Egy hónap telt el a választások óta és láthatóan még mindig nincs minden seb összevarrva, pláne nem begyógyulva. Sokan az ellenzéki oldalon még mindig nem értik igazán, hogy mi történt, keresik az okokat, a felelősöket. Mi pedig egy hónapja tűrjük néhány korábbi politikai szövetségesünk rágalmait, hazugságait. A magam részéről nem is kívánok azokra reagálni, akik érdemi teljesítmény híján a pártlogóktól és az „összefogásért” való hisztitől vártak szavazatokat (DK-LMP egyes tagjai). Támogatóink közül nem sokan kérik számon rajtunk, hogy ezekkel az emberekkel miért nem kötöttünk szövetséget, és akinek mégis kétségei vannak, azok véleményem szerint nem csak az előző, hanem a következő évek közgyűlési tevékenységéből is világosan látni fogják majd az okokat.

Viszont talán érdemes összefoglalni az elmúlt esztendők történéseit, hogy lássuk, mégis hogyan jutottunk el idáig. Nyilvánvalóan tartozunk bizonyos magyarázattal, nem csak a választók irányába, de azok felé a Miskolcért elkötelezetten dolgozó önkormányzati és holdingos, vagy tagvállalati munkavállalók felé is, akiknek veszélybe kerülhet az állása a várható politikai tisztogatások miatt. Még akkor is így van ez, ha okkal feltételezhetjük, hogy egy DK-s vezetés is szakmai kvalitástól függetlenül mindenkit kirúgna, akitől nem számíthat feltétlen lojalitásra.

A választást megelőző években a városvezetés ellenzékét a Fidesz-KDNP és a Demokratikus Koalíció, valamint közgyűlésen kívül annak szatellitje, a Fideszhez sok szállal bekötött LMP alkotta. Ez nem az én politikai fikcióm, elég ránézni fontos közgyűlési szavazásokra (pl. a 2024-es költségvetés), valamint a DK-LMP nyilvános kommunikációjára, amelyben a városvezetést és a polgármestert személyesen is, fizetett hirdetésekben és a kormánypárti, sőt egy időben (amíg DK-s irányítás alatt állt a MIKOM) az önkormányzati média hasábjain is támadták, gyalázták.

A DK 2023 év elején nyíltan is Veres Pál megbuktatását és a várost vezető szövetség leszalámizását tűzte ki célul, akár azon az áron is, hogy a Fidesz nyerje a 2024-es választást. Erre nem csak Hegedűs Andrea polgármesterjelölti megnevezése, hanem egy 2023 őszén született elemzés is rávilágít.

Ebben kijelentik, hogy a DK-nak kell dominálnia az ellenzéki térfelet, s ugyanitt kilátásba helyeztek egy még a korábbiaknál is erősebb lejárató kampányt a polgármester ellen a választáshoz közeledve. Ezt végül meg is tapasztalhattuk, csak Veres Pál helyett ekkor már Varga Andrea volt a célkeresztben.

Jellemző, hogy a pártközi egyeztetéseken – minden próbálkozásunk ellenére – a DK nem volt hajlandó nevekről, körzetekben indítható, beágyazott, esélyes jelöltekről tárgyalni, kizárólag kvótákban gondolkodtak. Többször hangsúlyozták, hogy a Veres Pál ellen dolgozó, a választók képviseletére – ekkor még négy párt egybehangzó véleménye szerint – alkalmatlan embereket nem vonják vissza, hiszen az az ő belügyük, ugyanakkor vétózni akarták azokat, akiket saját pártjuk szempontjából árulónak bélyegeztek.

A mi álláspontunk világos volt: az országos politikai ellentéteket félretéve hajlandóak lettünk volna együttműködni abban az esetben, ha a DK és az LMP levonja a Fidesszel közös – és Miskolcnak káros – helyi politikájuk és a 2019-es szövetség szétverésének személyi konzekvenciáit, valamint, ha kiterjesztjük az összefogást minden 2019-es szereplőre, így a civil szervezetekre is. Erre egyáltalán nem volt hajlandóság, ami azt jelentette, hogy a miskolci DK-nak végig konkrét, kitűzött célja volt a Fidesszel közös politikai rombolás.

Végül a DK el is érte célját, Veres Pál visszalépett a választáson való indulástól. A DK szeme előtt továbbra is egyetlen cél lebegett, maguk alá gyűrni az összes ellenzéki pártot és általuk irányított polgármesterjelöltet indítani „közös” jelöltként. Úgy akartak a választókerületek legalább felében jelöltet indítani, hogy még maguk sem tudták, hol kit támogatnának, hiszen még a holdudvarukban sem találtak elegendő alkalmas személyt.

