Az igazi menők nem triplaszaltóval és krokodilos úszógumival nyűgözik le a strandok népét, hanem olyan minőségi olvasnivalóval, aminek láttán még a flegma lángosos is haptákba vágja magát. Íme a 7 legádázabb strandkönyv a Qubit szerzőinek ajánlásával.

1. David Foster Wallace: Végtelen tréfa

A forróság kikezdi az agyat, a nap nem akar lekopni az égről, a nyár időtlensége olyan érzetet kelt, mintha pszichoaktív kísérlet alanyai volnánk, elhagyjuk az oksági gondolkodás béklyóit. és elszabadulnak az asszociációk. Minden olyan, mint a szabi előtt, pontosan úgy néz ki, mint ahogy megszoktuk, csak a dolgok elkezdik más arcukat mutatni, a történések többrétegű, titkosabb módon kapcsolódnak össze. Ebben az állapotban érdemes elővenni a strandszatyorból az amerikai posztmodern irodalom nagy opuszát, amely a ’90-es évekbe vetít egy olyan jövőt, ami gyakorlatilag itt van. A hiperfogyasztói társadalomba belenövő X-generációs fiatalok vad élete egy teniszakadémia laboratóriumában. Olvaszd egybe a Súlyszivárványt a Törless iskolaéveivel, adj hozzá MTV-s popzenét, szteroidokat és egzisztencialista tudatfolyam-prózát. Kis adagokban fogyasztandó, hosszú ideig, akár egy nyáron át. Wallace nyelvét két remek fordító, Kemény Lili és Sipos Balázs hihetetlenül burjánzó magyar szöveggé változtatta, a vaskos kötet alatt összeroskad a napozóágy. Mi pedig a regény rakétáján elhúzunk az égbolt felé, és groteszk panoptikumnak kezdjük látni a parti föveny népét. – Nagy Gergely

2. Richard C. Atkinson és Ernest Hilgard: Pszichológia

Pszichés betegségek, személyiségmodellek, traumaválaszok, családi minták és sémák… lehet, hogy nem találkozol minddel a strandon, de ha árgus szemekkel figyeled a szomszéd gyékényen fekvő párt, a hisztiző gyerekével vitatkozó anyát vagy a több generációs családi nyaraláson söröző férfiakat, könnyen találhatsz illusztrációt a könyvben olvasottakhoz. Az Atkinson-féle Pszichológia, bár tankönyv, és annak is elég súlyos, kiváló nehezék a törölközőre, csodás önvédelmi eszköz, ha meg kell védened magad, sőt jógatéglának is használhatod, ha ellazítanád a megfáradt izmaidat az olvasás után. Méretének köszönhetően elbújhatsz mögé, garantáltan nem ég le alatta az arcod, és az edzést is letudod, ha kézben tartva olvasod, a kötet ugyanis 2,2 kiló. De ki viszi ezt magával a strandra? Lelkes pszichológushallgatók, érdeklődő amatőrök és bárki, aki nem csak Freud és Jung elméleteit szeretné megismerni a pszichológia tárgyköréből. Olvashatsz benne a legvadabb szociálpszichológiai kísérletekről, és választ kaphatsz arra is, hogy milyen normatív kríziseket kell átélned a felnőtté válásig. Vagy, hogy amiket átéltél, azok mennyire tekinthetők az élet velejáróinak. Atkinson és Hilgard a könyv megírásakor nem a szórakoztató faktort tartották szem előtt, hanem a tényeket és az információkat: 750 oldalnyi tudást kaphatsz, amit jól szemléltet az is, hogy csak az irodalomjegyzék teszi ki a könyv közel egytizedét. Külön ajánljuk a 11. és a 14. fejezeteket, amikkel rögtön a belevághatsz a dolgok közepébe, és megismerheted az érzelmi motivációkat, valamint a stressz és az egészség kapcsolatát – utóbbiról talán nem is árt, ha pont a nyaraláson olvasol, hogy a munkába visszatérve kicsit tudatosabban szervezd a mindennapokat. – Kun Zsuzsi

