„Beállok a ház elé, mert lehet, hogy a GPS ki sem adja a Szentpéteri kapu 3.-at” − figyelmeztet a telefonban Madaras Péter, a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál programigazgatója, a Pressburger-projekt egyik vezetője, mielőtt fotós kollégámmal letérnék az autópályáról.
Bár a navigáció nem hibázik, ha nem néznénk a kijelzőt, szemrebbenés nélkül elsuhannánk a kopott, fakó épület előtt. Nincs benne semmi kiemelkedő, nem ragadja meg a tekintetünket, egyszerűen beleolvad a miskolci városképbe. Miután odasétálunk a ház elé, elégedetten konstatáljuk: ez az. Mindössze egy kicsi tábla jelzi a bejárati ajtó felett, hogy valamivel többet érhet, mint a többi épület, de nekünk ennyi most elég, célba értünk.
Madaras Péter a ház előtt vár ránk, majd előkapja a kulcsot, és nyitja az ajtót. Az utazás előtt csak reménykedtünk, hogy bejutunk a felújításra váró házba, tartottunk attól, hogy az állapotok miatt nem kapunk zöld jelzést a nézelődésre. De bent vagyunk, Madaras pedig már vázolja is a lényeget.
Szeptemberben indul a projekt, huszonkét hónapunk lesz befejezni. Most még méltatlan állapotok uralkodnak itt, de az épület szerkezetileg egész jól fest, szerencsére nem kell lebontani. Az alsó szinten már dolgoznak is, a burkolatot verik le.
Az egykori lakók már rég maguk mögött hagyták az épületet, a pókhálós fürdőkádak peremén árválkodó borotvák és a polcon hagyott mesefigurás poharak emlékeztetnek arra, hogy a 2000-es években itt családok éltek. Ma már csak az alsó szintre befészkelt feketerigó-család lehel némi életet a Pressburger-ingatlanba. A kicsi madárkáknak azonban szintén költözniük kell, hiszen a projekt heteken belül elindul…
Méltó emléket kap
Hollywood magyar zsidó szülőatyjairól, Zukor Adolfról és Fuchs Vilmosról − akik szintén a régió szülöttei −, a Paramount Pictures, valamint a 20th Century Fox alapítóiról az elmúlt években ismét egyre többet lehetett hallani, hiszen nemcsak életrajzi könyv készült róluk, hanem film is, amely a tervek szerint 2025 elején kerül a nézők elé.
Hollywood magyar zsidó szülőatyjai – az első nagyjátékfilm, az első Oscar-díj és Zemplén
Ricséről és Tolcsváról emigráló magyar zsidók, akik nélkül nincs amerikai filmipar.
Pressburger Imre (vagy ahogyan Angliában híressé vált, Emeric Pressburger) azonban hasonló életutat járt be, mint hollywoodi sorstársai, csak éppen forgatókönyvíróként, és nem a tengerentúlon, hanem az Egyesült Királyságban. Pressburger neve nem csupán a köztudatban nem maradt fent, de még filmes berkekben sem ismerte mindenki.
Amikor húsz éve elkezdtük a CineFestet, még magam sem tudtam, ki volt az a Pressburger Imre, nem is hallottam róla. Miután felfedeztük Miskolcnak ezt az Oscar-díjas alkotóját, hamar kiderültek róla dolgok, például, hogy kik az unokái, és megtaláltuk a szülőházát is
− mondja Madaras Péter.
Madaras Péter
Oscar-díjas forgatókönyvíró
Pressburger Imre 1902-ben született Miskolcon, Zukorékhoz hasonlóan zsidó felmenőktől. Az 1920-as években Berlinben ismerkedett meg a dramaturgiával, a nácik egyre erősödő hatalma miatt azonban Párizsba menekült. 1935-ben költözött Angliába, három évvel később Emericre változtatta a nevét.
Ott egy magyar filmes közösségre talált, akik szintén az üldöztetés elől mentek oda. Köztük volt Korda Sándor, a London Films tulajdonosa, aki forgatókönyvíróként alkalmazta Pressburgert.
Szintén Angliában találkozott Michael Powell-lel, akivel együtt dolgozott a The Spy in Black című 1939-es filmen. Párosuk az akkori brit filmek legjavát készítette. 1943-ban közös produkciós céget alapítottak, az Archers Filmet. A 49. szélességi fok (49th Parallel) című filmjükért Oscar-díjat kaptak a legjobb eredeti történet kategóriában. Pressburger 1946-ban kapta meg az angol állampolgárságot.
