Rekordmeleg volt júniusban, 13. hónapja dől meg a globális melegrekord – közölte az Európai Unió Copernicus klímaváltozásfigyelő szolgálata.
Noha a 2015-ös párizsi klímakonferencia azt tűzte ki célul, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest plusz 1,5 Celsius-foknál állítsák meg, az elmúlt egy évben ez az érték 1,64 Celsius-fok volt.
Az EU klímatudósai szerint az elmúlt 13 hónapban tapasztalható melegrekord szokatlan, de 2015 és 2016 között is hasonló szériát éltünk át.
A jelentés szerint a hőmérséklet Európa délkeleti részén és Törökországban különösen kiugró volt, míg Nyugat-Európában, Izlandon és Oroszország északnyugati részén az átlaghoz közelebbi vagy az átlag alatti hőmérsékletet mértek. Közben Izlandon, Európa középső részén és a kontinens délnyugati részének nagy területein az idei június az átlagosnál több csapadékot hozott, Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Svájcban súlyos áradások voltak.
Európán kívül a június különösen meleg volt Kanadában, az Egyesült Államok nyugati részén, Mexikóban, Brazíliában, Szibéria északi részén, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és az Antarktisz nyugati részén.
Carlo Buontempo, a Copernicus igazgatója szerint az eredmények nem statisztika eltérések, hanem az éghajlat nagy és folyamatos elmozdulását mutatják.
„Még ha a szélsőségeknek ez a sajátos sorozata valamikor véget is ér, az éghajlat további felmelegedésével új rekordok dőlnek meg. Ez elkerülhetetlen, hacsak nem hagyjuk abba az üvegházhatású gázok kibocsátását a légkörbe és az óceánokba.”
Minél melegebb lesz a bolygó, annál kevésbé tudnak alkalmazkodni hozzá az emberek és az ökoszisztémák.
„Ez nem jó hír” – mondta Aditi Mukherji, a Nemzetközi Mezőgazdasági Kutatási Tanácsadó Csoport igazgatója (CGIAR), az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentésének társszerzője. „Tudjuk, hogy a globális felmelegedés fokozódásával egyre szélsőségesebb események várhatók.”
Egyes ökoszisztémák sérülékenyebbek, mint mások. Az IPCC a legutóbbi tudományos felülvizsgálatában azt állapította meg, hogy egy 1,5 fokos felmelegedés a korallzátonyok 70-90 százalékát pusztítja ki, míg egy 2 fokos szinte teljesen kiirtja azokat.
A Guardian által készített felmérés szerint az IPCC több száz szerzőjének háromnegyede arra számít, hogy a bolygó 2100-ig legalább 2,5 fokkal melegszik fel, de a tudósok fele 3 fok feletti hőmérsékletnövekedést vár. Az eltérés kicsinek tűnik, de valójában a széleskörű emberi szenvedés vagy egy félig disztópikus jövő közti különbség a tét.
Mukherji az 1 fokos globális felmelegedést egy enyhe lázhoz, az 1,5 fokost pedig egy közepes és magas lázhoz hasonlította. „Most képzeljünk el egy emberi testet, amely évekig [ilyen] hőmérsékleten van. Vajon az az ember normálisan fog-e még működni? Jelenleg ez a mi földi rendszerünk. Válsághelyzet van.”
Francois Gemenne, az IPCC egyik szerzője szerint nem arról van szó, hogy „1,5 fok, vagy halál”, minden 0,1 fokos különbség nagyon sokat számít. A legjobb esetben is fel kell készülni egy melegebb világra, és fel kell turbózni a cselekvési terveket.
Nyáron nyár van és meleg. Ész megáll. 😀
Hány éves vagy, nyikhaj? Hány éves tapasztalatod van?
Én Annalena Baerbock ,F.Nagy Zsuzsanna és pancsoló kislány imádó vagyok.
https://www.youtube.com/watch?v=emht2dDOKCs
a kis Grétácskát kérdezted már?
A jó példa ragadós. A 3. világháború + szankciók nélkül nincs „klímavédelem”. Joe Biden szavára a vize-lápos mocsarakban metánt termelő baktériumok is leálltak. Miskolc szeméthegye a cementgyár mögött is sztrájkol. 😁😂🤣😀
„Az Új-Mexikó államban található olaj- és gázkutakból és csővezetékekből lényegesen nagyobb mennyiségű metán szivárog, mint azt a korábbi adatok mutatták – derült ki a Stanford Egyetem kutatóinak vizsgálatából. A metán köztudottan a globális felmelegedés egyik fő okozója, sokszor erősebb, mint a szén-dioxid.
A Permian-medence felett gyűjtött légi adatok friss elemzése azt mutatja, hogy az ottani olaj- és gázipari létesítmények óránként 194 tonna metánt bocsátanak ki – ez a szám hatszorosa az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség legutóbbi becslésének. A riasztó tanulmányt, amelynek szerzői Yuanlei Chen és Evan Sherwin, az Environmental Science & Technology című folyóiratban tették közzé szerdán.
A két kutató leírta, hogy hitetlenkedtek, amikor először látták a megdöbbentő eredményeket. Dr. Sherwin, aki a Stanford Egyetem energiaforrás-technológia posztdoktori kutatója, a The New York Timesnak elmondta, hogy ő és kollégája „az elmúlt több mint két évet azzal töltötték, hogy ide-oda járkáltak és azon gondolkodtak, hogyan tévedhettek, és beszélgettek a metánnal foglalkozó más szakértőkkel”. Megjegyezte, hogy a kezdeti kételyek után a kutatók „rájöttek, hogy ez a legjobb becslésünk a metánkibocsátásról ebben a régióban és ebben az időben, és ezt közzé kell tennünk”.
A kutatók minden egyes helyszínen többször is végeztek méréseket, mivel a metánkoncentráció idővel ingadozik, mert a kutak időnként szándékosan kibocsátják a gázt egy szellőztetésnek nevezett folyamat során. Az üvegházhatású gáz azonban az elöregedett vagy hibás berendezések miatt magától is szivároghat.
A tanulmány szerint a metánszivárgások „túlnyomó többségéért” viszonylag kis számú kút felelős, ami azt jelzi, hogy a problémás helyek problémáinak kezelésével a metánkibocsátás általános szintje kordában tartható.”