3. A Szent Korona magyarországi kalandjai (1301–2001)

Nem engedik be a négyes pakk lágert a strandra, de hiányzik a súlya? Az egyhetes nyaralás lehető legtöbb pillanatát a napozóágyban tervezi tölteni, miközben a család a koszos tengervízben áztatja magát? Vagy egész egyszerűen csak kíváncsi, hogy mit tudhat egy 796 oldalas, 2300 grammot nyomó (a hivatalos, 2050 grammos adatot a konyhai mérleg írta felül), 7900 forintos tanulmánykötet, amely három hónappal a megjelenése után máris utánnyomásra kényszerült a nagy érdeklődés miatt? A Szent Korona magyarországi kalandjai (1301–2001) című vaskos könyv persze sokkal-sokkal több, mint holmi nehezék a törölközővel letakart értéktárgyak kupacára: a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet munkatársai nemzeti kincsünk több mint 90 belföldi kalandját tudták rekonstruálni, amit a Pálffy Géza által szerkesztett kötetben közel háromszáz illusztráció és színes térkép tesz még befogadhatóbbá. Miért kellett a koronát a svédek elől menekíteni a 17. század közepén? Hogy bukkantak rá az 1848–49-es szabadságharc alatt a Havasalföldre vezető út mentén elásott koronázási jelvényekre, miután azok négy évet töltöttek a föld alatt? És ki volt az eddigi egyetlen személy, akinek egy magánlátogatáson a koronaőrök kinyitották a szigorúan zárt koronaládát? Ötven faktoros naptejet fel, zsugor vizet bekészíteni, és addig fel nem kelni a napozóágyból, amíg ezek ki nem derülnek – az esetlegesen elhúzódó nyaralás miatt a család többi tagja igazán nem fog bánkódni. – Bodnár Zsolt

4. Howard Phillips Lovecraft összes művei

Ha vízpart, pláne tengerpart kerül szóba, egyértelmű, hogy mit visz magával a felkészült utazó: természetesen törölközőt és Lovecraft összes műveit három kötetben. Nem épp tipikus strandos olvasmány, de tökéletes az előbb-utóbb jelentkező mizantrópia kiélésére. Ordítanak a gyerekek? Drága a fagyi? Meleg a sör? Mindez semmi a kozmikus horrorhoz és ahhoz képest, hogy mi lapul a tenger fenekén; rugdossátok csak a homokot, rakjátok át a törölközőmet a napos részre, amíg nem figyelek oda, hallgassatok valami minősíthetetlen, ocsmány zenét, és ordítsatok, ahogy a torkotokon kifér, hátha a végén felébred Cthulhu, aztán szétcsap a lángososok között! Sajnos az amerikai író sosem jutott el a Balatonhoz, de mivel minden nagyobb vízfelülettől pánikroham és ájulás fogta el, valószínűleg a magyar tenger is nagy hatást gyakorolt volna rá. A három vaskos, keménytáblás kötet további nagy előnye, hogy szeles időben kiválóak nehezéknek is, és bár ma már elég drágák és nehezen beszerezetők, normális Lovecraft-olvasó úgysem közelíti meg a szükségesnél jobban a vizet, szóval attól nem kell tartani, hogy a könyvek nedvesek lesznek. – Dippold Ádám

5. Haraszthy László: Magyarország fészkelő madarainak költésbiológiája

Haraszthy László világviszonylatban is párját ritkító oológiai (gy.k.: tojástani) enciklopédiája nélkül magát valamire tartó magyar természetbarát nem indul el a strandra – függetlenül attól, hogy egy medence vagy egy tó, folyó, illetve holtág partján igyekszik átvészelni az aktuális hőhullámot. A kétkötetes ornitológiai alapmunka, amellett, hogy mérete és tömege okán sokat elárul a napfürdőző általános fizikai állapotáról, nem mellesleg nehezen megkérdőjelezhető tudományos tekintélyt kölcsönöz a vele együtt mutatkozónak, miközben a haszontalan időtöltés miatti önmarcangoló lelkifurdalást is távol tartja a strandolótól. A 240 faj kotlási, fiókanevelési viselkedését, fészek- és tojástípusait 2268 festőien részletgazdag fotón bemutató, 3 millió 806 ezer leütéssel megírt szöveg kellő magabiztosságot garantál bármely helyzetben, legyen az kellemes vagy kellemetlen. Az 1782 oldalon felhalmozott tudományos tényanyag szavatolja, hogy a manapság létkérdésnek számító élethosszig tartó tanulás folyamata el ne akadjon, miközben az információtömeg emészthetőbbé tételére közbeszúrt madarászsztorik gondoskodnak a megérdemelt kikapcsolódásról. Ízelítőként említenénk a kötetzáró sztorit, miszerint Haraszthyt kutatóbiológus felesége egyszer elküldte otthonról az alig egy kilométerre lévő boltba tejért, ám ő csak hosszú órák múlva tért haza. A visszaúton ugyanis megpillantott egy cigánycsuk (Saxicola torquatus) tojót, és rögtön a nyomába eredt, ám mivel a madárnak nem volt sietős visszatérnie a fészkére, neki is várnia kellett az egyre kétesebb minőségűre melegedő tejjel a kezében. Az oológiai enciklopédiával az egészséges életmód is garantált, hiszen már a két, együtt 14 kilogrammot nyomó kötet rövidebb távú cipelésével is legalább két lángosnyi kalória elégethető. – Vajna Tamás