Merthogy a vér nem válik vízzé, Pressburger Imrének mindkét unokája elismert filmes szakember lett: Andrew Macdonald nevéhez fűződik minden idők egyik legjobb skót filmje, az 1996-os Trainspotting, míg a szintén Oscar-díjas Kevin Macdonald is a filmrendezés mellett tette le a voksát: a nagyapjáról is készített már filmet, amelynek apropóján (a CineFesttől teljesen függetlenül) korábban ellátogatott Miskolcra, de a felújítási projektről is tud.
Az épületről a CineFest Egyesület körülbelül tizenöt évvel ezelőtt értesült. Mivel egy civil szervezetnek és a fesztiválnak nincsenek olyan lehetőségei, hogy önerőből megmentsenek egy 350 négyzetméteres ingatlant, Madarasék azonnal elkezdtek lehetőségek után nézni.
„Az önkormányzat az akkori bérlőket kirakta innen, aztán elindult egy közös gondolkodás arról, hogyan lehetne megmenteni, felújítani, és mit lehetne kezdeni az ingatlannal. Az önkormányzattal közösen 2007-ben állítottunk itt egy emléktáblát. Utána 2009-ben egy nagyon szép pillanatnak lehettünk szemtanúi, a CineFestre eljött Pressburger unokája, Kevin Macdonald, és megkoszorúztuk az Oscar-díjas nagyapa emléktábláját” − mondja Madaras.
„AZ OSCAR-DÍJAS NAGYAPA EMLÉKTÁBLÁJÁT MEGKOSZORÚZZA AZ OSCAR-DÍJAS UNOKA MISKOLCON. NAGYSZERŰ KULTÚRTÖRTÉNETI PILLANAT VOLT.”
„Azóta eltelt tizenpár év, és most jött el a pillanat, amikor az aktuális önkormányzat ingatlankezelője úgy döntött, hogy az ingatlant értékesíteni kívánja. Mi közbeléptünk azzal a kéréssel, hogy ne tegyék, mert nem védett a ház, ezért valószínűleg lebontanák. Mivel befektetői szemmel nem tűnik értékes ingatlannak, nem bíztunk benne, hogy megmarad ez a nem védett, de kultúrtörténeti szempontból jelentős ház” − emeli ki.
Miskolcionizmus numero N+1
Mikor lesz hivatalos nyelv a héber?
Nyomul a selejt !
Eljött az idejük, már nagyon régóta szervezkedtek.
ha ennyire kíváncsi vagy majomfejű retard
miért nem kérdezed meg a gömbártányodat, hogy mikorra tervezi
ő származásilag is érintett, ha az állatokkal fajtalan ősöket nem vesszük figyelembe
ne itt, ott vinnyogjál nála felcsúton, küretmaradék!
Én elbontottam volna azt a szar házat. Pressburger egy senki volt, azért nem ismerik
Téged ,hogy hívnak?
„És egyet jó lesz meggondolnia Európának. Ma még sokan mosolyognak Nyugaton a zsidó imperializmus veszélyein. Pedig ez a veszély napról napra óriási arányokat ölt. És ennek az imperializmusnak a győzelme az európai múlt, az európai közös fejlődés, az európai kultúra végső veszedelmét jelentené. A magyarságnak a múltban fájdalmas szent történelmi hivatása volt, hogy Európa munkáját védje az ázsiai éhes törzsi ösztönök ellen. A mi antiszemitizmusunk ennek a történelmi munkának a folytatása, s így világtörténelmi munkát végzünk vele az emberiség védelmére. Mi vagyunk a megmaszlagolt Európa fölébredt életösztöne, a nagy szabadságharc előfutárjai, hirdetői egy tisztább jövőnek. ………………………….. Óh, higgyétek meg, hogy az emberiség leghősiesebb s mártíriumosan legszebb megvalósulása ma: magyarnak lenni!
Virradat, 1921.I.21.
Szabó Dezső
Három nagy feltámadás előtt vagyunk, egy közös van bennük, hogy magukon kívül szinte senkit sem hagytak életbe
Kleinemeineisberger Noah
A magyar történelem legaljasabb gazembere . Megosztotta majd kirabolta aztán agymosatta végül eladta a nemzetet . Eközben ő és a családja mesés vagyonokora tett szert minden forintjuk tisztességtelenül szerzett . Konkrétan az egész államaparátus azon dolgozik hogy a c család gazdagodjon .