A könyvhétre jelent meg Furmann Imre – Emlékezések, naplórészletek és III/III-as akták című kötet, melynek szerkesztője Pankucsi Márta, aki a költő és jogász felesége és társa volt.
A Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével kitüntetett Furmann Imre, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egykori szervezője, majd alelnöke, a miskolci szervezet alapítója, 1951-ben Nyékládházán született. Felesége szerint egyszerre volt szúrós tekintetű, kemény, és szelíd, szeretetteljes ember. Mindig kimondta az igazat, de soha senkit nem akart megsérteni. Annak örült a legjobban, hogy vér nélkül sikerült a rendszerváltoztatást megvalósítani. Ettől jobban csak az egyetlen gyermeküknek, Dávidnak örült. Pankucsi Márta úgy véli, hogy férje 2010-ben fiuk elvesztésébe halt bele, aki négy évvel korábban, 27 évesen hunyt el. Nyékládházán a Művelődési Házat Furmann Imréről nevezték el.
A Bíbor Kiadó gondozásában megjelent könyv róla szól, neki állít emléket, miközben felvillantja a rendszerváltoztatás körüli megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel teli éveket és eddig megörökítetlen történéseit. A kötet első fejezetében Furmann Imre barátainak, volt munkatársainak visszaemlékezései olvashatóak, második fejezete a ’90-től haláláig írt 14 füzetes Napló egyik füzetének feljegyzéseit tartalmazza, harmadik része a megfigyeléséről készült és a Történeti Hivataltól kikért III/III-as aktákat mutatja be. A könyvről Pankucsi Márta jogász- szociológussal beszélgetünk.
Barátságok, megfigyelések, árulások, megbocsátás
A szociológus elmondta, hogy férje az MDF 1987-es lakiteleki megalapítása után óriási lelkesedéssel és hittel látott neki a mozgalom megszervezéséhez előbb Miskolcon, majd a megyében, aztán pedig országszerte. 1988. március 5-én az Avas-déli 2 szobás panellakásban megalakult az MDF helyi csoportja. Azt tervezték, hogy ezen a napon minden megyében létrejön egy, de csak Miskolcon és Kiskunmajsán szerveződött meg. A hatalom próbált mindenkit visszatartani.
– Gyönyörű nap volt ez annak ellenére, hogy sok barátunk arra kért minket, hogy mondjuk le, mert biztos források alapján tudják, hogy mindenkit letartóztatnak, aki ott lesz – idézte fel a történteket Pankucsi Márta, aki arról is beszélt, hogy még most is megdöbbentő neki azzal szembesülnie, hogy férjét 1982-től megfigyelték, ami 1989 decemberéig tartott, tehát még a köztársaság kikiáltása után is folytatódott. Mint kifejtette az első időkben csak a besúgók jelentései készültek, később a telefonjukat is lehallgatták, a leveleiket is felbontották, majd lehallgatót helyeztek el a nagyszobájukban, ami egyben a társalgójuk, a nappalijuk, a dolgozójuk, a fogadójuk és a hálószobájuk is volt. Megosztotta lapunkkal azt is, hogy amikor kiderült, kik voltak a besúgók, férje nagyvonalú emberként hamar megbocsátott. Neki azonban ez nem megy könnyen, hiszen azok, akik rendszeresen hozzájuk jártak hosszú ideig keltették a barátság látszatát.
Félelem nélkül élni
A könyvből egyértelműen kirajzolódik, hogy az első szabad parlamenti választások nyomán megalakuló kormány időpontjáig, a több mint negyven éven át tartó diktatúra, kiszolgáltatottság és félelem uralkodott hazánkban. Pankucsi Márta elmesélte, hogy férje gyakran ismételgette, s nem véletlenül, hogy „Ne féljetek!”. Ezt mondta az MDF megalakulásánál, és a halála előtt is. Emberhez méltó életet szeretett volna mindenkinek. Azt akarta, hogy mindenki a saját tehetsége, szorgalma és teljesítménye alapján boldogulhasson. Ezért küzdött mindig. Amikor megtörtént a rendszerváltás, vagyis létrejött a demokrácia, a piacgazdaság és kivonultak a szovjet csapatok, akkor befejezte a pártpolitizálást. Tudta, ahhoz, hogy mindenki felemelt fejjel élhessen, hosszabb idő kell. Ezután alapította meg a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Irodát, majd az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnökhelyettese lett.
Jön a folytatás
Az Emlékezések, naplórészletek és III/III-as akták című kötet az első a sorban, hiszen a Naplóból 13 füzet még bemutatásra vár, és még sok lehallgatási jegyzőkönyvet is fel kell majd dolgozni.
Az embereknek nem volt emberjogi bizottságuk, mert őket győzték le az ózdiakkal.
A cigánysátor szerencsére nem épült meg. Ha már az érdemeit méltatjuk…
Hagyjátok már ezt a furmannimrézést. A kedves özvegy nyomja a propagandát mögötte. Számos egyéb jó gondolkodású rendszerváltó volt Miskolcon, a megyében.
Együttérzek az özveggyel, hogy elvesztette a férjét, a gyerekét. Sőt még azt is megértem, hogy ebben igyekszik a lelki békéjét megtalálni, de azért ne felejtsük már el, hogy egyedül nem tudott volna érdemit lépni a rendszerváltás érdekében. Az meg, hogy még költő is volt egy állapot. Más meg a kokillák működését koordinálta, a harmadik meg rendszerváltóként éppen jogászként dolgozott napközben, este meg bontotta a falat.
Furmann egy faxp volt