6. Krász Lilla: Születés és anyaság a régi Magyarországon – 16. század eleje – 20. század eleje

Bár súlyban találni tekintélyesebbet az 1450 grammos című, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete által kiadott kötetnél, a témát tekintve kevés súlyosabb könyvvel mutatkozhatnánk a strandon. A 448 oldalas, méhfecskendőkkel, véres bábaköténnyel és sebészeti eszközökkel gazdagon illusztrált kötet tökéletesen alkalmas lehet arra, hogy szomszédaink odébb húzódjanak a közelünkből, és átengedjék nekünk a vízpart egyetlen árnyékos pontját – ehhez elég megmutatni bármelyik fürdőruhára vetkőzött, felhőtlenül kártyázó strandtársunknak, milyen érdekes, ahogy a bábákat a forcepsz vagy a fogó és a kampó használatával egyre inkább háttérbe szorították a férfi gyógyítók a 18. század közepétől, vagy hogy az anya és a gyermek szimbolikus összetartozását jelképező köldökzsinórt nem ásták el a szülés után a placentával együtt, hanem megszárították és beletették egy énekeskönyvbe vagy a Bibliába, évek múltán pedig szerepet kapott a gyermek ügyességi próbáján. Ha pedig sikerült biztosítanunk magunknak a legjobb helyet a vízparton, belemélyedhetünk az ELTE BTK Történeti Intézetének oktatója által írt és szerkesztett nagy ívű munka olyan további finomságaiba, mint az elmúlt évszázadok asszonyainak fogantatás, gyermekágy vagy éppen szoptatás-táplálás körüli elementáris élményei. A végére egész máshogy fogunk születésünk körülményeire, és a korábbi évszázadokhoz képest még a strand vécéjében is szinte steril állapotainkra tekinteni. – Radó Nóra

7. Montaigne: Esszék III.

„Szellemünk legtermékenyebb és legtermészetesebb gyakorlása szerintem a társalgás – írja Michel Eyquem de Montaigne A társalgás művészetéről szóló, 1580-ban kiadott esszéjében. – A könyvek tanulmányozása bágyadt és gyenge mozgás, mely nem hevíti fel az embert, míg egy beszélgetés egyszerre tanít és gyakoroltat. Ha erős lélekkel és kemény ellenféllel társalgok, oldalba kap, jobbról és balról is megszurkál; képzelete az enyémet is meglendíti; a féltékenység, becsvágy, versengés önmagam fölé kényszerít és emel, az egyetértés pedig mindennél unalmasabb egy beszélgetésben.” Ha Montaigne összegyűjtött esszéinek harmadik kötetét viszed magaddal a strandra, három legyet ütsz egy csapásra:

1. nem kell hatalmas fóliánst magaddal cipelned ahhoz, hogy kitűnj a tömegből;
2. a borító eleve azt üzeni, hogy eljutottál a harmadik kötetig, tehát nem szánalmas pozőr vagy, hanem fekete öves olvasó;
3. ha valaki véletlenül rákérdez, hogy mit olvasol, közölheted, hogy már Montaigne is leírta, hogy az olvasás hülyeség, és ennek szellemében egyből vérpezsdítő társalgást kezdeményezhetsz.

A legbátrabbak az eredeti, francia kiadással is próbálkozhatnak, a siker garantált! – Vajda Gábor