelés az iratok tanúsága szerint egészen 1989 decemberéig tartott, tehát a köztársaság kikiáltása után is folytatódott.”
Megbocsátás
A felesége elmondása alapján Furmann Imre nagyvonalú és megbocsátó volt. Amikor kiderült, hogy kik voltak a besúgói, legyintett és azt mondta: „Nem voltak ők az én barátaim.”
„Én nem vagyok ilyen megbocsátó, mert többen közülük rendszeresen jártak hozzánk, ették a főztömet, itták a borunkat és olyan kapcsolat látszatát tartották fenn, hogy barátaink körébe soroltuk őket, miközben ők jelentettek a tartótisztjeiknek. Nem csak magánemberként, hanem szakmailag is probléma ez számomra – politikai szociológiával foglalkoztam egész életemben – hiszen mit mondjak azoknak az embereknek, akiket ugyanígy be akartak szervezni, és nemet tudtak mondani, vállalva ennek a következményeit”
– mondta el dr. Pankucsi Márta azt, hogy hívő reformátusként miért okoz számára nehézséget a megbocsátás azoknak, akik megfigyelték az életüket.
Ha valaki megkérdezi, mi a hosszú élet titka, azt szoktam mondani, keresztelkedjen át reformátusnak. Ugyanis valamennyien kiválasztottak, hithűként is annak ellenére, hogy mindig elölről kezdik az ébredő vallási játszótér nagy közös áldozását. Ennyit a könyvekről, szavakról, mondatokról, a tettekről, ami látható is, hogy a szabadköművesek mit műveltek a világgal. Meg a másik, hogy a brutális vas problémáit is így kívánták a miskolciakkal lerendezni.
Meg a fiatal gyerekek fiatalon is tartják, igaz balog páter? Hogy a bőr nem sül le a pofátokról!
Holttestet találtak a Vérmezőn
„Helló sötétség, öreg barátom
Azért jöttem, hogy újra beszéljek veled.
„Doktor Úr, mi a gyerek miatt nem válunk el, meg akarjuk várni, amíg nagykorú lesz, mert nem akarjuk őt tönkre tenni. Doktor Úr, mi azért válunk el, mert nem akarjuk, hogy a gyerek ebben a pokolban éljen. Doktor Úr, én soha többé nem megyek férjhez/nem nősülök meg, mert nem akarom, hogy a gyereknek mostohája legyen. Doktor Úr, én azért megyek férjhez/azért nősülök meg, hogy ne legyen csonka a család. Mindenre a gyerek az ürügy. Az olyan öreg pszichológus, mint amilyen én vagyok, ettől a falra mászik. Ismerik a régi viccet? Férj és feleség elmegy a válóperes bíróhoz, véget akarnak vetni a házasságuknak.
– Hány éves a bácsi? – kérdi a bíró a férfitól.
– Kilencvenkét éves vagyok – válaszolja a pasas.
A bíró nagyot néz, és a nőhöz fordul:
– És maga?
– Kilencven.
– És most jutott eszükbe, hogy elváljanak?
– Dehogy, mi már évtizedek óta el akarunk válni, csak meg akartuk várni, míg a gyerekeink meghalnak, nehogy traumát okozzunk nekik!
Személy szerint az a véleményem, hogy a gyerek számára egy kulturált, tehát nem gyilkos indulatokkal telített, nem gyűlölködő válás jobb, mint egy finoman vagy durván cizellált családi pokolban élni. Egyébként többnyire valójában nem a gyerekekről van szó, amikor rájuk hivatkoznak, hanem arról, amit a szülő akar, ami neki jobb.
A flow élmény egy olyan állapot, amikor teljesen elmerülünk abban, amit éppen csinálunk 👌🏾 Ez olyan örömmel tölt fel, hogy minden más eltörpül mellette, és bármi áron folytatni szeretnénk
Na, már csak ez hiányzott!! a nagytudásu B. Tibor,mint politikai tanácsadó közpénzből való finanszirozott visszatérése a semmiért…
Lesz még Tóth-Szántaitól meglepetés, ha a nagypán népét képviseli.