Luther. Temető helyére veteményest ültetett, sörfőzdét üzemeltetett

„A 16. század legbotrányosabb házassága egy pap és egy szökött apáca között köttetett. Igazán hírhedtté attól vált, hogy a férfi nem volt más, mint Luther Márton, a reformáció elindítója. Felesége, Katharina von Bora alig ötéves volt, amikor édesanyja meghalt, és mivel apja nem akarta tovább nevelni, zárdába adta a kislányt. Ez volt az olcsóbb megoldás. Pontosan nem ismert, hogy Katharina hogyan értesült először Luther tanairól, de azt tudjuk, hogy 1523-ban írt neki egy levelet, amiben a segítségét kérte, abban, hogy tizenegy apácatársával együtt elhagyhassa a kolostort. Ez nem kis kérés volt, mert egy apáca megszöktetése bûncselekménynek számított. Luther azonban vállalta a kockázatot. A lányok egy halkereskedő szekerében rejtőztek el, és kalandos úton jutottak el Wüttenbergbe, ám az igazi nehézségek természetesen a szabadulásuk után kezdődtek. Nőként ugyanis nem élhettek egyedül, ezért Luther első körben mindenkit megpróbált hazaküldeni a családjához, ám ez nem sikerült, ezért Luther férjet keresett nekik. 1525-re mindegyiknek volt már házastársa, kivéve Katharinát, akit átmenetileg a festő, idősebb Lucas Cranach otthonában helyeztek el szolgálóként (ő készítette ezt a festményt a lányról). Luther, bár elvben szorgalmazta hozzá hasonló kiugrott papok és exapácák házasságát, nem kívánta ezt az utat követni, mert félt, hogy vallási nézetei miatt bármikor letartóztathatják és kivégezhetik, és nem akarta ilyen helyzetbe hozni családtagjait. Barátai javaslatára azonban végül elvette a 26 éves Katharinát (ő maga 41 volt), mert azt mondták neki, ezzel is jó példát mutathatna a közösségnek arról, hogyan is működhet jól egy házasság, és valóban példamutató életet éltek együtt. Luther meg is írta egy levelében, hogy „Nem cserélném el Katarinát Franciaországért vagy Velencéért sem, mert Isten nekem adta”. A fiatal házasok egy hatalmas kolostorban laktak, amit János választófejedelem ajándékozott Luthernek, de a férfi nem nagyon foglalkozott az épülettel. Katarina varázsolta azt otthonná. Fürdőszobát építtetett, a korábbi temető helyére veteményest ültetett, sörfőzdét üzemeltetett, disznókat tartott és miközben vezette a gazdaságot és intézte a birtok ügyeit, még vendégül látta Luther barátait és tisztelőit is, akik gyakran hónapokig vendégeskedtek náluk. Mindeközben hat gyermeket szült, és melléjük korán meghalt nővérei 12 gyermekét is befogadta. Nem sokat tudunk arról, hogy mit gondolt férje nézeteiről, bár minden este leült a társasággal együtt a vacsorához, és aktívan részt vett a beszélgetésben, ötleteivel, nézeteivel segítve az egyház tanainak formálódását, azt, hogy mit mondott, nem jegyezték fel, ahogyan a leveleit sem tartották elég fontosnak ahhoz, hogy megőrizzék. Annyit tudunk, hogy az evangélikusok ma is használt jelképe, a Luther-rózsa neki köszönhető, mert ő hímezte a reformátornak meglepetésként. Férje leveiből nyilvánvaló: Luther nagyra tartotta, őszintén szerette és hálás volt a munkájáért, amivel megkönnyítette és megszépítette az életét. Boldog házasságuk valóban példaként és inspirációként szolgált az egész közösségnek. Luther 1546. február 18-án agyvérzésben halt meg, felesége nyolc évvel később, 53 évesen követte. Szerepe férje mögött homályba merült, csak az elmúlt években fedezték fel újra. 2011-ben egy díjat alapítottak a nevében, amelyet olyan nők kaphatnak, akik társadalmi ügyekben kiemelkedő teljesítményt érnek el. „

Fodor Marcsi író, újságiró