A teljes elszigetelődés küszöbén két dolog fordította meg a trendet és mentette meg a miskolci DK-t a megsemmisüléstől:

– megtalálták Dr. Barkai Lászlót, aki bár a politikában teljesen, Miskolcon pedig nagyrészt idegenül mozog, a neve és a pedigréje alapján fényévekkel potensebb jelöltnek tűnt, mint az addigi kényszermegoldás, Hegedűs Andrea

– átállt az oldalukra az MSZP, amely addig végig (majdnem a polgármester visszalépéséig) kitartott Veres Pál mellett. Habár a szocialisták közül többen rossz szemmel nézték a párt országos testületi belépését is a DK-ba, végül senki nem mert ellenállást kifejteni a „kiugrással” szemben, azzal vigasztalva magukat, hogy a miskolci kompenzációs listán első helyet kaptak Gyurcsány Ferenctől.

A kommunikáció a pártok között ekkor sem szűnt meg. A DK – és eztán már az MSZP is – folyamatosan nyomasztotta hol szép, hol csúnya szavakkal minden csatornán az összes többi párt és szervezet tagjait, szimpatizánsait, vagy épp azok munkatársait, rokonait, ismerőseit, hogy lépjenek be az „összefogásba”. Többször egyeztettünk is, újra és újra kifejezve azt a világos minimumkövetelésünket, hogy a Fidesszel összejátszó, folyamatosan a várost vezető szövetség ellen dolgozó emberek jelöltségéhez nem adhatjuk a közösségeink nevét. Ekkor odáig ment a DK, hogy polgármesterjelöltjük közösségi oldalán nyíltan és szemérmetlenül hazudták, hogy támogatásunkról biztosítottuk őket, noha ilyesmi egyszer sem hangzott el.

A helyben szervezetileg sokkal erősebb, jelöltek tekintetében jóval potensebb MSZP közben sodródott azzal az árral, amit a két-három ember által irányított DK(-LMP) keltett. Még ekkor is volt egyeztetés koordinációról, amelyet elméletben nem vetettünk volna el, ha azzal olyan képviselőjelölt(ek) győzelmét tudtuk volna segíteni, aki megítélésünk szerint valós és érdemi alternatíva a fideszes jelöltekkel szemben.

A DK azonban nem tudta levetkőzni korábbi attitűdjét és kizárólag olyan megoldást tartott volna elfogadhatónak, amelynek üzenete az ellenfelek teljes behódolása.

Ebbe nyilvánvalóan nem lehetett belemenni, hiszen azzal a meglévő szavazótáborunkat is elveszítjük, ráadásul olyanoknak tettünk volna szívességet, akik mentalitásban, működésben, hozzáállásban nem különböznek a Fidesztől. Sőt, a negatív kampányban, a lejáratásban, az aljas mocskolódásban ezúttal köröket vertek a kormánypártokra a választás előtt, bár ez nyilván annak is köszönhető, hogy utóbbiak ekkor már nyeregben érezték magukat.

„Hát így…”

A többi már történelem. Számos kiváló embert ismertem meg az elmúlt öt évben minden pártban és szervezetben, őszintén remélem, hogy velük lesz még alkalmam együtt dolgozni. A 2019-es választásnak azzal a (naivnak bizonyuló) hittel futottunk neki jópáran, hogy az országos politikában meglévő ellentéteket jó helyi ügyek érdekében félre lehet tenni, hogy nem pártokkal, hanem egyes emberekkel, közösségekkel, Miskolc érdekében meg tudjuk találni a közös hangot, hiszen a helyi politika – a központosító, az önkormányzatiságot kiüresítő pártállam miatt – nem az ideológiák terepe. Ez politikailag nem sikerült, bár fejlesztéspolitikában, gazdálkodásban, társadalmasításban, ifjúságpolitikában és még számos téren ennek ellenére igenis sikeres volt az elmúlt öt év. A pártérdekek és az egyéni érdekek végül felülkerekedtek, a működésben pedig előkerültek sokaktól azok a rossz reflexek is, amelyek már 2010-ben a Fidesz óriási győzelmét okozták országosan, és itt Miskolcon is.

Az eredeti bejegyzés Szarka Dénes Facebook-oldalán jelent meg.