Bosch Nap a Népkertben. Az új munkásosztály nem a láncait tépi le, hanem az ingyen sörre jogosító szalagot

Már régen kezdődött, talán a kívánságműsoros majálisokkal, felvonulásokkal, sörrel és virslivel. Nem tudtak a játékosok, kommunisták mit kezdeni magukkal, mióta mészároltak minket.

„A Bermuda-háromszögben egy repülőgép-szerencsétlenség után csak egy stewardess maradt életben, akinek nem kis szerencsével sikerült ejtőernyővel földet érnie egy lakatlannak tűnő szigeten. Amikor kétségbeesetten elindult felfedezni a sziget partvonalát, a távolban füstöt észlelt. Közelebb lépve látta, ahogy egy félmeztelen jó testű férfi halat sütöget.
– Szia! Lezuhant a repülő, amin szolgáltam, és csak én éltem túl. Te hogy kerültél ide?
– Szia! István vagyok Magyarországról. Még 15 évvel ezelőtt egy óceánjáró hajón pincérkedtem, de hajótörést szenvedtünk a közelben, és csak nekem sikerült kiúsznom erre a szigetre. Azóta itt élek magányosan, egyedül… Kérsz ​​halat?
– Köszönöm! – fogadta el a stewardess, és miközben a halat majszolgatta, nézte István természet által megedzett izmos testét, majd sejtelmesen odasúgta neki:
– Te is adtál nekem a főztödből. Szeretnéd, hogy én is adjak neked valamit, amibe már 15 éve nem nyaltál?
István a kidolgozott testű magyar hajótörött örömében teljesen kikelt magából, magához húzta és megölelte a lányt, majd könnyekkel a szemében megkérdezte:
– Tényleg van nálad PÁLINKA?! ?”