RÁBA JUDIT
RETUS ALATT
Nesztelen meztelenségű álmatag kínpadok,
elcsorbult ölelések,
becstelen mondatok,
elfájtak a közönyben.
Megszokás.
A szokások elhasadt köntösében.
Verd verbálisan, verd fizikálisan,
gyakorold, hogy az elmélet már megvalósult közélet,
egyesület a különlétben, hírnév,
a nevesen névtelen dicsőségben:
emberektől azt nem nyerek,
jön Jézustól a felelet,
nem vagytok már gyerekek,
mégis agyilag a porban hevertek,
gyarlóságokat neveltek,
a fák azt hozzák tavasszal,
ne sajnáld,
ha minden elmarasztal,
pezseg a bulvár úgyis,
ha új egységes világvallás van,
a híd felépült, ha jó volt a régi is,
nyugi, már nyugágy van.
Piszkafa kövér lombozata alatt szenvedélyed oly gyökér,
várni sem muszáj,
a szólam gyönyörű,
fohászként Fentre esdekél.
…
Pofára azért ne ess,
gengszterként!
Nem lehetetlen a dolgok ismeretében!